Szabadság vagy hagyománytisztelet? Számvetés az értékekkel és az identitással

2018. december 23. 15:54

Donald Trump elnök új főbírói kinevezéseit követően az amerikai legfelső bíróság első olyan jelentős próbatétele előtt áll, amely a progresszív szellemi korszak lezárását ígéri. Elrendelte ugyanis annak a szövetségi bírósági döntésnek a felülvizsgálatát, amely egy száz évvel ezelőtt épített, és közterületen álló háborús halottak előtt tisztelgő emlékművet ítélt alkotmányellenesnek pusztán azért, mert latin kereszt alakjával vallási szimbólumot ábrázol. Ugyanakkor közel sem ez az első eset, amikor a legfelső bíróság ezzel az alkotmányjogi dilemmával szembesül: a szövetségi bíróságok az elmúlt évtizedekben egy sajátos „kultúrharc” színterévé váltak, ahol a progresszív törekvések fő céljának számít az ország vallási gyökerű hagyományaitól és értékeitől való megfosztása. A mostani döntés tétje, hogy a legfelső bíróság képes-e olyan érett és átfogó doktrínát alkotni, amely történelmi olvasatban értelmezi az alkotmányt és amely az állam vallási semlegességének megőrzése mellett elismeri és oltalomban részesíti az ország vallási gyökerű történelmi értékeit és hagyományát.

Az ünnepi időszak közeledtével az amerikai legfelső bíróság úgy döntött, olyan ügyet vesz napirendjére, amely egyfelől ezernyi szállal fűződik az országban vallott – nagyrészt vallási gyökerű – értékekhez és hagyományhoz, de amely ezzel egyidejűleg a progresszívok egyik kulcsfontosságú törekvésének a célkeresztjében áll. A legfelső bíróság a Maryland-National Capital Park and Planning Commission, The American Legion v. American Humanist Association megnevezésű ügyben elrendelte a latin keresztalakú háborús emlékmű közterületen való elhelyezését és állami fenntartását elítélő alsóbb fokú bírósági álláspont felülvizsgálatát. Úgy tűnik tehát, valóban nem kell sokáig várni arra, hogy Donald Trump elnök új főbírói kinevezéseinek köszönhetően a legfelső bíróság – a precedens.maninder.hu itt és itt elérhető korábbi elemzéseinek megfelelően – a progresszív korszakának lezárását, illetve egy tartós konzervatív éra ígéretének felépítését megkezdje. Ennek pedig az egyik első, és igencsak jelentős próbatételévé válhat az, hogy a legfelső bíróság milyen felfogás mentén fog gondolkodni a vallási gyökerű szimbólumok közterületi elhelyezésének, illetve tágabb értelemben a vallási gyökerű hagyományok közéletben elfoglalt helyének alkotmányjogi megítélését illetően. De miről is van szó pontosan ebben az ügyben?

A szóban forgó ügy előzményei egészen az első világháborút követő időszakig nyúlnak vissza, amikor egy magánkezdeményezés nyomán eredetileg magánterületen lévő emlékmű felépítése mellett döntöttek a Washington mellett, Maryland államban lévő Prince George county háborús áldozatainak tiszteletére. Az 1925-ben felavatott latin keresztet ábrázoló emlékmű mind a mai napig a Bladensburg városkán áthaladó kereszteződésben emlékezteti a háborúban elesettekre az arra járókat. Az emlékmű latin kereszt alakját a katonák Európába lévő síremléke után mintázták. A kereszt tetején feltűnik az amerikai veteránok legjelentősebb érdekképviseleti szervezetének, az úgynevezett American Legion jelvénye, az alján pedig az elesett katonák nevét felsoroló táblácska, valamint olyan kifejezések kapnak helyet, mint bátorság vagy érték. Ez a keresztalakú emlékmű ugyanakkor csak egy része annak a nagyobb emlékparknak, amelyben Amerika jelentősebb háborúinak, így az 1812-es amerikai-brit háborúnak, a világháborúknak, valamint a koreai és vietnámi háborúknak áldozatai előtt tisztelegnek. Washington külvárosainak megnövekedett autóforgalma miatt – közlekedésbiztonsági okokból – Maryland állam az 1960-as években kisajátította az emlékművet azzal a területtel együtt, amelyen elhelyezkedik. Innentől fogva pedig az állam gondoskodott az emlékmű fenntartásáról és a körülötte fekvő terület folyamatos rendezéséről.

A kifogást emelők pedig éppen azt sérelmezték, hogy a közterületen álló keresztény gyökerű emlékmű részrehajló, és sérti az állam semlegességét előíró alkotmányjogi szabályt. A kifogást megfogalmazók szellemi atyja pedig az úgynevezett American Humanist Association, a második világháború során alapított, de még a világháború előtt kibontakozó progresszivizmus korszakában gyökerező társadalmi szervezet, amelynek fő célkitűzései közé tartozik az istenhit nélküli világ népszerűsítése, és ennek jegyében az állam vallási semlegességének következetes érvényesítése. Az ügyben előadott érvelésnek rövid lényege szerint a kereszt formájú emlékmű közterületi elhelyezése és állami fenntartása a kereszténység alkotmány első kiegészítését sértő támogatásával és előnyben részesítésével ér fel. Ez az érvelés pedig sikeressé vált, minthogy a szövetségi fellebbviteli bíróság helyt adva a kérelemnek, elrendelte az egy évszázada megépített, és azóta a városka életének szerves részévé vált emlékmű lebontását, vagy legalábbis megfosztását a kereszténységre utaló jellegétől. Indokolásában – hivatkozva az 1971-ben elfogadott Lemon v. Kurtzman ügy nyomán Lemon tesztnek keresztelt abszolút vallási semlegességet megfogalmazó elvre – kifejtette, lehetetlen nem észrevenni, hogy a latin kereszt évezredek óta a kereszténység szimbóluma, és így az emlékmű elsődleges hatása egy vallás támogatása. Ennek eredményeként pedig az állam túlzottan összefonódik a vallással, ami azt sugallja, hogy amerikainak lenni egyet jelent a keresztény hittel. Minthogy ez a bírósági döntés közel sem csak a bladensburgi emlékművet érinti, hanem vele együtt több ezer hasonló jellegű háborús és más történelmi emlékművet Amerikaszerte, így nem meglepő, hogy 28 tagállam – kétpárti konszenzussal – támogatta a döntés felülvizsgálatát és megváltoztatását az amerikai legfelső bíróság előtt. És emellett a döntés nem elsősorban földrajzi értelemben, hanem következményei tekintetében messzeható: Utah állam főügyészének megfogalmazása szerint „valamennyiünket érint abban, ahogyan a történelmünkről megemlékezünk és halottjaink előtt tisztelgünk.” A legfelső bíróság pedig éppen ilyen megfontolások mentén biztosította az ügyben felülvizsgálatot.

A legfelső bíróság ugyanakkor nem első ízben szembesül az ügyben felmerülő alkotmányjogi dilemmával. Valójában egész ítélkezési gyakorlatán, és ezzel együtt Amerika történelmén egyaránt egy sajátos kétarcúság húzódik végig. Egyfelől az állam vallási kérdésektől és ügyektől való távolságtartásának (az alkotmány úgynevezett „Establishment klauzulája”), illetve a vallásgyakorlás szabadságának (az alkotmány úgynevezett „Free exercise klauzulája”) garanciái a vallási torzsalkodások által sújtott térségekben élőknek – így az elmúlt évszázadok során az európai kivándorlóknak – mindig is hívó szót jelentettek, és az Egyesült Államokat nemcsak a világ legsokszínűbb országává, de a legtöbbek számára közös otthonná is kovácsolták. Másfelől ugyanakkor amellett, hogy alapvetően plurális elvek mentén szerveződik, az amerikai politikai világ és közélet mindig is szorosan összefűződött vallási – és legnagyobbrészt keresztény – gyökerű hagyományokkal. Sok esetben pedig egyértelműen és nyilvánvalóan felismerhető vallási gyökerű hagyományokra építkezik, illetve vallási gyökerű szimbólumok veszik körül. Az állam és egyház elválasztása sohasem jelentett egyet egy olyan merev és abszolút jellegű elszigeteléssel, mint ahogyan azt a progresszív szervezetek, köztük a jelen ügy kifogásait is előterjesztő American Humanist Association láttatni kívánják, illetve amelynek eléréséért az ilyen szervezetek a bíróságok előtt küzdenek. Ebből adódóan a szövetségi bíróságok előtt – amelyek egy sajátos „kultúrharc” színterévé váltak – immáron egy több évtizede tartó csatározás zajlik az ország vallási gyökerű hagyományainak megfosztásáért.

Ez volt tetten érhető az úgynevezett „törvényhozói imádság” hagyományának kérdésében is. Amerikaszerte a legkisebb városkától a tagállami törvényhozói testületeken át egészen a szövetségi kongresszusig a testületi üléseket – bármelyik felekezet előtt nyitva álló, de a gyakorlatban az ország lakosságának hitét és hagyományit tükrözve túlnyomórészt keresztény – imádsággal nyitják meg. Ezt a vallási gyökerű szokást már több alkalommal is kifogásolták a legfelső bíróság előtt. A legfőbb bírói fórum azonban mind az 1980-as években (Marsh, Nebraska State Treasurer v. Chambers ügyben), mind pedig pár évvel ezelőtt (Town of Greece v. Galloway ügyben) arra az álláspontra helyezkedett, hogy sem a vallásszabadság, sem más szabadság nem jelentheti azt, hogy az államnak minden olyan – államalapításra visszanyúló évszázados – szokásával fel kellene hagynia, amely a történelmében rejlő, vallási gyökerű hagyományokat követ. Még a legfelső bíróság épületében sincs ez másként, ahol az ülések megnyitásakor visszhangzik a jól ismert felkiáltás: „God save the United States and this honorable Court!” vagyis „Isten óvja az Egyesült Államokat és ezt a bíróságot!”. Ugyanakkor nem mindig a történelmi olvasattal összhangban álló elvek jutottak győzelemre a legfelső bíróságon. A korábban már említett 1970-es évekbeli progresszív ihletésű Lemon v. Kurtzman ügyben megfogalmazott úgynevezett „Lemon teszt” a progresszívok jelentős győzelmét hozta. Ez az abszolút jellegű vallási semlegességre törekvő alkotmányjogi teszt az alsóbb fokú bírságok számára mind a mai napig irányadó és muníciót biztosít a progresszív törekvéseket érvényesítő perekhez. A néhai konzervatív bíró, Antonin Scalia a „Lemon tesztet” egy késő esti horrorfilmben szereplő olyan vámpírhoz hasonlította, amely „annak ellenére, hogy már többször megölték és eltemették újra és újra kiássa magát a sírjából és tovább kísért.”

Antonin Scalia találó szavait felidézve valójában éppen ez történik a bladensburgi emlékmű ügyében is. Ugyanakkor fontos látni, hogy a vallási meggyőződés és hagyomány, valamint annak szimbólumrendszere – különösen, ha az egy közösség történelmének állít emléket – mind szerves részei egy-egy emberi közösségek kultúrájának. A jelen ügy ezért csak egy kisebb szelete annak a tágabb progresszív törekvésnek, amely a szabadságjogok – általuk vélelmezett értelmének – oltárán kívánja feláldozni egy-egy ország sajátos hagyományát, kultúráját és értékeit. Azokat az értékeket, amelyek az ország lakosságából közösséget kovácsolnak, amelyek ezt a közösséget átsegítették a történelem viharosabb szakaszain, és amelyeket éppen ezért széleskörű megbecsülés övez, illetve amelyekből a közösség saját erejét és önbecsülését meríti. Persze ezek a progresszív törekvések mindeközben – akarva vagy akaratlanul – éppen azt a kulturális állványzatot ássák alá, amely egyáltalán lehetővé tette a szabadságjogok és a plurális gondolkodás létezését.

A jelen ügy és a hozzá hasonló perek sokasága a szövetségi bírósági rendszert, élén pedig a legfelső bíróságot egy több évtizede zajló kultúrharc főszereplőivé emelték a tengerentúl. Akárki, aki a sértve érzi magát egy ilyen történelmi emlékmű vagy hagyomány miatt, pert indíthat, amely aztán sokkal nagyobb port kavar a közéletben, mint maga az emlékmű. A legfelső bíróság előtt álló próbatétel így most nem csak vagy nem igazán a döntés kimenetelét érinti – a főbírók többsége ugyanis minden bizonnyal meg fogja változtatni a szövetségi fellebbviteli bíróság határozatát. Azonban sokkal jelentősebb kérdés, hogy a jelenlegi konzervatív többség az Új Esztendő első felében várható határozatában képes lesz-e olyan intelligens és a konkrét ügyön túlmutató, általános doktrínát alkotni, amely tartós konzervatív alternatívát kínál az amerikai közélet hagyományoktól és értékektől való megfosztására törekvő progresszívizmussal szemben. Képes lesz-e olyan történelmi olvasatban értékelni az alkotmányt, amely az állam vallási semlegességének megőrzése mellett elismeri a közösség vallási gyökerű történelmi értékeit, hagyományát és véget vet a több évtized óta zajló progresszív „kultúrharcnak”, vagyis kibékíti a hagyománytisztelet, az értékek megbecsülését, valamint a szabadságjogok és a pluralizmus elvét. Az Egyesült Államokba emigrált tajvani vezető feleségének, Chiang Kai-shek asszonynak szavait idézve „a jelenben élünk, a jövőről álmodunk, de örök igazságokat tanulunk meg a múltból.” Az amerikai legfelső bíróság előtt álló kihívás tétje tehát jelentős, és döntésének következményei felölelik azt, ahogyan az amerikaiak történelmükről, értékeikről és hagyományukról, valamint alkotmányos eszméikről gondolkodnak.

A szerző Sándor Lénárd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Tanulmányok Kutató Központjának kutatója

 

A bejegyzés trackback címe: https://precedens.mandiner.hu/trackback/32615