Malcolm Langford: Az emberi jogok politikai termékek

2019. március 4. 10:25

Malcolm Langford szerint napjainkban egyre több tudományos kritika merül fel az emberi jogok vonatkozásában. A Bergeni és Oslói Egyetemen szerzői jogot oktató professzor úgy látja, hogy eddig is számos akadémiai kritikus fejtette ki aggályait az emberi jogok kapcsán, mára azonban sokkal többen vélekednek így. A szerző szerint az emberi jogok legitimációjának hiánya annak köszönhető, hogy azok alapvetően a politika termékei.

Az emberi jogokat kritizálók és azokat védelmezők tábora egyaránt erősödik

Langford azt állítja, hogy egyre több és gyakorlati tapasztalatokon alapuló kritika éri az emberi jogokat. Bár azok a modern korban központi szerepet kaptak a nyugati társadalmakban, sokak szerint hamarosan az eljelentéktelenedés és eltűnés veszélyével kell szembenézniük. Ugyanakkor a kritikák hatására erősödött a támogatók tábora is, akik szerint az emberi jogok felé történő nyitás sikeresebben valósult meg, mint azt bárki képzelte volna.

A professzor szerint nem teljesen újszerűek az emberi jogokat érintő tudományos megalapozottságú bírálatok, ugyanis már az 1990-es évek óta jelen van ez a fajta kritikus megközelítés. A jelenlegi bírálatok hangerejükben és az „apokaliptikus jóslataikban” hordoznak eltérést a korábbiakhoz képest. A tanulmány három részre osztja az empirikus kritikákat: a szociológiai legitimáció, a hatékonyság hiánya, valamint a javak elosztásának egyenlőtlensége.

Legitimációs, hatékonysági és egyenlőtlenségi kihívások

A legitimációs kritika Langford szerint egyfajta emlékeztetőként szolgál arra vonatkozólag, hogy az emberi jogok politikai képződmények, amelyek propagálói politikai célokkal rendelkeznek. A legitimációjuk attól függ, hogy hogyan viszonyulnak a mindenkori politikai helyzethez. Amennyiben az emberi jogok megfelelő keretrendszert és erőforrást szolgáltatnak az erős politikai szereplőknek, akkor fontos szerepet játszhatnak a világ számos részén. Az emberi jogok az egyént helyezik a morális kérdések középpontjába, és leszűkítik a közösségi jogokat. Ez súlyos problémát jelent azokon a helyeken, ahol kulturálisan beágyazódott jogokkal rendelkeznek a csoportok és közösségek.

A hatékonyságra vonatkozó kritika a társadalomtudósok meglehetősen széles körétől érkezik. A baloldali kritikusok a piac és az állam kiegyenlítő erejét hangsúlyozzák, a realistább közép-bal- és jobboldaliak pedig nagyobb bizalommal fordulnak a gazdasági ösztönzőkhöz, a választási vitákhoz és a kollektív szerződésekhez. Mindkét oldal kritikája általános szkepticizmust eredményez az emberi jogokkal kapcsolatban. Számos akadémikus szerint az emberi jogok rendszere túlságosan kiterjedt, és ez a hatékonyság csökkenéséhez vezetett. Langford szerint praktikusabb lenne egy szűkebb, csak a legalapvetőbb emberi jogokat meghatározó felfogás. A legnagyobb konfliktust az államok felelőssége szempontjából a területi szuverenitás és az emberi jogok koncepciójának határok nélkülisége okozza.

Számos alkalommal éri bírálat az emberi jogokat a tekintetben is, hogy elméletileg és gyakorlatilag is messze állnak az egyenlőségre való törekvésektől. Nem biztosítják a politikai és az anyagi erőforrások, valamint lehetőségek igazságosabb elosztását, sőt sokak szerint talán még mélyítik is a társadalmi egyenlőtlenségeket.

A bejegyzés trackback címe: https://precedens.mandiner.hu/trackback/141092

Ajánljuk még a témában