Orbán Viktor haragszik

2016. október 12. 11:37

Gazda Albert
G-Közép
Ami a miénk lehet, és amit érdemes megszereznünk, az legyen a miénk. Amit viszont nem célszerű és nem is fontos behúznunk, az pusztuljon, ha egy mód van rá. Ezért nem adhatják a Népszabadságot senkinek, hiába érdeklődnek iránta.

„Ha a Népszabadság újraindulhatna – ezzel a névvel és úgy, ahogyan volt –, az kivételes csoda lenne. Ahhoz ugyanis, hogy bezárták, nem sok köze van a rációnak. A döntés érzelmi alapon született, a hideg számítás csupán a kivitelezésben játszott főszerepet.

Ma délelőtt megkérdezte tőlem egy barátom, hogy miért csinálták így. Akkor már miért nem próbálták meg áthangolni, megszelídíteni, domesztikálni az újságot? Mondjuk úgy, ahogyan az Origóval, a TV2-vel vagy a közmédiával tették. Ennek nagyjából két oka van, válaszoltam a felvetésre. Az egyik, hogy a Népszabadság olvasótábora a Fidesz által nem elérhető. Nem kell messzire menni a párhuzamért. Egyáltalán nem véletlen, hogy a két nagy internetes lap közül – noha közel volt – nem az Indexet akarták belerángatni a birodalomba mindenestül. A fiatal, liberális városi értelmiséggel, a romkocsmák homályában berzenkedő népséggel nincs mit kezdeni, ezek a rétegek megszólíthatatlanok a kormánypárt által. Mégis mit mesélhetnének nekik, amit hajlandók lennének elhinni?

Ilyen fideszes üzenetek nem létezhetnek 2016-ban. Az a hajó rég elment.

A Népszabadság tábora ugyan másmilyen – idősödő, meggyőződéses baloldali–liberális polgárokról beszélhetünk elsősorban, olyanokról, akik azután is kitartanak egyes értékek mellett, hogy az azokat valaha képviselő politika megszűnőben van –, de semmivel sem kevésbé elutasító az orbáni eszmékkel, víziókkal, technikákkal szemben. Átverni és átterelni őket képtelenség. Fontolgatni sem érdemes hasonlót.

Ezért elegendő megsemmisíteni mindazt, ami még az övék. Ahogy említettem: érzelmi alapon. Az indulatok ráadásul nem egyik napról a másikra születnek. Felgyülemlenek az évtizedek alatt. Tudjuk, hogy a miniszterelnök mit gondol az ellenséges sajtóról. Tudjuk azt is, hogy ez a sajtó tényleg nem bánt vele kesztyűs kézzel soha. Persze nem is az lett volna a dolga, hogy óvja-babusgassa. De amit kapott, eltette, hátha jó lesz egyszer valamire.

Ha így nézzük, kicsinyes bosszú az egész, nem több? Elképzelhető. Így is fogalmazhatunk. Mindazonáltal nevezhetjük médiapolitikának is.

A magyar jobboldal a 90-es éveket végigpanaszkodta az úgynevezett médiaegyensúly úgynevezett hiánya miatt. Maradjunk annyiban: nem alaptalanul. Akkor is volt, amit kinyírtak – cinikusan, visszakézből –, és olyan is, ami létre sem jöhetett. Az 1998-as választásokat a Fidesz szinte sajtó nélkül hozta, a Napi Magyarországon kívül nem sok hatékony támogatója volt. Az első ciklusban aztán történtek fontos kísérletek. Sikeresek is. Ám a 2002-es – nagyjából-egészében váratlan – bukás értékelésekor az okok között így is az első helyek egyikére kerülhetett a sajtó problematikája.

Ez azóta sem felejtődött el. A legkevésbé sem. Az offenzíva már 2010 és 2014 között elkezdődött, ám a csúcsra futtatás a következő ciklusra maradt. Bizonyos személyes konfliktusok miatt annak sem az elejére. Úgy alakult, hogy muszáj volt várni kis ideig.

Az a helyzet, hogy gyakran téved, aki a fideszes falakon kívül tartózkodik. Ezen a vonalon is azt hittük, az egyensúly iránti igény azt jelenti, amit szó szerint jelent. Naivak voltunk, mint máskor is annyiszor. Szó sincs erről. Arról van szó ezzel szemben, hogy ami a miénk lehet, és amit érdemes megszereznünk, az legyen a miénk. Amit viszont nem célszerű és nem is fontos behúznunk, az pusztuljon, ha egy mód van rá.

Ezért nem adhatják a Népszabadságot senkinek, hiába érdeklődnek iránta. Ezért vállalták a messze hangzó viharokat, ezért húzzák az időt. További rossz hír, hogy a történetnek aligha van vége. Az étvágy nem csökken. Az egyensúly – ismertetett értelmében – még várat magára. Szerzésben és szétverésben is van mit célkeresztbe vonni. Sovány vigasz, mégis kisebbfajta jó hír: nincs az a harag és olyan hosszú kéz, amely mindent-mindenkit elérhet.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 89 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

"Az egyensúly – ismertetett értelmében – még várat magára."

Így van. HVG, 168 óra, Népszava, Magyar Nemzet, Index, Kettős Mérce, Republikon, 24.hu, ATV, Hír TV, RTL, Klubrádió, satöbbi. Megemlítendőek még a radikális médiumok, amelyek gyakran fújnak egy követ az előbbiekkel, így a Jobbegyenes vagy az Alfahír.

Így néz ki egy jobboldali diktatúra alatt senyvedő ország médiatérképe.

PS: a kormánypárti médiumokat szándékosan nem soroltam fel. Nyilván belőlük is hasonló szép sor húzható ide.

Gondoljátok, hogy a sok hiszti után majd dőlnek a reklám-megrendelések, ha valaki újra indítja a hazugság-gyárat?
Minden értelmes ember berzeng a rókaképűtől és minden, hazugság-gyárostól.

Ez, hogy Orbán az égadta világon mindent kézivezérel a belpolitikában, egyfajta ufóvallássá nőtte ki magát balleréknél.

Gazda csak szépen beáll a sorba, ami az összes Simicska médiánál dolgozó újságíró megtett, és a jobbik kommunikációjában is ez a fő vonal:

'Nem tudjuk, hogy pontosan mi történt a Népszabadság körül, azt se tudjuk, hogy most tényleg nem volt vesztesége, vagy mégis, de hogy Orbán a hibás miatta, az a napnál világosabb.' :)

Gazda Albert ha szakember lenne, akkor a gazdasági adatokból indulna ki, amelyek objektív adatok. Ő azonban nem gazdasági szakember, hanem olyan politikai teológus, aki a hit, remény, szeretet és gyűlölet oldaláról közelit és ennek figyelembevételével hamukázik.

A lap szerkesztősége most is úgy viselkedik, úgy gazdálkodik, mintha a lapnak 300 ezer előfizetője lenne, holott legfeljebb 38-40 ezer lehet az előfizető. 2008 évtől folyamatosan veszteséges. Ez azt követelné meg, hogy csökkenteni kellene a lap oldalszámát, az infrastrukturális költséget, a létszámot. Nem utolsó sorban szervezni kellene a vevő kört, ahogy ezt teszik a megyei lapok. Ehhez kellene kidolgozni egy hosszabb távú üzleti tervet, amelynek van realitása. Megtette, megteszi ezt a szerkesztőbizottság? Nem teszi meg, hanem másra tolja a saját tehetetlenségüket, akarnokságukat.

A vállalkozásban történő lapkiadás is profitorientált. A tulajdonos akkor fektet bele, ha a befektetése megtérül és még hozam is van. A Népszabadság esetében ez elmondható? Nem mondható el. 5 milliárdos veszteséget halmozott fel és minden évben veszteséges volt.

„Ezért nem adhatják a Népszabadságot senkinek, hiába érdeklődnek iránta.” – írja GA.
Nem igaz. Nem azért nem adhatják el feltétel nélkül amit felsorol, hanem azért mert a tulajdonos hitelt vett fel és a bank jelzálogjogot jegyeztetett be. Így csak a bank hozzájárulásával lehet eladni. Feltételezhető, hogy a bank csak akkor járul hozzá az eladáshoz, ha helyette tudnak más zálogtárgyat felajánlani, vagy a rá eső hitelrészt kifizetik.

Azt írja az atlatszo.hu: „A nyomtatott sajtóban a Mediaworks profitált a legtöbbet a kvótakampányból”. A továbbiakban pedig arról ír, hogy 57,9 millió forint jutott a Mediaworksnek 9 megyei lapban és a Nemzeti Sportban megjelentetett reklámokért.
Vajon miért ezek a lapok kapták? Tán csak nem azért, mert ezeknek a lapoknak nagyobb a lefedettsége, mint a Népszabadságnak?

Jó lenne, ha a politikai színezetet mantrázók magukhoz nyúlnának és elsősorban az objektív adatokból indulnának ki, mert így csak tömény hazugság lesz belőle.

Így van. A metszet az ellenzékiség. A kormánynak tudniillik van liberális, baloldali és radikális jobboldali ellenzéke is, mindegyik a maga médiájával. Amint az már egy rendes diktatúrában el is várható...

Válaszok:
GregDzsi | 2016. október 12. 13:10

Nem csak ez, hanem hogy ők is most már gyakorlatilag mást se csinálnak, csak Orbánoznak, mint a ballerek. Ez az egész MN - meg Hírtv hangnemváltás ritka béna, ordít róla, hogy Simicska kézivezérli az egész folyamatot, a Jobbik hangnemváltással szinkronban.

Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a példányszám, meg a Hírtévé nézettsége, de nem lepődnék meg, ha kiderülne, hogy nem jól.

Válaszok:
Berecskereki | 2016. október 12. 13:10

A metszet az ellenzékiség. A kormánynak tudniillik van liberális, baloldali és radikális jobboldali ellenzéke is, mindegyik a maga médiájával. Amint az már egy rendes diktatúrában el is várható...

A kedvedért íme a "lakájmédia" felsorolása, a teljesség igénye nélkül: TV 2, Echo TV, MTVA, Magyar Hírlap, 888, Pesti Srácok, Magyar Idők, Lokál.

Szerintem az nemigen álltható, hogy a kormánypárt (nálad: lakáj) média iszonyatos túlsúlya lenne, nem úgy, mint a 2002-2010 közötti, valamint a boldog 1994-2002 közötti időkben.

Akkor persze senki nem vizionált diktatúrát, meg túlélhetetlen médiatúlsúlyt az akkori kormányok javára. Pedig lett volna miért...

"Maga egy náci! De egyet értek önnel" :DDD

Radikális jobboldali az pont nincs, meg hát tulajdonképpen baloldali sincs, találóbb lenne pártnevekkel, de amúgy igazad van. A rendes diktatúráért meg jár a +1:)

Magyar Nemzet a lejtőn

A MATESZ adatsora alapján 2014 utolsó negyedévében (tehát a G-nap előtt) a Magyar Nemzetet még 35 ezer példányban tudták értékesíteni, 2015 utolsó negyedévében viszont 2014 hasonló időszakához képest 13 ezerrel kevesebbet, 22 ezer példányt sikerült. A Nemzet értékesített példányszáma csak a tavalyi év utolsó negyedévében 3 ezerrel csökkent a harmadik negyedéves adathoz képest.

Lehet, hogy a Magyar Nemzet a Népszabadság 38 ezres vevőjére hajt?

"Kiírtja a Népszabadságot,"

Ki adta el a Népszabadságot? Az MSZP.
Kia adta el a megmaradt 27 %-os részesedését? Az MSZP.

Akkor most ki mondott le a Népszabadságról? Az MSZP.

Vegyék vissza és már indulhat is a hajcihő.

A Jereváni rádió úgy tudja, hogy a szerkesztőség ajánlatát az MSZP megfejelte a kecskével. Így már biztos eladja a tulaj. ;-)

Nem is volt érdeklődő.

Jó érvek, megfontolandók. Mivel 7 éve nincs televíziónk, nyomtatott sajtót meg szintén évek óta nem olvasok (kivéve Nemzeti Sport), el tudom képzelni, hogy igazad van. Az online média területén viszont, amit gyakran használok, egyértelműen nincs kormánypárti túlsúly, sőt.

Összegezve: szerintem nem lehet diktatórikus médiaállapotokról beszélni, a felsorolt (és a fel nem sorolt) médiumok miatt. Ugyanakkor amint arra a mai Tölgyessy-interjú is rámutat: a Fidesz egyértelmű törekvése volt - tanulva a múltból - a lojális médiafelületek kiépítése. Ezt nyilván motiválta Medgyessy Péter emlékezetese megjegyzése is a tetszene saját médiát venni témakörben.

Ami viszont szerintem vitathatatlan: a hazai baloldali-liberális médiumok hatása, befolyása arra, hogy milyen hírek, véleménycikkek jelennek meg a külföldi sajtóban az országról, jóval erősebb, mint a kormánypárti médiumoké.

Vajon megér a Népszabadság 38 ezer kecskét?

Vetítik a szigorú, traumatizált apaképüket Orbánra. "Haragszik".

Sajnos az átvitel mechnizmusait nem lehet feloldani, nem lehet vele vagy ellene érvelni, nincs apelláta; csak elviselni lehet és lerázni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés