Kulcsszerepben Roberts elnök

2019. április 2. 10:06

Az amerikai Legfelső Bíróság – a saját elsőségének következetes megszilárdításával – döntő szót követel magának az Egyesült Államok alkotmányjogi és közpolitikai kérdéseinek alakításában. Anthony Kennedy tavalyi visszavonulásával és Brett Kavanough kinevezésével John G. Roberts elnök meghatározó szerephez és egyúttal nagy mozgástérhez jutott az intézmény gyakorlatának formálásában. Az elődje nyomdokait követő, és így az intézmény legitimitását és integritását kiemelten szem előtt tartó Roberts elnöksége nem forradalomszerű változással, hanem lépésről lépésre szilárdíthat meg egy konzervatív fordulatot.

„A bírók olyanok, mint a játékvezetők. A játékvezetők pedig nem alkotják, hanem csak alkalmazzák a szabályokat. A játékvezető és a bíró szerepe egyaránt kulcsfontosságú. Ők győződnek meg ugyanis arról, hogy mindenki a szabályoknak megfelelően játszik, ugyanakkor ez a szerep korlátozott. Senki sem a játékvezető miatt látogat ki egy mérkőzésre.” – így hangzott el az amerikai Legfelső Bíróság jelenlegi elnökének, John G. Roberts-nek a Szenátus bírósági ügyekkel foglalkozó bizottsága előtti meghallgatásán még 2005 szeptemberében. Az elnök által a bíróság szerepköréről vallott – és azóta is következetesen képviselt – szerény és alázatos felfogás az intézmény önállóságán túl a presztízsét is segít megőrizni. Bár a metafora frappáns és egyúttal észszerűnek is hangzik, a szerény mondatok mégis egy olyan intézményről szólnak, amely valójában döntő szót követel magának az Egyesült Államok alkotmányjogi és közpolitikai kérdéseinek alakításában.

Ezt a szerepet – a Precedens korábbi elemzésében írtak szerint többek között a demokratikus döntéshozatal alkotmányon alapuló bírósági kontrolljának, a szövetségi kormányzat szupremáciájának, a szövetségi alkotmány-kiegészítésben foglalt alapjogok tagállamokkal szembeni érvényesítésének (úgynevezett „inkorporálásának”), illetve a saját elsőségének megszilárdításán keresztül jelentős részben saját maga alakította ki az évszázadok során. Kiválóan példázza ezt a Legfelső Bíróság korábbi elnökének, az ízig-vérig konzervatív William H. Rehnquist-nek a felfogása. Még a Nixon adminisztrációban jogi tanácsadóként töltött évei során Rehnquist egy visszafogottabb bírói felfogást hirdetve elszántan küzdött az akkori Warren-bíróság progresszív és aktivista jogkiterjesztő gyakorlata, különösen pedig a terhelti jogokat a rendészeti jellegű eljárásokban erősítő döntések ellen.

Ezt a felfogást vitte magával azt követően is, hogy a Legfelső Bíróság tagjává nevezték ki, és különösebben az sem zavarta, hogy folyamatos különvéleményei miatt „lone rangernek”, vagyis magányos farkasnak becézték. Mikor azonban Ronald Reagan elnök 1986-ban az ország legfőbb bírójává nevezte ki, az intézmény presztízsének és integritásának megóvása már elsőbbséget élvezett szemében. Ennek leglátványosabb példája a híres Dickerson v. United States ügy volt. Az ügyben a Legfelső Bíróságnak a Warren-bíróság egyik, éppen Rehnquist által korábban hevesen kritizált – a terhelti jogokat bővítő – döntését megváltoztató szövetségi törvény alkotmányosságát kellett elbírálnia. Saját személyes meggyőződésével szemben az intézmény szerepének, tekintélyének és elsőbbségének érvényt szervezve a Rehnquist által jegyzett döntés azért állapította meg a szóban forgó törvény alkotmány-ellenességét, mert mint fogalmazott, nem a Kongresszus, hanem csakis a Legfelső Bíróság lehet az alkotmány végső értelmezője. Mindez pedig jól mutatja, hogy a bírák nem pusztán játékvezetők, hanem maguk is – igencsak erős – játékosok, ráadásul olyanok, akik megszabják a játék szabályait.

Az amerikai Legfelső Bíróság e felfogásnak köszönhetően vált a világ legnagyobb presztízsű és legmagabiztosabb bíróságává. Ezt az örökséget építi tovább a jelenlegi elnök, John G. Roberts, aki most abban a sajátos helyzetben van, hogy kulcsszereplővé vált az ország egyik legerősebb intézményének irányításában. Anthony Kennedy tavalyi visszavonulásával és Brett Kavanough kinevezésével ugyanis Roberts elnök mellett éppen négy-négy olyan progresszív és konzervatív bírája van a Legfelső Bíróságnak, akik az elvi jellegű kérdéseket felvető ügyekben kevésbé hajlandók a velük ellentétes álláspont elfogadására. Mindez nagyobb mozgásteret és stratégiai előnyt biztosítva felértékeli a most 64 éves, és még az ifjabbik Bush elnök által kinevezett Roberts szerepét. Roberts az elődjéhez hasonlóan szintén konzervatív felfogású, de a bíróság intézményi presztízsét mindig szem előtt tartó olyan vezető, aki a szervezet legitimitásához fűződő érdeket az egyes ügyekben előadott érvelések ideológiai következetessége vagy akár helytállósága elé helyezi. Felfogásának kiindulópontja ugyanis azonos azzal, amit elődje is képviselt: a bíróság legfőbb erejét nem másból, mint az intézmény semlegességébe vetett társadalmi bizalomból, illetve az azt övező tiszteletből meríti, aminek elnyeréséhez a stabilitás és a szerénység megőrzése elengedhetetlen.

Új mozgásterét pedig Roberts elnök ki is használja. Ennek köszönhető például, hogy idén a halálbüntetés kérdését érintő egyik ügyben a konzervatív, míg az abortusz szabályozásának szigorítását ideiglenesen felfüggesztő döntésben a progresszív bírák mellett szavazott. Ugyan az egészen elképzelhetetlen, hogy Roberts elnök olyan kérdésekben, mint a pozitív diszkrimináció, az abortusz vagy az azonos neműeket megillető jogok ügyében végül a progresszív felfogásúakkal tartson, a várt konzervatív fordulat valószínűsíthetően nem lesz gyors és radikális. Az idei évben kevés nagy jelentőségű ügy szerepel a bíróság napirendjén, ezek közül a közterületen létesített keresztformájú emlékművek, illetve a bürokratikus szövetségi ügynökségek működésének és döntéseinek bírósági felülvizsgálhatósága (vagyis az adminisztratív állam dilemmája) érdemel nagyobb figyelmet. A Berkeley Egyetem alkotmányjogi professzorának, Erwin Chemerinsky-nek az elemzése szerint a következő évre várható számos olyan ügy napirendre vétele, amelyek égetőbb kérdéseket vetnek fel az amerikai alkotmányos és közpolitikai életben. A konzervatív fordulat – hűen a bíróság épületét számos helyen díszítő és a bírói mérlegelés megfontoltságát jelképező teknősbékához – lépésről lépésre, de mindenképpen döntő szót kötetelve szilárdulhat meg.

A szerző Sándor Lénárd, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Amerika Tanulmányok Kutató Központjának kutatója.

A bejegyzés trackback címe: https://precedens.mandiner.hu/trackback/141216