Orbán Viktor: Ideje, hogy fellázadjunk!
„Június 9-én európai választás. El kell foglalnunk Brüsszelt!” – írta hétfő reggeli bejegyzésében a miniszterelnök.
Eric C. Ip szerint mára egyértelmű tény, hogy a globalizáció teljesen átalakítja a jelenlegi nemzetközi jogrendszert. A Hongkongi Egyetem professzora szerint ez a szuverén államok bizonyos jogköreinek feladásával jár, illetve a nem kormányzati szervek igen jelentős megerősödését is magában hordozza. Szerinte ez a folyamat végérvényesen aláássa a vesztfáliai szuverenitás koncepcióját, s olyan megváltozott nemzetközi jogi környezetet teremt, amely kiszámíthatatlan a szereplők számára.
Akkor és most
A 17. század óta fennálló szuverén államok jogi keretrendszere egy paradigmatikus és kiszámítható arénaként szolgál a politikai kormányzás és a gazdasági entitások számára – vélekedik Eric C. Ip korábbi, de a mai napig aktuális cikkében. A szuverenitás intézménye alkotmányos formában jelent meg mind helyi, mind nemzetközi szinten. A nemzeti alkotmányok adtak tartalmat a szuverenitásnak, amely magában foglalta azt a jogot, hogy a közösségek saját ügyeikben minden más államtól függetlenül járhattak el. A nemzetközi közjog elismerte az államok efféle magatartását és garantálta a nemzeti jog függetlenségét és az alkotmányos identitás autonómiáját.
Az elmúlt évtizedekben azonban ez az egyensúly felborult. A globalizáció hatásának köszönhetően egyre jobban megerősödtek a kormányközi szervezetek (IGO-k), a nemzetközi nem kormányzati szervezetek (INGO-k) és a transznacionális vállalatok (TNC-k). Hatásuk nemcsak a gazdasági szférában csapódott le, hanem a politikai életbe is sok esetben beleszóltak. A szerző szerint az is jellemző ezekre a csoportokra, hogy céljuk elérésének érdekében olyan szinten beleavatkoznak az egyes országok jogrendszerébe, gazdasági környezetébe, társadalmi viszonyaiba, hogy hosszú távon akár károkat is okozhatnak az adott nemzetnek. Ip úgy fogalmaz, hogy a globalizáció és az ilyesfajta szervezetek térnyerése miatt széleskörű konszenzus alakult ki [kik körében?], miszerint a szuverenitás eróziója megkezdődött.
A nemzetállamoknak szabályozni kell az NGO-k működését
A cikkben a professzor arra próbálja felhívni a figyelmet, hogy az IGO-k, az INGO-k és a TNC-k sikeressége csakis az államokon múlik. Attól függ, hogy mennyire megengedő velük szemben az adott ország és mennyire engedi behatolni saját szuverén értékei és határai közé az ezekhez hasonló nemzetközi jelleggel bíró szervezeteket. A határok eltűnése olyan próba elé állítja az országok vezetőit, amelyre eddig még nem volt példa. A korábban említett csoportok az információ-transzfer, a hálózatosodás és a multikulturalizmus becsempészésével próbálják hatalmi erőterüket növelni, emiatt kiemelten fontos a helyi vezetők ébersége.
A globalizáció kiszolgálója a nemzetközi jogrendszer lett – állapítja meg a szerző. A folyamatos változások és széttöredezés miatt a nemzetközi jogi környezet különböző ágakra hullott szét, ami azt jelzi, hogy az instabilitás ezen a jogterületen is felütötte fejét. Sokak szerint egyfajta „globális jog” van születőben, amely a későbbiek során új koncepcióként debütál majd a nemzetközi kapcsolatok jogában. Ip arra is utal a cikkben, hogy a globálisan is releváns jogi szabályok nem egy rezsimhez, területhez, jogterülethez köthetők, hanem úgynevezett „láthatatlan” kollégák, piacok, szakemberek és hálózatok közös produktumai ezek az új törekvési formák.
A szuverenitásnak van létjogosultsága ebben a megváltozott környezetben
A jogtudós szerint ez a „láthatatlan nyomulás” arra készteti az államok vezetőit, hogy saját országaik érdekszféráját kiterjesztve szilárdítsák meg nemzeti jogrendjüket. Következtetésként arra jut Ip, hogy a szuverén nemzeti jog erős és rugalmas annyira, hogy sikeresen kiállja a próbát és leküzdje a felmerülő akadályokat. Hangsúlyozza, hogy a globalizáció ellenére az várható, hogy a szuverén nemzeti jog minden államban konzerválódik és nem nyer teret például a „globális jog”.
Összegzésként elmondható, hogy a tanulmány arra világított rá, hogy a nemzetközi szereplők az elmúlt évtizedekben nemcsak a politikai és gazdasági életre nyomták rá bélyegüket, hanem egyes országokban a fennálló jogrendszerekre is hatást gyakoroltak. Ennek ellenére a professzor úgy látja, hogy a helyi vezetők előbb vagy utóbb felismerik ezen változásokat, s képesek lesznek kiállni saját nemzeti szuverenitásukért, saját jogrendszerükért és alkotmányos berendezkedésükért.