Cikkajánló: Tagállami intézmények alakítják az EU-s jogot

2019. április 26. 16:48

R. Daniel Kelemen és Tommaso Pavone cikkükben amellett érvelnek, hogy az uniós jog nemzetállami terjedésének mintáját és ütemét a már létező állami intézmények alakították ki, így főleg a tagállami bíróságok ítélkezési gyakorlatán múlik az EU-s jog terjedése.

Az Európai Unió irányítási képessége a földrajzi kiterjedés és az időbeliség egyensúlyától függ

A két szerző úgy látja, hogy az Európai Unió kormányzásának elsődleges módja a jogállamiság előmozdítása, hiszen az Unió költségvetési forrásai korlátozottak, és az adminisztratív apparátusa is gyenge. Ezt az irányítási módszer azonban nem előzmény nélküli, hanem a tagállami jogrendszerek eredményeire alapulva jött létre. Az intézményi változások így a rétegződés és az átalakítás mentén zajlottak és zajlanak, vagyis az új jogszabályokat már meglévő nemzeti jogszabályok felett rétegezik, és a meglévő intézményeket fokozatosan új célok szerint alakítják át. Ebben a folyamatban időbeli és térbeli dimenzió is megtalálható, amely az Unió kormányozhatósági képességét befolyásolja.

A centralizált bíróságok lassítják az EU-s jog terjedését

Kelemen és Pavone szerint az előzetes döntéshozatali eljárás az Unió igazságügyi hatáskörének fontos indikátora, hiszen a nemzeti bíróságok ekkor az Európai Unió Bíróságához fordulnak az uniós jog értelmezését illetően, és a szerzők szerint így a nemzeti bírók és a Bíróság között együttműködés alakul ki. Habár az előzetes döntéshozatali eljárás elterjedt a tagállamokban, a térbeli-időbeli mintázatot továbbra is a nemzeti intézmények, különösen a nemzeti bíróságok alakítják. Amikor a tagállam bírósági rendszere decentralizált, az uniós jog terjedését az alsóbb szintektől indulva az autonóm bíróságok irányítják; ellenben, ha egy tagállam bírósági rendszere centralizált és hierarchikus, a legfelsőbb bíróságok fentről lefelé irányítják az uniós jog terjedését, amely időben változékonyabb is. A decentralizált jellegre a tanulmány példaként hozza Németországot, ahol a bírók helyi kötődése az Európai Unió Bíróságához utalt ügyek számát is növelheti. A centralizált jellegre példa Olaszország és Franciaország, ahol a centralizált és hierarchikus bírósági rendszer felülről korlátozza az alárendelt bíróságok autonómiáját, a döntéshozatal is a legfelső szint jóváhagyásához kötött. Mindhárom ország esetén igaz a tanulmány szerint, hogy a legfelsőbb bíróságok legalább egyszer kísérletet tettek már a helyi bírósági rendszer korlátozására az Európai Unió Bíróságával kapcsolatban. A francia legfelső bíróságok egyértelműen befolyásolták az alacsonyabb szintű bíróságokat ezzel a korlátozással, míg a német bíróságoknál ez a befolyás nem alakult ki.

Minél decentralizáltabb egy tagállam bírósági rendszere, annál nagyobb mértékű a kérdésspecifikus térbeli csoportosulás

A tanulmány szerint a politikai földrajz az ügyek térbeli csoportosulására is rávilágíthat, ugyanis a térbeli közelség megkönnyíti a tudás és a helyi bírósági gyakorlatok terjedését a konkrét jogterületek esetén, így az uniós jog bírói végrehajtásának „hot spotjai” felbukkannak a tagállamokban. Ilyen „hot spot” például a kereskedelemmel kapcsolatos eljárás a tengeri kikötők közelében. Ezek a „hot spotok” vagy kérdésspecifikus térbeli csoportok bármely tagállamban megjelenhetnek, de a szerzők szerint a decentralizált bírósági rendszerrel rendelkező államokban hangsúlyosabban vannak jelen, mivel itt a helyi bíróságok autonómiával rendelkeznek, és a helyi igényekre is tudnak reagálni. Ez a térbeli csoportosulás a vizsgált országok közül Németországnál jelenik meg leginkább.

A bejegyzés trackback címe: https://precedens.mandiner.hu/trackback/141334

Ajánljuk még a témában