„Felgyorsult a jog átpolitizálódásának és politika eljogiasodásának folyamata” − beszélgetés Stumpf Istvánnal

2019. január 18. 09:45

Orbán Balázs rovatvezető, a Miniszterelnökség parlamenti és stratégiai államtitkára – folytatva beszélgetéssorozatát – ezúttal Dr. Stumpf István alkotmánybíróval beszélgetett. Az interjúban szó esik az amerikai konzervatív jogi gondolkodásról, az Európai Unión belüli nemzeti érdekeket és a föderalizmust pártolók értékvitájáról, illetve az összeesküvés-elméletekből ismert „mély állam” fogalma is górcső alá kerül.

Orbán Balázs: 2017-ben együtt vettünk részt a Federalist Society nevű jogászszövetség éves nemzetközi konferenciáján. Szerintem ez nagyon jó felület arra, hogy az ember merítsen a tengerentúli jogi gondolkodásmódból, illetve az éppen aktuális trendekről alkotott véleményekből. Ráadásul te 2018-ban is részt vettél a konferencián. Mit emelnél ki a találkozóból? Mi volt számodra a legfontosabb mozzanat?

Stumpf István: A 2017-es Federalist Society's Annual Convention legnagyobb attrakciója Neil M. Gorsuch bemutatkozása volt. Donald Trump első komoly sikere az ő kinevezése volt, ugyanis Amerikában a Legfelső Bíróság tagjait az Elnök nevezi ki, élethosszig tartó időszakra.

Az új elnök az igazságszolgáltatáson – kiváltképp a Legfelső Bíróságon – belül elindított egyfajta konzervatív reformfolyamatot.

Antonin Scalia halála után a legtöbb jobboldali szereplő olyan új bírót látott volna szívesen az Egyesült Államok Legfelső Bíróságában, aki képviseli az originalizmus és a textualizmus értékéit. Azt a konzervatív nézetrendszert, amely ragaszkodik az alkotmány szövegéhez, szelleméhez és az alapítók szándékaihoz. Neil M. Gorsuch bíró kinevezése nagy előrelépés volt e cél megvalósításában. A díszelőadást is ő tartotta a gálavacsorán. Ehhez képest egy évvel később az újabb konzervatív bíró, Brett Kavanaugh kinevezése nemcsak a konzervatívok politikai sikere volt, hanem már egyfajta áttörésnek is nevezhető. Politikai szempontból a jelölt elleni személyes támadások mobilizálták és egységbe tömörítették a konzervatív tábort a félidős választásokra. Az igazságszolgáltatást illetően 5:4 arányban stabilizálta a konzervatív többséget a Legfelső Bíróságon belül. Az így kialakult konzervatív túlsúly nagy valószínűség szerint még egy emberöltőig tartani fog. Egyébként a Federalist Society 2018-as rendezvényét néhány héttel a félidős választások után tartották meg, ami különösen érdekessé tette a találkozót. A választások előtt sokan arra számítottak, hogy egyfajta „blue wave”, azaz „kék hullám” söpör végig az Egyesült Államokon, aminek következtében a demokraták többséget szereznek a Szenátusban és a Képviselőházban, sőt a kormányzók versenyét is megnyerik. Úgy látom, hogy ehhez képest egy nagyon érdekes stratégiával Trump elnök arra összpontosított, hogy a Szenátusban érjen el jelentősebb többséget, és ezzel megkönnyítse a kinevezéseket. Tehát a belpolitikának és a külpolitikának címzett Twitter-bejegyzések felszíne mögött a jelenlegi elnök számos választási ígéretét meg tudta valósítani, aminek része lehet például a konzervatív paradigmaváltás elindítása az igazságszolgáltatás területén.

O. B.: Mi a véleményed a tavalyi találkozó témájáról?

S. I.: A tavalyi találkozó témája az Administrative Agencies and the Regulatory State, azaz a közigazgatási ügynökségek és a szabályozó állam kapcsolata volt. Európai fogalmak szerint ez a téma kevésbé mondható csábítónak, de engem kiváltképp érdekelt. Mint kiderült, az Egyesült Államokban a fenti fogalmaknak teljesen más kontextusa van. Az Egyesült Államokban 441 szövetségi ügynökség létezik, amelyek kiszervezik a kormányzást az elnök alól. Esetükben a fékek és ellensúlyok elvének pont az ellenkezője valósul meg, hiszen egyszerre látnak el szabályozó hatósági, döntéshozói és bírói feladatokat. Az ügynökségek elszaporodása a progresszív érához köthető, és igen erős hatalomkoncentráció figyelhető meg a működésükben. A konzervatív jogászoknak és az elnöknek sem tetszik ez a felfogás, emiatt a Trump-adminisztráció igen széles fronton indított támadást ellenük.

O. B.: Lehet a jogászi gondolkodást – persze nagyon leegyszerűsítve – két ágra lehet bontani, konzervatív, illetve progresszív megközelítésre? Szavaid alapján úgy tűnik, mintha az Egyesült Államokban lehetne ilyen különbséget tenni, miközben egy ilyen megkülönböztetés egy magyar, vagy éppen egy európai számára nem szokványos. Elsősorban arra gondolok, hogy ha egy bíró vagy egy jogász nyilvánosan felvállalná a politikai meggyőződését, akkor ezzel nyilvánvalóan erodálná a szakmai legitimációját. Én úgy érzékelem, hogy az Egyesült Államokban ez nem szükségképpen vagy így.

S. I.:

Én is azt gondolom, hogy egy jogásznak, egy bírónak is lehet értékelkötelezettsége, és kell is hogy legyen.

Továbbá az sem lenne baj, ha a döntések megjelenítenék a bírák értékstruktúráit. Szerintem a vélekedés erről Magyarországon is változóban van és még változni is fog. A „mainstream” gondolkodás az volt, hogy a fundamentális alapjogvédelem mindent felülír, aminek az állam teljesen alárendelt. Ha ezt korábban valaki kritizálta, akkor az illető személye elfogadhatatlanná vált, ő maga pedig partvonalra került.

Idehaza az Alaptörvény megszületésével az alkotmányozó az alapjogvédelem mellett hangsúlyt helyezett a kötelezettségekre, a közösségi értékekre és a történeti alkotmány vívmányaira. A semleges karakterű alkotmányt felváltó Alaptörvény így immár határozott értékelkötelezettséget és nemzeti karaktert mutat, kontinuitást vállalva a gazdag magyar közjogi hagyományokkal. Az Alkotmánybíróságnak szembe kell néznie azzal a kihívással, hogy az alapjogvédelem mellett milyen válaszokat tud adni az alkotmányos identitáson alapuló, nemzeti szuverenitásvédelem kérdéseire. Minden bizonnyal ezek a korábbiakhoz képest új utakat nyitnak az alkotmányos gondolkodásban.

O. B.: Mint az élet sok más területére, a magyar jogásztársadalomra és jogi gondolkodásra is igaz, hogy a konzervatív gondolat inkább nemzeti, a progresszív szemlélet pedig inkább nemzetközi keretek között értelmezi jogot. Van arra esély, hogy ne ez legyen Magyarországon a 21. századi törésvonal a jogászok között? Elkerülhető ez az értékrendi vita? Esetleg túlsúlyba kerül egyik vagy másik megközelítés?

S. I.: Az első és másodfokú bíróságok, az ítélőtáblák elé többnyire olyan ügyek kerülnek, amelyeknek egyszerűen nincs ilyen vetülete. Leginkább az Alkotmánybíróság és a Kúria előtt jelentkeznek inkább az effajta értékrendbeli kérdések. Azt gondolom, hogy az identitásküzdelem korszakát éljük, ahol újra és újra feltevődik az a kérdés, hogy milyen hangsúlyt kapjon a nemzet(állam) fogalma. Láthatóan a migrációs ügy mutatott rá arra, hogy az (alkotmányos) identitás védelme leghatékonyabban az állam (nemzetállam) révén garantálható. Az Európai Unióban kiéleződött a harc a föderalizmust támogatók és a tagállami szuverenitást védelmezők között. A májusi európai parlamenti választások tétje Európa jövőbeni fejlődési iránya. E választási kampánytól függetlenül is olyan gyorsasággal zajlik a jog politizálódása, és a politika „jogiasodása”, hogy gyakorlatilag a politika már jogi nyelven vívja meg a küzdelmeit, és számos országban találkozunk a perlési politizálás extrém eseteivel is.

O. B.: Mit gondolsz, ebben a megközelítésben hogyan kell az alkotmányos intézményeknek viszonyulniuk egymáshoz?

S. I.: Ebből a szempontból igen érdekes időszakot élünk. Úgy látom, hogy a parlamentek továbbra is erős szereplőként vannak jelen a politikai térben, de olyan mértékben összenőnek a győztes pártok a kormánnyal, hogy a parlament a kontroll szerepét nagyon nehezen tudja hagyományos értelemben ellátni. Ez felértékeli a bíróságok, a „judicial branch” szerepét abban az értelemben, hogy hogyan lehet az erős, hatékony, de alkotmányosan korlátozott állam működését biztosítani. Az Alaptörvény nemcsak azt rögzíti, hogy a magyar állam működése a hatalmi ágak elválasztásán nyugszik, hanem az is következik belőle, hogy az alkotmányos szervek hatáskörüket egymással együttműködve gyakorolják. Van még mit tenni ezen a területen, bár az utóbbi időben láttunk pozitív példákat is (a Kúria és az Alkotmánybíróság szakmai kooperációja).

O. B.: Az Alkotmánybíróság tradicionálisan a parlament gátja, ellensúlya. Egy nemzetek feletti logikában ugyanakkor az állam minden intézménye egymásnak potenciális szövetségese: védik a nemzeti érdeket. Ezt az összefüggésrendszert mennyire vallja magáénak a mai magyar jogászság? Az ellensúlyok fenntartása mellett a „kötelékben repülés” is lehet egyaránt fontos a jogászságnak?

S. I.: A nemzeti érdekvédelem, az alkotmányos identitás egyre fontosabbá válik az Európai Unió fiatal tagállamaiban. Vége van az „euforiának”, a csatlakozás felett érzett örömnek és a kisebb tagállamok is próbálgatják a szuverenitásuknak a határait. A magyar jogásztársadalom belső küzdelmekkel van elfoglalva.

A nemzeti érdekek és értékek védelméhez erős kooperáció szükséges az alkotmányos intézmények között is.

A nemzeti szuverenitás védelemének vannak jogi doktrinális alapjai, amit a német alkotmánybíróság már bővebben kifejtett. A német példán túl ez a vonal még a cseheknél jelenik meg erőteljesebben, illetve már Magyarország is megtette az első lépéseket ebbe az irányba. A magyar Alkotmánybíróság legnagyobb feladatai közé tartozik majd az elkövetkezendő időszakban az, hogy kidolgozza a szuverenitás és identitáskontroll során alkalmazandó alkotmányos mércéket, hogy világos belső jogalkalmazási parancsot adjon arra az esetre, ha az uniós aktus túlmegy az átengedett hatáskörökön. Úgy látom, hogy ezekben vitákban az Alkotmánybíróságra egyfajta zászlóshajó szerep hárul. Bízom benne, hogy az AB által szervezett márciusi nemzetközi konferencia – az Európai Unió Bírósága elnökének, valamint a német Alkotmánybíróság elnökének részvételével – a magyar jogásztársadalom számára érzékelhetővé teszi a téma fontosságát.

O. B.: Úgy tudom, hogy Amerikában a közjogászokat az úgynevezett „deep state” problematika is foglalkoztatja manapság. Utaltál rá, hogy ez a kifejezés európai kontextusban is értelmezhető: az Európai Unió működését vizsgálva is beszélhetünk „deep state” jelenségekről. Mire gondoltál ennek kapcsán pontosan?

S. I.: A „deep state” és az „administrative state” fogalma tartalmilag hasonlít egymásra, de mégsem ugyanaz. A „mély állam” terminológiát nehéz kiszabadítani az összeesküvés-elméletek hálójából. Nemcsak a publicisztikákban, hanem a jogi szakirodalomban is terjed az a fajta a nézet, miszerint Donald Trump folyamatos küzdelmet folytat a „mély állammal” szemben. Ez az úgynevezett háttérállam, vagyis nem választott hatalom, amely titkosszolgálatokból, jogi végrehajtó szervekből, alapítványokból, üzleti kapcsolatokból és médiahálózatokból áll. Az elméletek szerint pedig ezekkel a szervezetekkel ki kell egyezni ahhoz, hogy valaki elnök lehessen Amerikában. Az összeesküvés-elméletek fő állítása pedig az, hogy a Trump-adminisztrációt meg fogják buktatni ezek a háttérhatalmak. Enneklátható jele lett volna a „blue wave” a Szenátusban és a Képviselőházban, illetve így indulhatott volna meg az elnök elleni impeachment, azaz az alkotmányos vádemelési eljárás.

Az EU-ra vonatkoztatva ez a jelenség átvitt értelemben a brüsszeli bürokráciát érintően is vizsgálható. De nagy távlatokban szemlélve ennél is fontosabb lesz, hogy a mesterséges intelligencia gyors térnyerése hogyan befolyásolja az alkotmányos jogállam és a demokratikus kormányok működését.

O. B.: Mit tanácsoltak a Federalist Societyben? A konzervatív jogi gondolkodók hogyan tudnak sikereket elérni a mai globalizálódott világban?

S. I.: Szisztematikusan kell építkezni. Több, mint 37 éve működik a Federalist Society, és az USA szinte minden államában jelen van. A tagjaik nagyon aktívak, sok konferenciát és eseményt szerveznek, illetve számos egyetemen adnak elő. Nem politizálnak, hanem szakmai előadásokat tartanak arról az értékrendről, amelyet a Federalist Society képvisel (jogállam, alkotmányosan korlátozott kormányzat, szabadságjogok védelme). Gyakran meghívják rendezvényeikre a Legfelső Bíróság konzervatív bíráit, vezető egyetemek jogászprofesszorait is. Értéknek tartják az odatartozást, azért, mert nagyon intenzív az egymás közötti kommunikáció. Erős szakmai, intellektuális közösséget kell építeni ahhoz, a joghallgatók között és a széles értelemben vett jogász társadalomban, hogy az alkotmányos értékek és mértékek alapján történő gondolkodás teret nyerjen. Szerintem ez nagyon kemény szakmai munka, illetve befektetés is egyben. Bátran el lehet indulni Európában és Magyarországon is ezen az úton!

A bejegyzés trackback címe: https://precedens.mandiner.hu/trackback/140888

Ajánljuk még a témában