Trükköznének az EP-szavazásnál a Sargentini-jelentés támogatói?

2018. szeptember 6. 08:15

A Sargentini-jelentés kapcsán tartalmi megalapozatlansága mellett az is vita tárgyát képezheti, hogy pontosan hogyan tudja lefolytatni az erről szóló szavazást az EP. Jóllehet az erre vonatkozó szabályokból egyértelműen következik, hogy a plenáris ülés szavazásán az igenek és a nemek mellett a tartózkodó voksok is számítanak, a jelentés támogatói várhatóan igyekeznek ettől eltérően értelmezni a szabályzatot a számukra kedvező végeredmény érdekében. Ennek azért is van nagy jelentősége, mert az EP Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában (LIBE) a jelentésről lefolytatott szavazás során több néppárti képviselő is tartózkodott, és várhatóan a parlamenti szavazáson is hasonlóan jár majd el.

Szeptember 11-én kerül sor a Sargentini-jelentés plenáris vitájára az Európai Parlamentben, amelyen Orbán Viktor miniszterelnök is részt vesz. A holland zöld párti Judith Sargentini EP-képviselő által jegyzett jelentés annak lehetőségét is felveti, hogy az uniós alapszerződés 7. cikke alapján megvonják Magyarországtól szavazati jogát a Tanácsban az EU alapértékeinek rendszerszintű megsértése miatt.

A Sargentini-jelentés két részből áll. Az egyik egy parlamenti állásfoglalásra irányuló indítvány, amely kimondja, hogy az EP szerint a magyarországi helyzet rendszerszintű fenyegetést jelent az Unió alapértékeire nézve, és felkéri a Tanácsot annak megállapítására, hogy fennáll-e az alapértékek súlyos megsértésének veszélye Magyarországon. Egyben „segítséget” is nyújtana a jelentés a Tanácsnak. A második része ugyanis nem más, mint az a tanácsi határozattervezet, amely tartalmazza a konkrét vádpontokat, illetve kimondaná, hogy a fenti egyértelmű veszély ténylegesen fennáll, és felhívná Magyarországot, hogy három hónapon belül tegye meg a szükséges intézkedéseket.

A jelentés elfogadása azonban, tekintettel arra, hogy a 7. cikk szerinti eljárás elindítására vonatkozó javaslatot tartalmaz, minősített többséghez kötött. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy az elfogadáshoz a leadott szavazatok kétharmada és egyben az összes képviselő többségének szavazata szükséges, ahogyan azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés 354. cikke kimondja.

A Sargentini-jelentés esetében, a benne foglalt javaslat jellegénél fogva egyértelműen kiolvasható a szabályzatból, hogy a tartózkodó voksokat is figyelembe kell venni majd a szavazásnál. Az EP Eljárási Szabályzat 178. cikk (3) bekezdése szerint ugyanis „a szavazásra bocsátott szöveg elfogadásának, illetve elutasításának megállapításához csak a mellette és az ellene leadott szavazatokat veszik figyelembe, kivéve azokat az eseteket, amelyek tekintetében a Szerződések különleges többséget írnak elő.” Az Európai Unió működéséről szóló szerződés fent említett 354. cikke pedig egyértelműen ilyen különleges többségnek számít, azaz a tartózkodó szavazatok is számítanak a minősített többségé megállapításakor.

Miért fontos ez? Ahogy arra Deutsch Tamás EP-képviselő is utalt, a tartózkodó szavazatok figyelembe vételének azért van jelentősége, mert növelik a teljes szavazatszámot, és így az elfogadásához szükséges minősített többség eléréséhez is több voksra van szükség. 

A fentiek szerint kijelenthető, hogy a Sargentini-jelentés elfogadásáról döntő EP-szavazásra vonatkozó szabályok értelmezése egyértelmű. Ennek előzetes rögzítése fontos lehet abban az esetben, ha, ahogy egyébként várható, a jelentés támogatói a szavazás számukra kedvező kimenetele érdekében más értelmezést próbálnak meg érvényesíteni. Például úgy foglalnak állást, hogy az ő értelmezésük szerint a 354. cikkben rögzített eljárás nem követel meg különleges többséget, azaz a tartózkodó szavazatok nem számítanak. Ebben az esetben pedig nem lenne másról szó, mint hogy a Sargentini-jelentés támogatói a Magyarország ellen folytatott politikai hadjárat sikere érdekében szándékosan félreértelmezik a szavazási szabályokat. 

A bejegyzés trackback címe: http://precedens.mandiner.hu/trackback/32140