Techcégek szabályozása? – a Google szerint nincs itt semmi látnivaló!

2019. augusztus 15. 10:08

Írta: Palkó Attila
Ha a techcégek szabályozására vonatkozó szakirodalomra szeretnénk keresni a Google-ben, kifejezetten ellentétes tartalmú cikkeket tár elénk a kereső. Ironikus, de talán éppen ez a tény mutatja, miért is van szükség szabályozásra.

Miután Magyarországon is komolyan felmerült a technológiai óriásvállalatok szigorúbb szabályozásának kérdése, szerettem volna tájékozódni arról, hogy a vonatkozó szakirodalom mit ír a témáról. Ehhez – első körben – a Google tudományos keresőjét, a Google Scholart használtam. Persze vannak ennél kifinomultabb szakirodalmi keresők és adatbázisok (EBSCO, Science Direct) is, a Google kézenfekvősége miatt azonban először ehhez a platformhoz folyamodtam. Bár a keresés sok találatot hozott, valahogy egyik sem a technológiai óriásvállalatok szabályozási lehetőségeit taglalta. Talán éppen azért, mert a Google is egy ilyen vállalat?

Mi ért el hozzánk? Mit oszthatunk meg másokkal?

Mára már közhellyé vált, hogy az úgynevezett web2-es technológia forradalmasította a kommunikációt. Saját magunk dönthetünk arról, mit szeretnénk olvasni vagy nézni, de ugyanígy magunk is állíthatunk elő tartalmat. Az 1990-es években komoly tanulmányok állították, hogy a gyorsabb, hatékonyabb és szélesebb körű információterjedés a demokratikus fejlődés új korszakát hozza el. Álljon itt egy idézet az általam linkelt tanulmányból:

„Különösen igaz az a megállapítás, hogy az internet sokkal könnyebb hozzáférést tesz lehetővé különböző dokumentumokhoz, kutatási eredményekhez, és más, tényekkel alátámasztható információkhoz.”

Napjaink vitáit elnézve könnyű belátni, hogy ez az állítás túlzottan optimista volt. Az ellenőrizhetetlen tényállításokon túl a web2 hozta el a technológiai óriások igazi aranykorát is. Mára a lehetőségeket a kellő időben felismerő vállalatok generálják az internetes forgalom több mint felét. Ezen vállalatok felületei algoritmusok segítségével döntik el, mi jelenjen meg számunkra üzenőfalunkon, milyen találatokat adjon egy keresés. Így lehetőségük van arra, hogy bizonyos információkat hátrébb soroljanak (kvázi elrejtsenek) vagy egyenesen eltávolítsanak (kvázi cenzúrázzák). Ez pedig egyszerre vet fel politikai dilemmákat és személyiségi jogokhoz kapcsolódó kérdéseket.

Az USA-ban évek óta téma

Az érintett technológiai óriások jellemzően az USA-ban bejegyzett vállalatok (kiterjedt leányvállalati rendszerüktől eltekintve), illetve az Egyesült Államok politikai élete is jóval polarizáltabb, mint a nyugati-európai országoké, ezért az érintett cégek szigorúbb szabályozásának kérdése is az USA-ban merült fel legkorábban. A Precedens közölt is interjúkat a téma szakértőivel, az éppen zajló vita több állomásáról is beszámoltunk. Az egyik alapvető kérdés, hogy az internetes tartalmakat számunkra elérhetővé tévő vállalatok – politikai meggyőződéseik mentén – szűrik-e és szűrhetik-e ezeket a információkat. Legalább ennyire fontos kérdés, hogy ezek a vállalatok milyen, a felhasználóikhoz köthető adatokhoz jutnak hozzá, és miként kezelik azokat. A harmadik fontos téma pedig, hogy miként szűri egy-egy vállalat azokat az információkat, amelyek üzleti érdekeikkel szembemennek. Itt érkeztünk el a Google Scholar kérdéséhez.

„A keresett tartalom nem található”

Természtesen ilyen üzenetet nem ír ki a Google Scholar, ha techvállalatok szabályozására keresek rá (így). Az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak 2018 utáni publikációkra, könyvekre kerestem rá, mivel azonban a téma kurrens, ennek inkább csak pontosítania kellett volna a találatokat. Nem használtam kifejezetten összetett keresőszavakat (tech companies regulations), de a Google keresője más esetben kifejezetten intuitíven „meg szokta érteni”, mire kíváncsi a felhasználó. Ez annyiban is fontos mozzanat, hogy egy átlagos, érdeklődő felhasználó nagyjából hasonló keresést folytat majd le, így a találati eredmények árulkodók azzal kapcsolatban, mire számíthat az, aki lefolytatja a keresést. Azt sem lehet persze teljesen kizárni, hogy valóban nem születtek értékelhető tudományos eredmények a témában, de a kérdés hot topic jellege miatt ez nem valószínű.

Érdemes szemlézni néhány példát a találatokból:

  • Rögtön az első találat egy, a kínai digitális politikát méltató publikáció, amely helyesli, hogy Kína a techcégek segítségével igyekszik növelni befolyását. (Érdemes megjegyezni, hogy Peter Thiel, az egyetlen konzervatív techguru, épp a Google Kína-barát vállalati politikáját kritizálta a Nemzeti Konzervativizmus konferencián.)
  • A második találat a norvég vállalatok blockchain technológiai sikereit, a technológia elterjedéséhez szükséges további lépéseket taglalja.
  • A harmadik találat valóban a techcégeket övező politikai vitákkal foglalkozik.
  • A negyedik találat kormányzatok számára fogalmaz meg kiberbiztonsági ajánlásokat.
  • Az ötödik találat a technológiai újítások korrupciócsökkentő hatásait taglalja.
  • A hatodik találat szintén a blockchain technológia előnyeiről szól.
  • A hetedik találat nigériai építőipari vállalatok kockázatkezelő stratégiáit vizsgálja.
  • A nyolcadik találat a kínai szénipari vállalatok szabályozását elemzi.
  • A kilencedik találat pedig a technológiai forradalom pszichiátriai felhasználási módjait kutatja.

Ezek a találatok jelennek meg az első oldalon. Természetesen nem vitatom, hogy alaposabb keresés és jobb paraméterezés után a témában több érdemi tartalmat is lehet találni. A legtöbb felhasználó azonban a Google keresését használja, és egyébként is „hozzászokott” ahhoz, hogy a kereső jellemzően megtalálja a releváns tartalmakat. Ha pedig nem talál ilyeneket, vélhetően nincsenek is – gondolja az átlagos felhasználó.

Könnyű belátni, hogy a szigorúbb szabályozásról szóló (közéleti és tudományos) diskurzus kiteljesedése nincs összhangban a Google érdekeivel. Az internetes forgalom harmadát generáló vállalat pedig képes arra, hogy érdemben befolyásolja ezen viták irányát azzal, milyen találatokat jelenít meg a témában. Így egy olyan, csak önmagának felelős rendszer jön létre, amely bizonyos kérdésekben épp ellenkezőleg hat, mint azt az internet elterjedésének hajnalán a tudományos közösség várta (lásd a cikk elején idézett tanulmányt). Bár lehet, hogy elérhetőbbekké váltak a tényekkel alátámasztott tudományos eredmények, azok egyfelől elvesznek az információs tengerben, másrészt pedig nem tudni, milyen szűrőn át érkeznek el hozzánk.

Nem csak érdekek mentén

A helyzetet tovább árnyalja az, hogy úgy tűnik, mintha a Google ideológiailag is elkötelezett lenne. Az eredetileg libertáriánus elveket valló vállalatvezetők egyre nyitottabbak a baloldali egalitárius eszmékre, így a szabadverseny-pártiság és a társadalmi igazságosságért folytatott harc furcsa, egyébként ellentmondásos elegye jön létre a Szilícium-völgyben. Ami közös ezekben az ellentétes kiindulópontokban, az a konzervatív értékekkel szembeni ellenszenv. A Google Scholar keresőjét használva, beírva a right wing (azaz jobboldali) kifejezést, a kereső a további lehetőségeket javasolja:

  • jobboldali tekintélyelvűség (right wing authoritarianism) – negatív fogalom;
  • jobboldali szélsőségesség (right wing extremism) – negatív fogalom;
  • jobboldali populizmus (right wing populism) – negatív fogalom;
  • jobboldali pártok (right wing parties) – semleges fogalom.

A keresési javaslatok között található még jobboldali terrorizmus, európai populisták és hasonlók.

Hasonlóan eljárva, a keresőbe left wing (azaz baloldali) kifejezést beírva az alábbi ajánlások jelennek meg:

  • baloldali politika (left wing politics) – semleges fogalom;
  • baloldali pártok (left wing parties) – semleges fogalom;
  • baloldali terrorizmus (left wing terrorism ) – negatív fogalom;
  • baloldali populizmus (left wing populism ) – negatív fogalom;

A keresési javaslatok tartalmazzák még a tekintélyelvűség kifejezést mint negatív fogalmat, de olyan pozitív konnotációval rendelkező kifejezések is felbukkannak, mint a baloldali értelmiség. Mind sorrendiségében, mind arányaiban a Google Scholar keresési ajánlásai jobb képet festenek a baloldalról, mint a jobboldalról.

Keresni csak pontosan, szépen

Persze nem tudjuk, hogy a Google keresési algoritmusa milyen szempontok szerint mutat fel találatokat, javasol keresési kulcsszavakat. Az sem elképzelhetetlen, hogy a felkínált tartalmakra, ajánlott kulcsszavakra gyakrabban kattintanak a felhasználók, ezért szerepelnek előkelő helyen a találatok/ajánlatok között. De ugyanígy lehetséges, hogy bizonyos – a vállalat érdekeit sértő vagy ideológiájától távol álló – találatokat kisebb valószínűséggel mutat meg a rendszer. Éppen azért van szükség szabályozásra, hogy ezek az egyébként technikai kérdések tisztázódjanak, az egyszerű felhasználók pedig jobban tudják, mit miért látnak a képernyőn. Persze ez a problémának csak egyetlen, de mégis igen fontos komponense.

Összesen 19 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Jó ez a kép az Alien féle "facehuggerrel". Már csak egy Facebook logo kéne rá, és jól jellemezné koruk egyik jellegzetességét.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés