Zuckert: Az alkotmányos intézmények gyengesége bizalomvesztéshez vezet

2019. április 10. 09:23

Michael P. Zuckert, a Notre Dame Egyetem professzora arra mutat rá „Populism and Our Political Institutions” című cikkében, hogy az alkotmányos intézmények gyengesége, valamint a kormányzó elit hatalommal való visszaélése mindig is bizalomvesztéshez vezetett az Egyesült Államokban.

Michael P. Zuckert politikatörténeti szemüvegen keresztül elemzi az 1830-as évek és a jelenkori Amerikai Egyesült Államok alkotmányossági és politikai kérdéseit. A szerző párhuzamot von az akkori kormányzó elit és a Trump-elnökség előtti vezetés között. Rávilágít arra, hogy a populizmus visszatérő jelenség Amerika történelmében, s nem ördögtől való dolog. Megállapítja azt is, hogy a népszuverenitás a mai napig meghatározó eleme az amerikai demokráciának, amelyen keresztül az állampolgárok mindig képesek korrigálni az alkotmányos és politikai intézményeket „félresiklásuk” esetén.  

Az elégedetlenség erőszakot szül

Abraham Lincoln − az alapító atyák csodálója − tudta, hogy az Amerikai Egyesült Államok demokratikus rendje az állampolgárok erkölcsösségén, valamint a képviseleti kormányzatba és a jogállamiságba vetett hiten alapul. Andrew Jackson elnöksége (1829–1837) alatt azonban egyre több tömeges erőszak és megmozdulás zajlott, amely azt jelezte Lincoln szerint, hogy az alkotmányos intézmények nem megfelelően működnek. Lincoln gondolatmenetéhez csatlakozva Zuckert néhány konkrét ügyet is megemlít a múltból. Az egyik ilyen eset például, hogy Mississippiben tömeges lincselés áldozata lett pár szerencsejátékot szervező üzletember, akik a helyi törvényhozóktól kapott engedély alapján minden gond nélkül gyakorolhatták volna szakmájukat. Mint később kiderült, azért váltak a tömeges erőszak áldozatává, mert az állam lakói túlnyomórészt baptisták voltak. Ez a felekezet elítéli és immorálisnak tartja a szerencsejáték minden formáját. A tömeges erőszakhullám ezután tovább folytatódott, s a későbbiek során „színes bőrű”, majd az őket támogató „fehér embereket” is sorra érték atrocitások. A később halálossá váló támadások elharapódzása komoly gondokra hívta fel a figyelmet – írja Zuckert. Ezekben a megmozdulásokban nemcsak olyanok vettek részt, akik ilyen módon akartak népítéletet mondani, hanem később már azok is, akik eredendően hittek az igazságszolgáltatás erejében és kompetenciájában. A professzor úgy ítéli meg, hogy ezek az esetek – amikor az állampolgárok intézményi bizalom hiányában sajátos módon kezükbe vették a döntéshozatalt – akkor következtek be, amikor az állami működés logikája eltért saját értékpreferenciájuktól.

Populizmus az 1830-as években

Michael P. Zuckert hangsúlyozza, hogy ezek a megmozdulások nemcsak a bizalomvesztésre hívták fel a figyelmet, hanem a népszuverenitás és az alkotmányos intézmények közötti kapcsolat romlására is. Az amerikaiak hite a demokratikus úton, közvetlenül megválasztott elektorokban, a közvetett módon megválasztott elnökben, az elnök által kinevezett kormánytagokban, valamint az igazságszolgáltatói ág tagjaiban egyszerre ingott meg az 1830-as években. A professzor szerint a népszuverenitás és az alkotmányosság határai ekkor leomlottak, s egy olyan helyzet állt elő, amelynek során a nép – eddig még nem tapasztalt módszerekkel − a kezébe vette az irányítást. A tradicionális alkotmányos keretek lerombolása, és a nép érdekeit elhanyagoló kormányzó elittől való elfordulás új politikai fogalmat teremtett: a populizmust. 

Donald Trump megválasztása történelmi mintát követ

Zuckert Lincoln szavait idézve arra hívja fel a figyelmet, hogy a populizmusra tehát nem úgy kell tekinteni, mint egy teljesen kontextuson kívüli, furcsa eseményre, hanem inkább úgy, mint a demokráciák természetes velejárójára. Az alkotmányos és politikai intézmények bizalomvesztésével ez a mozgalom újra és újra felbukkan, mint ahogy ez számos amerikai példa alapján is jól látható. A periodikus visszatérés azt jelzi, hogy a nép igényt érez arra, hogy közvetlenül korrigálja az alkotmányos intézmények „félresiklását”. A professzor szerint azt is fontos látni, hogy a népszuverenitás, az alkotmányos demokrácia és a populizmus hármasa szorosan összefonódik. A szerző kitér arra is, hogy Donald Trump megválasztása szintén ezt a történelmi mintát képezi le, s ülteti át a modern, globalizált Egyesült Államok jelenlegi politikai helyzetébe. Az előző elnökségből való kiábrándultság, bizalomvesztés, illetve az elittől való elfordulás hozhatta el Trump győzelmét – összegzi Zuckert.

A bejegyzés trackback címe: https://precedens.mandiner.hu/trackback/141290

Ajánljuk még a témában