„Nem süllyedtünk le a Szolgálólány meséjének disztópiájába” – értékelték az USA Legfelsőbb Bíróságának munkáját

2019. augusztus 6. 15:31

Idén is értékelték az USA Legfelsőbb Bíróságának előző ülésszakában végzett munkáját a The Federalist Society úgynevezett ”Annual Supreme Court Round Up”-ján, és egyben kiosztották a példátlan képmutatásért és gyalázatos magaviseletért járó citromdíjat. A legkevésbé sem hízelgő "elismerés" idei nyertese Dianne Feinstein demokrata szenátor lett, aki finoman szólva etikátlan eszközökkel próbálta meghiúsítani Bratt Kavanugh megválasztását a legfőbb bírói testületbe.

Kavanaugh a házban – demokraták a plafonon

A The Federalist Society eseményét Thomas G. Hungar, a washingtoni székhelyű Gibson, Dunn & Cruther ügyvédi iroda társügyvédje nyitotta meg. Véleménye szerint bátran kijelenthető, hogy

az egyik legfontosabb nap az elmúlt ülésszakban október 6-a volt, ugyanis ekkor lépett hivatalba Brett Kavanaugh, mint a Legfelsőbb Bíróság frissen megválasztott, kilencedik bírája.

Kavanaugh megválasztását diadalmas taps fogadta, hiszen a bíró a Federalist Society köreiből került ki.

Hungar szerint Kavanaugh kinevezéséért a nemzet hálával tartozik Trump elnöknek és annak az 50 szenátornak, akik támogatták a bíró megválasztását. Arra is emlékeztetett azonban, hogy nem mindenki fogadta kitörő lelkesedéssel az új bíró kinevezését. Ez év márciusában ugyanis, az éppen elnökjelöltként kampányoló demokrata kaliforniai szenátor, Kamala Harris például komoly aggodalmát fejezte ki a Legfelsőbb Bíróság jelenlegi helyzetével kapcsolatban. Szavait idézve: "Ami a Legfelsőbb Bíróságba vetett bizalmat illeti, a szakadék szélén állunk". Hungar ironikusan megjegyezte, hogy Harris szavait figyelve a dolgok igen gyorsan még ennél is rosszabb fordulatot vehettek, hiszen Harris két hónappal később már arról beszelt, hogy "amit jelenleg tapasztalunk az nem más, mint a Legfelsőbb Bíróságba vetett bizalom teljes válsága".

Hungar szerint azonban, a tisztesség úgy kívánja, hogy a más politikusok véleményéről véleményéről is megemlékezzenek, még akkor is, ha az igencsak "elgondolkodtató". Ezek után senkit sem lepett meg, hogy a következő idézett politikus a média által már csak AOC-ként emlegetett, magát szociáldemokratának valló demokrata képviselő, Alexandria Ocasio-Cortez volt. Csak hogy senkinek ne legyenek kétségei afelől, hogy Hungar miként viszonyul a szociáldemokrata politikushoz, úgy hivatkozott rá - nem kis cinizmussal a hangjában-, mint „szakképzett Legfelsőbb Bírósági Elemzőre”. AOC nemrég kifejtette, hogy véleménye szerint a Legfelsőbb Bíróság döbbenetesen rossz döntéseket hozott a közelmúltban. „Úgy gondolom, a jelenlevők bizonyára mind osztják ezt az álláspontot, nyilván csak a részletekben nem értünk egyet a képviselővel... „ - jegyezte meg Hungar, ismét a kellő cinizmussal.

Hungar semmiképpen sem akarta kihagyni a „megtisztelő” felsorolásból Elizabeth Warren demokrata szenátort sem, aki szintén a bírák számának növelését javasolta, még pedig azért, mert szerinte „így lehetne politikamentessé tenni a Legfelsőbb Bíróságot”. Hungar mindenki arra biztatott, hogy gondolkodjanak el a javaslaton és ha elakadnak, kérjék meg Ocasio-Cortez képviselőt, hogy magyarázza el nekik, miről is van szó pontosan.

Habár erős volt a kísértés, hogy folytassa a felsorolást, az előadó közönség megnyugtatása végett közölte, hogy a jelenlevők között van valaki, aki ténylegesen egy legfelsőbb bírósági elemző, és akinek a véleménye „egész minimálisan” eltér a korábban felsorolt politikusokétól.

Estrada elemez

Az esemény szónoka, Miguel Estrada jól ismert a Federalist Society berkeiben, nem először lépett a pódiumra az Annual Supreme Court Round Up eseményén, mint főszónok. Életrajzának részletes bemutatásától eltekintve kiemelendő, hogy Estrada a Columbia Egyetemen és a Harvard jogi karán végezte tanulmányait, majd Amalya Kearse körzeti bíró és Anthony Kennedy Legfelsőbb Bírósági bíró szárnyai alatt hivatalnokoskodott. Jelenleg a Gibson, Dunn and Kutcher polgári perekben eljáró iroda társügyvédje, aki korábban 23 ügyben érvelt a Legfelsőbb Bíróság előtt és még több tucat ügyben több első fokú bíróságon.

Véleménye szerint, az elmúlt ülésszak nem nevezhető a legizgalmasabbnak, de azért történt pár említésre méltó esemény. Így Estrada nem győzött hálát adni az égnek Kavanaugh megválasztásáért, majd azért, hogy a liberálisok előrejelzéseivel ellentétben miszerint „mind meg fogunk halni”, még mindig itt vagyunk. "Nem süllyedtünk le a Szolgálólány meséjének disztópiájába, a nőket senki sem kényszerítette idő közben rabigába, és nincsenek szegregált étkezőhelyiségek... Kivéve akkor, amikor Nancy Pelosi éppen ott tart vezetőségi ülést... ". A kijelentést érthetően hangos derűvel fogadta a közönség.

Kiemelte, hogy

Kavanaugh egyelőre megfontoltan cselekszik, nem tesz semmi olyat, amivel felhívná magára a figyelmet, amely a megválasztásának előzményei tükrében tökéletesen érthető...

A statisztikák tanúsága szerint sok ügyben nem is járt el, és ahol igen, ott az esetek 91%-ban a többséggel szavazott.

Az elemző emlékeztette a közönséget arra a kijelentésére, melyet az egy évvel ezelőtti Supreme Court Round Up-on tett, miszerint Anthony Kennedy bíró távozásával a Legfelsőbb Bíróság valamelyest (politikai értelemben) jobbra fog tolódni. Úgy véli, ez általánosan véve be is igazolódott, majd hozzátette, hogy a liberális bírák bevett gyakorlatától eltérően a konzervatívok legtöbbször nem egy blokként szavaznak, hanem egyénileg mérlegelik döntésüket.

A legutóbbi ülésszakban az 5-4 arányban többségben lévő konzervatív bírák mindegyike legalább egyszer együtt szavazott a liberális bírákkal (Gorsuch például 4 esetben "állt át a másik oldalra"). Estrada szerint mindenkinek érdemes lenne elgondolkodnia azon, hogy ahhoz képest, hogy jelenleg 5:4 arányban konzervatív többség van a Legfelsőbb Bíróságban, a gyakorlatban nagyon sokszor egy 5:4 arányban liberális döntés születik.

Ami a jelenlegi főbírót, John Roberts-et illeti, nem állíthatjuk róla, hogy a legtöbb esetben a liberálisokkal szavazott, de még ha így is tett, Estrada szerint mindig látszott rajta, hogy ez komoly erőfeszítést igényelt a részéről.

Citromdíjra esélyes 300 demokrata

Mielőtt azonban Miguel Estrada az esetek részletes tárgyalásába bocsátkozott volna, elérkezett az esemény valószínűleg legszórakoztatóbb része. Ez pedig nem más, mint az a Theodore Olsontól (korábbi legfőbb államügyész helyettes) megörökölt tradíció, miszerint ezen az eseményen minden évben kiosztásra kerül egy díj. Ezt a díjat egy olyan személy nyerheti el, aki az elmúlt ülésszakban példátlan képmutatásról és gyalázatos magaviseletről tett tanúbizonyságot. Estrada szerint igen nehéz leszűkíteni a jelöltek körét, miután Washington D.C.-ről beszélünk.

A döntést megkönnyítendő van azonban néhány szabály, amely alapján kiválasztják a "nyertest". Jelölt lehet „mindaz a körül-belül 300 névtelen önjelölt, akik demokrata színekben szándékoznak indulni az elnökválasztáson”. Estrada megfogalmazásában ők azok, akik egymásra licitálnak a határok megnyitása, a magán egészségügyi biztosítás megszüntetése és az ingyenes oktatás bevezetése érdekében. „Összefoglalva, tönkre akarják tenni azt az országot, amelyben jelenleg élünk”.

AOC természetesen esélyes jelöltnek számít, hiszen számtalan olyan kijelentést tett, mellyel kiérdemelné a díjat. Egyet kiemelve a számos közül, Estrada emlékeztetett a szociáldemokrata képviselőnek arra a korábbi kijelentésére, miszerint a határ közelében felállított menekülttáborok olyanok, mint az egykori koncentrációs táborok. (Erre az elgondolásra később reagált egy 93 éves holokauszt túlélő, aki valóban megjárt egy koncentrációs tábort, és meginvitálta a képviselőt, hogy látogasson el vele Auschwitzba, hogy tanuljon valamit a történelemről. AOC erre természetesen nemet mondott.)

Estrada kedvenc AOC kezdeményezése nem más, mint a „Green New Deal”, amelyet a képviselő azzal a céllal dolgozott ki, hogy az „gazdagsági biztonságot nyújtson azok számára, akik nem hajlandóak dolgozni”. Estrada szerint AOC ezzel a kezdeményezéssel nem tett mást, mint kifejezte hűségét a pártjához és annak szellemiségéhez.

Ismét hiba lett volna kihagyni a felsorolásból Elizabeth Warren szenátort, aki nem mással próbálta meg felhívni magára a Fehér Ház figyelmét, mint azzal, hogy: a) elvégeztetett egy DNS tesztet azzal a szándékkal, hogy bizonyítsa, ő valójában Cherokee indiánok leszármazottja, és b) ennek a DNS tesztnek az eredményét nyilvánosságra is hozta. Estrada szavait idézve, „a teszt eredménye alapján, Warren pontosan olyan mértékű amerikai őslakos DNS-sel rendelkezik, hogy egyetlen szúnyogcsípés esetén az összeset el is veszítené”.

Mivel azonban a díj példátlan képmutatásért és gyalázatos magaviseletért jár, Estrada szerint világos, hogy ezen kritériumok figyelembevételével kizárólag egyetlen személy lehet „méltó” rá. Habár elmondása alapján utálnak ismételni ebben a tekintetben, még sincsen más választásuk, mint idén is a tavalyi nyertesnek kiosztani az „elismerést”.

A győztes így hát nem más, mint Dianne Feinstein, kaliforniai szenátor. Ismert tény, hogy Brett Kavanaugh megválasztása előtt Feinstein levelet kapott egy bizonyos Christine Blasey Ford-tól, aki ebben a levélben évtizedekkel ezelőtti szexuális zaklatással vádolta az akkor még csak társbíró jelöltet. Ez nyilvánvalóan egy olyan vád, amelyet komolyan kell venni és amely alapos nyomozómunkát igényelt volna. A felelősségteljes döntés tehát az lett volna, ha Feinstein jelzi a felmerült körülményt a bizottság elnökének és mindent megtesz annak érdekében, hogy a nyomozás bizalmasan menjen végbe, így biztosítva, hogy az eljárás során senkit se érjen semmilyen hátrány vagy sérelem.

Ehhez képest Feinstein magánál tartott minden dokumentumot és vádiratot, nem mutatta be ezeket sem a meghallgatásokon, sem a zárt körű tanácskozásokon azért, hogy a későbbi bejelentésével a lehető legnagyobb politikai sérülést okozza a jelölt Kavanaugh-nak.

Amikor felelősségre vonták, hogy mégis miért titkolt el ilyen fontos dokumentumokat, azzal a válasszal állt elő, hogy „túlságosan összezavarodott és nem tudta, hogy mi zajlik körülötte”. Ezek után talán már nem is szorul további magyarázatra, hogy miért Feinstein kapta idén is a díjat.

A kereszt egy szimbólum

Az átfogó helyzetjelentést követően Estrada részletekbe menően ismertette az elmúlt ülésszak számadatait, illetve a Legfelsőbb Bíróság által tárgyalt szinte összes ügyet. Ezek közül valószínűleg az egyik legnagyobb jelentőséggel bíró ügy az „American Legion vs American Humanist Association” volt, amelyről a Precedens.Mandiner korábban részletesen beszámolt. Az ügy egy latin kereszt alakú emlékművel foglalkozik, amelyet 1925-ben emeltek az első világháborúban elesettek emlékére Baldensburg városában (Washington D.C. külvárosa). Ez az emlékmű évek múltával részévé vált a környéken létrejött közparknak is, de senki nem érezte úgy, hogy sértené az érzékenységét. De mint tudjuk, mindig akad valaki, aki úgy érzi, hogy „fel kell kavarni az állóvizet”, és olyan is, aki nagyon bántónak talál valamit.

A 4. számú fellebbviteli bíróság bírái az ügy tárgyalása során arra a következtetésre jutottak, hogy a kereszt sérti azt az úgynevezett „létesítmény klauzulát” (establishment clause), melyet az amerikai alkotmány első kiegészítése (First Amendment) foglal magába. Estrada szerint azon a vélemények alapján, amelyeket a bírók jelen ügy kapcsán publikáltak, komolyan felmerül a kérdés, hogy mégis hogyan jutottak át e bírák a szenátus szelekciós folyamatán.

Az egyik megoldás, amelyet javasoltak, például az volt, hogy a kereszt karjait le kellene vágni.

A Legfelsőbb Bíróságon aztán Alito bíró véleménye élvezte a többség támogatását 7:2 arányban. Véleményében Alito kritizálta a „Lemon-tesztet”, és tartózkodott annak alkalmazásától. Az ügy részleteinek tárgyalását Estrada azzal zárta, hogy Ginsburg és Sotomayor bírókat úgy tűnik, valamiért igen bántja ennek a keresztnek a létezése. Vajon azért, mert keresztény szimbólum?

Zárszóként és a jövőbe való kitekintésként Estrada azt mondta, hogy a következő ülésszak sok szempontból izgalmasabbnak ígérkezik. Emellett komoly reményeket fűz ahhoz, hogy: „a jövőben a konzervatív bírák többet fognak beszélni egymással, és jobban kedvelni majd egymást”. 

A Federalist Society for Law and Public Policy Studies egy konzervatív és libertárius beállítottságú jogászokból álló szervezet. A Társaság az elmúlt évtizedekben szinte az összes Ivy League egyetem jogász szakán alapított tagszervezetet, amelyek rendszeres campus vitáiknak és továbbképzéseiknek köszönhetően az amerikai konzervatív jogi elitképzés gócpontjaivá váltak. Olyan alapelvekre építenek, mint a központi kormányzat háttérbe szorítása az egyéni szabadságelvek minél teljesebb megőrzése érdekében, illetve a hatalmi ágak markáns szétválasztása. Fontosnak tartják továbbá a bíróságok korlátozott hatáskörének fenntartását, a túlzott bírói aktivizmus elleni küzdelmet. A Társaság célja ezen alapelvek népszerűsítése, illetve azok gyakorlati alkalmazásának elősegítése, például olyan rendezvényekkel, mint az Annual Supreme Court Round Up, amelyet nevezhetnénk az amerikai konzervatív-libertárius jogászelit egyfajta bírósági évértékelőjének is.

Rácz Zsófi, az Alapjogokért Központ munkatársának írása

 

A bejegyzés trackback címe: https://precedens.mandiner.hu/trackback/141875

Ajánljuk még a témában