Egy amszterdami bíróság megtagadta egy lengyel drogkereskedő kiadatását

2018. október 23. 12:56

Hollandia úgy látja, hogy Lengyelországban nem biztosítottak a tisztességes eljáráshoz köthető alapelvek, emiatt megtagadták egy EU-szintű elfogatóparancs teljesítését. A bírói függetlenség feltételes megsértése miatt pedig az eljáró amszterdami bíróság négy hetet adott a lengyel bíróságnak, hogy olyan ügyekről is adjon tájékoztatást, amelyek semmilyen szinten nem állnak kapcsolatban a drogkereskedő ügyével.

Egy poznani bíróság 2015. augusztus 31-én európai elfogatóparancsot bocsátott ki egy lengyel állampolgár ellen kábítószer-kereskedelem miatt. A gyanúsítottat Hollandiában fogták el, s az amszterdami bíróság tárgyalta az ügyét. Lengyelország azonban sürgette az átadási eljárást, amely 2018 júliusában el is kezdődött.

Érdekes fordulatot hozott az ügyben 2018. július 19-e, ugyanis egy nyilvános ülés során az eljáró amszterdami bíróság úgy határozott, hogy a Celmer-ügy lezárásáig felfüggesztik az átadások elvi lehetőségét. Ezen felül magát a konkrét eljárást is négy hétre felfüggesztette a testület, és egy több elemből álló kérdéssor megválaszolását kérte az európai elfogatóparancsot kibocsátó poznani bíróságtól. A végzésben az amszterdami bíróság hivatkozik számos, a lengyel igazságügyi reformmal kapcsolatos véleményre és dokumentumra, így a Velencei Bizottság jelentéseire, az Európai Bizottság 2018. december 20-i indokolással ellátott javaslatára is. A kérdések alapján a lengyel hatóságoknak konkrétan meg kell jelölniük a keresett személy ellen folyamatban lévő lengyel büntetőeljárásban eljáró bíróságokat, és kiegészítő információkat kell adniuk a bírósági reform hatálybalépése utáni, a büntetőeljárást lefolytató bíróságokat érintő esetleges elbocsátásokról, nyugdíjazásokról.

A poznani bíróságnak ezen kívül az igazságügyi reform óta elindult fegyelmi eljárásokról, azok okairól és kimeneteléről is kiegészítő információt kell nyújtania, valamint a bírák javadalmazásában bekövetkezett esetleges változásokról is tájékoztatást kell adnia. Arról is be kell számolnia a lengyel testületnek, hogy vannak-e egyéb, a bíróságok elnökeit, alelnökeit érintő iránymutatások. Az amszterdami bíróság a független igazságszolgáltatáshoz való jog kapcsán arról kér tájékoztatást, hogy milyen jogorvoslati lehetősége van a keresett személynek abban az esetben, ha kétség merülne fel az eljáró bíró függetlenségével, pártatlanságával kapcsolatban. Érdeklődik arról is, hogy a lengyel jogszabályok ezekhez a lehetőségekhez milyen jogkövetkezményt fűznek, és milyen hatóság jár el ezekben az ügyekben. Az is szerepel a kérdések között, hogy a keresett személy elleni folyamatban lévő büntetőeljáráshoz hasonló ügyekben mennyire használták ki jogorvoslati lehetőségeket az igazságügyi reform óta, és milyen arányban bizonyultak az aggályok alaposnak. Az amszterdami bíróság sajtóközleményében ezt írta: „[a] bíróság úgy látja, hogy a nemrégiben bevezetett lengyel igazságügyi reformok veszélyeztetik a bírói függetlenség intézményét”. Az azonban jól látszik, hogy kevésbé a konkrét ügy tartalmára fókuszál a holland testület, inkább a kötelezettségszegési eljárás gondolatmenetéhez csatlakozva intéz kérdéseket a lengyel hatóságokhoz.

A bejegyzés trackback címe: http://precedens.mandiner.hu/trackback/32324