Cikkajánló: a liberalizmus a keresztény értékekből táplálkozik

2019. november 27. 15:50
John Gray (LSE) és Michael Matheson Miller (Acton Institute) politikatudósok két külön írásban mutatják be, hogy az olyan keresztény ethoszok, mint például a mártírium, az emberi személyiség testi képességektől függetlenül való tisztelete, illetve a gyengék védelme az egész nyugati világ gondolkodását – így később a szekuláris humanizmust és azon keresztül a liberalizmust is – alapvetően meghatározták.

A keresztény ethosz alapjában véve formálta át a nyugati világ értékfelfogását

John Gray írásában a keresztény tanoknak elsősorban a nyugati világ, illetőleg a liberalizmus értékfelfogásának kiformálódásában játszott centrális szerepét ábrázolja. Bár elismeri, hogy a kereszténység 2000 éves történetében voltak erkölcsileg megkérdőjelezhető események, Gray álláspontja szerint azonban sok esetben ezeknek az eseményeknek a megtörténte nélkül a keresztény hit üzenete nem terjedhetett volna el. Így pedig ma a Nyugat az antik filozófia nézetei és politeista kultuszok egyvelegéből állna össze az egyenlőség és a morális fejlődés víziója nélkül. A kereszténység önfeláldozásról, egyenlőségről és a gyengék védelméről alkotott eszményképei ugyanis abszolút egyedülálló és újszerű erkölcsi vívmányoknak bizonyultak a történelemben.

A liberalizmus a kereszténység spirituális fundamentumai nélkül a dekadencia jeleit mutatja

Gray Tom Holland szeptemberben megjelent könyvéből is idéz, aki szerint a szekuláris humanizmus a kereszténység fejlődéspályájának egy sajátos kihatásaként – „hasznos melléktermékeként” – jelent meg. Európában és Amerikában egyre több ember vélekedett úgy, hogy Isten számukra „valóban halott”, ennek ellenére a keresztény hit értékeit már kihagyhatatlannak találták az igazságról és jóságról alkotott képükből. Gray egyetért Hollanddal abban, hogy a kereszténységből ily módon „kivont” értékek ezzel spirituális bázisukat veszítették el, és ez végső soron a szekuláris humanizmusra támaszkodó liberalizmus bukását hozhatja el. A kereszténységbe vetett hit és Isten, vagyis az értékek fundamentumai nélkül csak olyanok „mint egy holttest árnyékai” – vélekednek a szerzők. A kereszténységtől való elszakadás a liberalizmust csak mohóbbá és dogmatikusabbá tette, egyes ultraliberális körök eltérő véleményekkel szemben mutatott súlyos intoleranciája pedig már a dekadencia jele.

A kereszténység szkeptikus az utópisztikus állameszményekkel szemben

Miller írásában pedig azt igyekszik bemutatni, hogy a kereszténység szerint a legfőbb rosszak, mint a halál, a bűn, a gonoszság nem győzhetők le állami eszközökkel, ezért elutasítja a tökéletes „eszményi” társadalom kiépítését célkitűzésként. Miller elismeri, hogy ezzel a kijelentéssel nem egyszerűsíthető le mindaz, amit a kereszténység a jó vagy igazságos kormányzásról állít, azonban mégis fontos. A kereszténység ugyanis elutasítja az igazságtalanságokkal szembeni apátiát, de egyúttal a földi mennyet ígérő, végül csalódottságot eredményező politikai ideológiákat is, mint például a szocializmus vagy a nemzeti szocializmus.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés