Történelmi mítoszok és alkotmányosság – egy nemzet önképe hat a politikai és közjogi rendszerére

2018. november 15. 15:02

Rendkívül komplex elemzéssel jelentkezett Herman Belz, a Marylandi Egyetem történelemtudomány-professzora. Önmagában jelzésértékű, hogy a professzor egy cikkben foglalkozik a történelemtudomány, a filozófia és a jog kérdéseivel. Abraham Lincoln és az Egyesült Államok közös példáján keresztül mutatja be, hogy a történelmi mítoszok átírása miként hat egy politikai közösség önképére, és ezen keresztül politikai és közjogi rendszerére. Belz szerint a polgárháború felülírta az Egyesült Államok politikai önképét, és ennek következményei a mai egalitárius politizálásban csúcsosodnak ki.

Belz írásának összetettsége abból is fakad, hogy két 20. századi gondolkodó, Willmoore Kendall és Eric Voegelin (németesen: Vögelin) műveit elemezve fejti ki álláspontját. Belz szerint az Egyesült Államok politikai önképének eredetileg nem volt része az egyenlőség eszméje, hanem sokkal inkább az individuális szabadságjogok összegségéből fakadó közjó jegyében fogant az USA politikai rendszere. Ezen változtatott a 19. század közepi polgárháború, melynek során Lincoln politikai okokból az egyenlőség eszméjét is az eredendő amerikai értékek közé emelte. Belz értelmezésében Lincoln részéről ez nemcsak egy új hagyomány megteremtését jelentette, de sikeresen, máig hatóan értelmezte át az USA múltját is.

Belz, Kendall és Voegelin

A szerző és a két általa hivatkozott politikai gondolkodó akár kortársaknak is tekinthetők, de messze nem egykorúak. Kendall és Voegelin főleg a 20. század első felében voltak aktívak, előbbi 1967-ben, utóbbi 1985-ben hunyt el. Belz ezzel szemben még ma is tevékeny, 1966-ban végzett a Washingtoni Egyetemen, azóta is rendszeresen publikál. Belz arra vállalkozott, hogy a két idősebb kortárs munkáit elemezve próbálja megérteni az Egyesült Államok politikai és közjogi rendszerének változásait. Munkahipotézise szerint –  azt leegyszerűsítve – Voegelin gondolatai hatottak megtermékenyítőleg Kendallra. Előbbi a politikai közösségek önképével, önmaguk számára legyártott mítoszaival (is) foglalkozott, míg utóbbi Voegelin általános megállapításait vonatkoztatta az USA történelmére.

Belz Voegelin munkásságából a politikai közösségek szimbólumalkotási képességére vonatkozó elméletét emeli ki. Ennek lényege, hogy Voegelin szerint a politikai közösségeknek saját magukon túlmutató (transzcendens) morális alapjuk van, amelyeket saját eredettörténetükben szimbólumok formájában fejeznek ki. A német-amerikai gondolkodó szerint a nyugati hagyományban a politikai közösségek létrejöttének két legrégebbi szimbóluma az ószövetségből származik, ezek pedig az Úr néppel kötött szövetsége és az Úr a nép számára tett ígérete. Ezek a szimbólumok a politikai közösségnek saját transzcendes alapjaihoz kötött viszonyát fejezik ki, és valamilyen formában minden nyugati típusú közösségnél találunk hasonlókat. [Megj.: gondoljunk csak a „Mária országa” kifejezés szimbolikus erejére.]

Kendall szerint az Egyesült Államok is rendelkezik ilyen transzcendentalitásra utaló szimbólumokkal, és ezeket az Államok történetének jogi dokumentumaiban kell keresni. Kendall szerint nem elég a Függetlenségi Nyilatkozattal (United States Declaration of Independence, 1776) kezdeni a vizsgálódást, hiszen a brit kolóniák már korábban is adtak ki a telepesek közjogi státuszára vonatkozó dokumentumokat. Az első ilyen például a Mayflower Megállapodás (Mayflower Compact, 1620) volt, amely Kendall értelmezésében „egy olyan keresztény társadalmat hozott létre, amely alapítása tanújául Istent választotta. De nem ez az egyetlen dokumentum, amely hasonló szellemben íródott. Kendall ide sorolja még a Connecticuti Alapvető Rendelkezéseket (The Fundamental Orders of Connecticut, 1639), illetve a Massachusettsi Szabadságok Korpuszát (Massachusetts Body of Liberties, 1641). Kendall szerint az ezekben a jogi dokumentumokban megfogalmazott alapelvek egyben szimbólumok is, melyek az amerikai nép transzcendens alapjait jelképezik. Ezek közös jellemzője, hogy – Belz értelmezésében – a keresztény tanítás olyan olvasata, amelyben hangsúlyos az Istentől kapott személyes szabadság, amely előfeltétele a közjó kialakulásának, de nem része az egyenlőség eszméje.

Lincoln után minden megváltozott

Belz szerint az Egyesült Államok mint politikai közösség eredetszimbolikája alapvetően az amerikai polgárháború alatt változott meg. Ez leginkább Abraham Lincoln gettysburgi beszédében (Gettysburg Address, 1863) érhető tetten, amikor is az USA akkori elnöke a közösség alapértékévé és a személyes szabadság feltételévé tette azt a gondolatot, hogy minden ember egyenlőnek született (all men are created equal). Az amerikai alkotmányjogban közismert tény, hogy a Függetlenségi Nyilatkozatnak ezt a passzusát korábban nem övezte kiemelt figyelem. Lincoln beszédében azonban szándékosan emelte ki a nyilatkozatnak ezt a néhány során, hogy a polgárháború válságában az egyenlőség eszmével próbáljon meg hidakat építeni a polgárháborús felek között.

Ezzel viszont felülírta azt a szimbólumrendszert, amelyben az Egyesült Államok politikai közössége addig értelmezte saját magát és a történelemben betöltött szerepét. Belz szerint bár az újbóli szimbólumalkotás mögött az északi oldal legitimációjának megteremtése, azaz politikai szándék húzódott, mégis olyan jól sikerült, hogy mára az Egyesült Államok polgárai úgy tekintenek magukra, mintha az egyenlőség eszméje mindig is a transzcendens értékeik része lett volna.

Politikai és jogi hatások

Belz szerint ennek azért van kiemelt jelentősége, mert a szimbólumok – Kendall és Voegelin értelmezésében – fontosabbak, mint a konkrét történelmi tények. Azaz egy nemzet annak megfelelően kezd el politikai közösségként viselkedni és kialakítani jogrendszerét, hogy milyen önképpel rendelkezik. Az közösség önképét pedig a keletkezésének szimbólumai határozzák meg.

Belz szerint ezzel magyarázható, hogy az Egyesült Államok politikai, közjogi és alkotmányos gondolkodása az utóbbi időkben egyre inkább az egalitárius eszmék minél szélesebb kiteljesítését tűzte ki célul. Lényegében az egyenlőség eszméjéhez való viszony (függetlenül attól, hogy valaki szimpatizál vagy ódzkodik attól) lett az Egyesül Államok politikájának fő kérdése, de a bírói ítélkezési gyakorlat is gyakran utal egalitárius eszmékre.

A szimbolikus gondolkodás veszélyei

Belz kritikát is megfogalmaz Kendall-lal és Voegelinnel kapcsolatban. Szerinte ugyanis azzal, hogy a két gondolkodó az önkép alapjaként a szimbólumokat, és nem pedig a történelmi tényeket tették meg, bizonyos értelemben a posztmodernizmus előfutáraiként tekinthetőek annyiban, hogy a posztmodern sem tulajdonít kiemelt jelentőséget a tapasztalatoknak, nem számol szoros összefüggéssel a megismert tények és kialakult percepciók között. Így sajátos módon Kendall és Voegelin csak felerősítik azt a hatást, amelyet Lincoln gyakorolt az USA közjogi rendszerére az egalitárius eszmék alapértékként való kezelésével.

A bejegyzés trackback címe: http://precedens.mandiner.hu/trackback/32434