Cikkajánló: szabályozás és tudomány – érdemes ismerni a szakmai hátteret

2019. június 27. 12:51
Egy olasz kutató szerint megismerhetőbbé kell tenni az egyes szabályozások hátterét nyújtó szaktudományos eredményeket, mert enélkül elvész a döntések legitimációja.

Dario Bevilacqua, a Római Egyetem docense szerint egyre kevésbé átlátható, hogy egy szakpolitikai döntés mögött milyen szakmai vagy tudományos érvek húzódnak meg. Így viszont a szakmai alátámasztás épp elveszíti legnagyobb erényét, hiszen ellentmondó tudományos eredmények esetén egy-egy döntés szakmai megalapozottsága megkérdőjelezhető. Bevilacqua ezért egy olyan eljárást javasol, amely a szélesebb közvéleményt is bevonná a szakmai anyagok értékelésébe.

Szakma és politika

Bevilacqua témáját azzal a felütéssel indítja, hogy az emberi történelem során még sosem nyílt lehetőség a döntések olyan mértékű szakmai alátámasztására, mint napjainkban. Egy egyszerű műemlékvédelmi tárgyú döntéshez is művészettörténészek, turisztikai szakemberek, mérnökök, esetleg geológusok, történészek előzetes véleményére van szükség. Majd mindezek ismeretében, minden szempontot mérlegelve a politikai döntéshozó feladata, hogy harmonizálja az eltérő szakmák szempontjait, s meghozzon egy döntést, kialakítsa egy adott terület szabályozását. Persze ez csak ideális esetben vagy így. Az egyes szakmák tudományos érvei – mivel más belső logika mentén fogalmazódnak meg – ellentmondhatnak egymásnak, vagy ami még extrémebb: egy-egy szakmán belül is eltérő álláspontok merülhetnek fel. Ilyen esetben a döntéshozóknak nincs más választása, mint önkényesen választani egy támogatandó álláspontot a sok közül.

Ez azonban az egyes döntések legitimációjának csökkenésével jár, hiszen az ellentétes álláspontok mindenképpen napvilágot látnak, a közvélemény azonban nincs a birtokában azoknak az ismereteknek, amelyek mentén megítélhetné azok horderejét. Az oltásellenes és a hasonló tudományszkeptikus mozgalmak épp ennek a jelenségnek köszönhetik megerősödésüket.

Kockázatos döntés

Bevilacqua szerint a dilemma legeklatánsabban az élelmiszerbiztosnági szabályozások kapcsán jelentkezik. Ez a téma eleve sokakat foglalkoztat, hiszen lényegében mindenkit érint. Ezen felül az élelmiszerbiztonság szabályozása kapcsán több szakmai érdekcsoport is képviselteti magát. A WTO-tagállamok esetén eleve kényes kérdés egy-egy termék forgalmazásának betiltása, hiszen az gátolja a szabadkereskedelmet. Ilyenek például a génmódosított termékek. Ráadásul ezen termékek károsságáról jelenleg is aktív vita folyik. Elképzelhető, hogy a szabadkereskedelemben érdekelt felek, a GMO-párti orvosokkal szövetkezve mutatják be tudományos bizonyítékaikat, de az sem elképzelhetetlen, hogy protekcionalista politikát csomagolnak egészségvédelmi köntösbe a döntéshozók. Mindkét esetben csökken a kialakított szabályozás legitimációja, mivel a szélesebb publikum nem láthat bele ezekbe az egyébként tudományos vitákba, de a döntéssel ellenkező hangvételű szakértői jelentéseket megismerheti.

Demokratikus tudomány?

A szerző szerint ezért a szakmai előkészítő anyagokat szélesebb körben megismerhetővé kell tenni. Bevilacqua hangsúlyozza, ez nem jelentheti a tudomány demokratizálását, hiszen a tudományos igazságok nem attól lesznek igazak, hogy a többség számára szimpatikusak. Viszont olyan laikus testületek felállítását szorgalmazza, amelyek a döntéselőkészítés első fázisától kezdve megfigyelik a különböző szakmai testületeket, segítenek eredményeiket a szélesebb közönség számára is érthetővé tenni.

Bevilacqua elismeri, hogy létezhet a laicitásnak egy foka, amely szintén alááshatja az egyes szakmai eredmények legitimitását. Azaz egy-egy eredmény megértéséhez mindenképpen szükség van a területre való bizonyos rálátásra. Ezért Bevilacqua elképzelésében a laikus testületek tagjai is képzett emberek, de nem feltétlen az adott terület szakértői.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés