Könyvajánló: Az adminisztratív állam leleplezése – az amerikai politika válsága a 21. században

2019. március 6. 10:20

Professzor John Marini az Unmasking the Administrative State - The Crises of American Politics in the Twenty-First Century című könyvében annak feltárására tesz kísérletet, hogy vajon miért rázta meg és tartja mindmáig szinte teljes rémületben az amerikai, de különösen a washingtoni politikai elitet Donald J. Trump elnökké választása. Professzor John Marini ennek alapvető okát abban a több évtizedre visszanyúló politikai és államszerkezeti folyamatban látja, amelynek során a szakértő elvek mentén működő bürokrácia lassan, de biztosan maga alá gyűrte a részvételi és képviseleti alapokon működő döntéshozatali intézményeket, és ezzel együtt meggyengítette az államhatalmi ágak elválasztásának elvét, illetve magát az alkotmányosságot az arra épülő demokratikus önkormányzási képességgel együtt. A szerző olvasatában Donald J. Trump a politikai teret és a korrekt politikai párbeszédet megszabó, a szövetségi ügynökségek tucatjaiból felépülő úgynevezett adminisztratív állam szerkezetén ütött léket, amelyre válaszként a „washingtoni belső elvek és szabályok” felrúgásával vádolják és támadják.

Az Európai Unió és az európai integráció jelenlegi politikáját válságok sora övezi, amelyek közül a Brexit, illetve a tömeges méreteket öltő bevándorlás számít Európa leginkább szembetűnő és legsúlyosabb kudarcának. Ezek a válságok a politikai beszéd terét gúzsba kötő, a demokratikus szabályalkotás és önkormányzási képesség helyett a bürokratikus szakértői elvek mentén tervező és uralkodó elit kifejlődésével állnak szoros összefüggésben. A közpolitikai fejlődés ezen iránya ugyanakkor közel sem csak Európát sújtja, hanem igen jól kitapintható az Egyesült Államokban is. John Marini, a University of Nevada politikatudományi professzora most megjelent könyvében ezt az államszerkezeti folyamatot veszi szemügyre történelmi, politikaelméleti és alkotmányjogi aspektusokból egyaránt, miközben pedig választ keres arra a kérdésre, hogy Donald J. Trump elnökké választása miért is rázta meg és miért is tartja mind a mai napig rémületben az amerikai, de különösen a washingtoni politikai elitet.

Az Unmasking the Administrative State - The Crises of American Politics in the Twenty-First Century című könyvben a szerző egyfelől Amerika történelmén végighúzódó konkrét fordulópontokon keresztül, másfelől pedig a politikaelmélet történetére kitekintve kísérli meg kitapintani, hogy miként zajlott le a politikai részvétel elve mentén szerveződő intézmények jogalkotásának eróziója, valamint ezzel párhuzamosan a bürokratikus szövetségi ügynökségek szabályalkotási autoritásának és uralmának megerősödése az Egyesült Államokban. A szerző elsősorban a társadalomtudományok 19. század végi gyors fejlődését, a progresszivizmus és a progresszív utópiák térnyerését tartja felelősnek a központosított hatalom és bürokrácia megerősödéséért, amelynek kezében az állam – az alkotmányban eredetileg megfogalmazott egyéni szabadságok megóvásának magasztos garanciája helyett – eszközzé silányult a „haladás” elősegítése érdekében. John Marini az amerikai történelmen végigtekintve mutatja be, hogy a képviselet alapján működő Kongresszus hogyan adta fel jogalkotási hatalmát a szövetségi ügynökségekből bürokratikus elvek mentén szerveződő „adminisztratív állam” javára. Ez szakítást jelentett az alkotmányossággal és a hatalmi ágak elválasztásának elvével, kiépítve a szakértői „adminisztratív állam” által uralt kormányzást, amely az intézményi rendet a talpáról a feje tetejére állítva a saját maga javára követelt meg igazodást a többi, képviseleti elven működő hatalmi ágtól. A szerző ennek során világít rá arra, hogy az 1970-es évek elején kirobbant Watergate-botrány valódi tétje nem más volt, minthogy a nagy többséggel újraválasztott Richard Nixon elnöknek a központosított bürokrácia autoritásával és az „adminisztratív állammal” szemben intézett támadásából kifogja a szelet.

A szerző olvasatában Donald J. Trump jól érzett rá arra, hogy az amerikai politikai pártok mára már elveszítették a kapcsolatteremtési képességüket a lakosság és a kormányzat között, ugyanis erre a szerepre az az „adminisztratív államot” vezető szakértői elit formált igényt, aki a saját maga autoritását a – korrekt és illő politikai beszéd terét gondos pontossággal kijelölő – szakértői tudásra alapítja. Donald J. Trump a pártokat megkerülve volt képes kapcsolatot teremteni a választókkal, akik már sokkal inkább nézőközönségnek, nem pedig résztvevőnek érzik magukat abban a „washingtoni politikában”, ahol a szakértő „adminisztratív állam” gondosan megtervezi és megszervezi életüket; ahol – lévén, hogy a szükséges tudás birtokában vannak–, soha senki nem vét hibát (éppen ezért felelősségre vonásra sincsen szükség); illetve minden közpolitika úgy jó, ahogyan azt a szakértők megtervezték. Azon túl, hogy az „adminisztratív állam” ezen sajátosságai az alkotmányosság alapvető értékeit, így az egyéni szabadságok védelmét, az önkormányzási képességet és a hatalmi ágak elválasztásának elvét maga alá gyűrték, jól rávilágítanak arra is, hogy Donald J. Trump kampányszlogenje, vagyis a „Make America Great Again” miért is cseng olyan vonzón. A szlogen ugyanis kettős jelentéstartalmú: egyfelől azt sugallja, hogy az amerikai politika és intézményrendszer jelenleg válságban van, de ugyanakkor arra is emlékeztet, hogy volt idő, amikor Amerika nagyszerű volt, és ezt a nagyszerűséget helyre lehet állítani. A szerző szerint éppen azért áll Donald J. Trump elnök folyamatos támadások kereszttüzében, mert – Richard Nixon korábbi elnökhöz hasonlóan – sikerrel ütött léket az „adminisztratív állam” szerkezetén. Az „adminisztratív állam” által előidézett jelenlegi politikai válságból kivezető útként professzor John Marini a részvételi demokrácia döntéshozatali hatalmának (vagyis az emberek és a képviseleti elven nyugvó hatalmi ágak közötti kapcsolat) visszaállítását, illetve a népszuverenitás elvének megerősítését javasolja, amely sok tanulsággal szolgálhat a jelenkori európai politika számára is.

A könyvet szerzőnk, Sándor Lénárd szemlézte.

A bejegyzés trackback címe: https://precedens.mandiner.hu/trackback/141100