A természetjogi gondolkodás a nemzeti kultúrákba ágyazódik – beszélgetés Lee J. Strang jogászprofesszorral

2020. február 3. 16:29
Az emberi jogok uniformizált felfogása téves. Egyetemes érvényűnek csak az emberi jogok egy olyan szűk köre tekinthető, amely valamennyi emberre minden körülmények között irányadó. Az ezen túllépő világméretű törekvéseket nem igazolja a természetjogi hagyomány – hangsúlyozza Lee J. Strang, a Toledo Egyetem jogászprofesszora.

Régóta kutatja az alkotmány „originalista” értelmezését. El tudná mondani hogyan fejlődött ez a felfogás?

Az „originalizmus” elsődlegesen az alkotmány szövegének az elfogadáskor fennálló jelentését kívánja feltárni.

Az „originalista” értelmezésnek van egy hosszabb és egy rövidebb története. Ami a hosszabb történetet illeti, sok kutató úgy véli, hogy az amerikai alkotmány szövegezése és elfogadása során „originalista” eszközöket és célokat vettek alapul. Jómagam is ezt a felfogást vallom, mert úgy gondolom, ezt történelmi bizonyítékok támasztják alá. Az alkotmány elfogadása során mind a megalkotás folyamatának, mind pedig az értelmezés kidolgozásának az volt a fő funkciója, hogy kapcsolatot teremtsen az alkotmány szövegezői, a szöveget megszavazók, valamint a szövetségi kormány tisztviselői és az amerikai emberek között. Ugyanakkor ez a felfogás vitatott azon kutatók körében, akik szerint többféle különböző alkotmányértelmezési felfogás versengett ebben az időszakban.

És mit takar az „originalizmus” modern felfogása?

A legtöbb jogtudós egyetért abban, hogy a modern „originalizmus” az Earl Warren, majd pedig Warren Burger vezette amerikai legfelső bíróság ’70-es évektől kezdődő kiterjesztő alkotmányértelmezési felfogására adott válasz volt. Ennek az alkotmányértelmezésnek az egyik kiemelkedő példája a Roe v. Wade döntés volt, amelyben a legfelső bíróság úgy értelmezte az alkotmányt, mint amely arra kötelezi a tagállamokat, hogy a terhesség ideje alatt biztosítsák az abortusz lehetőségét. A jogtudomány képviselői az alkotmány „eredeti szándékára” hivatkozással érveltek a kiterjesztő értelmezéssel szemben. Bár az „originalizmus” kemény kritikát kapott az 1980-as évek során, azóta egy kikristályosodott elméletté fejlődött és sok követőre talált. Ugyanakkor az 1980-as évek kritikáira válaszként a legtöbb „originalista” úgy érvel, hogy az „originalizmusból” nem következik valamennyi nem originalista precedens ledöntése.

De akkor hogyan is tekint az „originalizmus” a progresszív precedensekre?

Az „originalizmussal” szembeni egyik kifogás volt, hogy sok fontos alkotmányjogi, precedens értékű határozat nem áll összhangban az alkotmány eredeti jelentésével. Ennek megfelelően a kritikák szerint, ha az „originalizmus” meghatározó jelentőségre tesz szert, akkor e precedenshatározatok kiiktatásával alááshatja a jogállamiság és a jogbiztonság elveit. Ennek megfelelően egy józan bíró nem alkalmazhatja következetesen az „originalista” alkotmányértelmezést. Ezen kritikák kiindulópontjának egy része bizonyosan igaz. Az amerikai alkotmányjog egy jelentős része ugyanis a legfelső bíróság azon precedenshatározataiban ölt testet, amelyek nem állnak összhangban az alkotmány eredeti jelentésével.

A kedvenc példáim közé tartozik a New Deal időszakában eldöntött Wickard v. Filburn ügy. Az ügy egy Ohio-ban élő farmerről, Filburn-ről, illetve pontosabban az otthonában, saját fogyasztás céljából termesztett búzáról szólt. A washingtoni kormányzat az alkotmány „államközi kereskedelmi klauzulája” alapján úgy vélte, hogy joga van szabályozni Filburn úr ezen tevékenységét. Egy meglehetősen kreatív alkotmányértelmezés eredményeként a legfelső bíróság úgy ítélte meg, hogy az „államközi kereskedelmi klauzula” nemcsak az államhatárokon átnyúló kereskedelem szabályozását öleli fel, hanem magában foglalja az államokon belüli kereskedelmet is, így irányadó Fulburn úr otthon és saját fogyasztás céljából termesztett búzáját érintően is.

És az alkotmány „originalista” értelmezéséből mi következik ezekben az esetekben?

Több más jogtudóssal egyetemben én is úgy vélem, hogy az alkotmány „originalista” értelmezése tiszteletet parancsol a precedensek iránt, beleértve némely nem „originalista” precedenst is. Ez magából a „bírói hatalomból” következik. A szövetségi bírók számára biztosított bírói hatalom „originalista” értelmezése erős tiszteletet követel meg még azon precedenshatározatok tekintetében is, amelyek helytelenek. Az „originalista” értelmezésnek nem megfelelő precedensek megítéléséhez a szövetségi bíráknak három szempontot szükséges figyelembe venniük. Először is az alkotmány eredeti értelmétől való eltérést; majd pedig azt, hogy a precedenshatározat ledöntése mennyire sérti a jogbiztonság elvét; végül pedig azt, hogy vajon a precedenshatározat – még ha helytelen is – igazságos viszonyokat teremt-e az amerikaiak között.

Véleménye szerint miért vált egyre népszerűbbé az „originalizmus” az elmúlt évtizedekben?

Úgy gondolom, hogy az „originalizmus” azért vonzó, mert ez a leghűségesebb módja az amerikai alkotmány értelmezésének és megtartásának. Szemben más országokkal, az Egyesült Államoknak nincsenek közös etnikai vagy vallási gyökerei.

Az alkotmány iránti hűség jelenti a legfontosabb köteléket az amerikaiak között.

Az „originalisták” úgy érvelnek, hogy az amerikaiak az „originalizmuson” keresztül lehetnek hűek a közös alkotmányukhoz. A közelmúltban megjelent könyvemben épp azt kívánom igazolni, hogy az „originalizmus” nemcsak az alkotmány iránti hűség legjobb módszere, hanem egyúttal az a felfogás is, amely leginkább összhangban áll a jog és az erkölcs kapcsolatát a nyugati világban jellemző természetjogi hagyományokkal.

Ebben a könyvben kiemeli a természetjogi gondolkodás és az „originalizmus” közötti kapcsolódási pontokat. Hogyan alapozza meg a természetjog az alkotmány „originalista” értelmezését?

Jómagam a természetjogi hagyományon keresztül általánosságban közelítem meg a természetjog és az alkotmány viszonyát. A természetjogi hagyomány leginkább Arisztotelész, Aquinói Szent Tamás, illetve az utóbbi időkben John Finnis professzor gondolkodásában tapintható ki. Ennek a hagyománynak az alapvető felfogása szerint a természetjog mind az egyes emberek, mind pedig az emberi közösségek számára természetes célokat fogalmaz el, valamint meghatározza azokat az általános elveket is, amelyek mentén az egyéneknek és a közösségeknek működniük kell. Így például a legabsztraktabb szinten a természetjog azt kívánja meg az egyes emberektől, illetve az emberi közösségektől, hogy a jót kövessék, és a gonoszt kerüljék. Ennek konkrét megnyilvánulásaként a természetjog a jó életvezetésre kötelez.

Ugyanakkor

a természetjog nem ad részletes iránymutatást arra vonatkozóan, milyen szabályai vannak az emberi közösségek együttélésének.

A részletesség hiányát nevezik „meghatározatlanságnak”. Éppen ezért érvelek úgy a könyvemben, hogy a természetjogi hagyomány a pozitív jog erőteljes támogatását igényli ahhoz, hogy társadalmi rendező elvvé váljon. Az alkotmány és az „originalista” legfelső bírósági precedenshatározatok jelentik azt a pozitív jogot, amely a természetjogot az Egyesült Államokban érvényesíthetővé teszi. Az „originalizmus” éppen azért tekinthető a legjobb alkotmányértelmezési módszernek, mert az alkotmány szövegezői ezzel az értelmezéssel implementálták a természetjogot. Így például az alkotmányba foglalt „kereskedelmi klauzula” a tagállamok között kirobbant kereskedelmi háborúra, vagyis a nemzeti közösségben való együttélés gyakorlati problémájára adott pozitív jogi válasz volt.

Az emberi jogok manapság sok esetben egyfajta „társadalmi mérnökösödés” eszközévé válnak. Mi a természetjog válasza erre a modern kihívásra?

Attól függ, hogy milyen körülmények között alkotják meg az emberi jogokat. Kik alkotják, milyen eljárás során alkotják, illetve milyen indokok mentén alkotják? Így például ha a nemzeti vagy nemzetközi bírói fórumok „kreatív” jelleggel értelmezik a nemzeti és nemzetközi emberi jogi dokumentumokat, akkor kritika tárgyává válhatnak. A kritikusok azzal érvelhetnek, hogy a nemzeti vagy nemzetközi bíróknak az általuk értelmezendő szöveg köznapi jelentését kell követniük.

A természetjogi hagyomány úgy tartja, hogy a bírók a pozitív jog által meghatározott hivatali hatáskörüket gyakorolhatják, ugyanakkor nem léphetnek túl ezen a hatáskörön.

Márpedig az vitathatatlanul a hivatali hatáskörük túllépését jelenti, ha az előttük álló szöveget túlságosan kiterjesztő módon értelmezik.

A természetjogi hagyomány ugyanakkor másképpen is kritizálhatja ezt a jelenséget. Francisco J. Urbina chilei professzor például a természetjogi hagyományt felhasználva kritizálta a nemzeti és nemzetközi bíróságok azon érvelési technikáját, amellyel egy emberi jog kiterjesztő értelmezését alkalmazták. Úgy érvelt, hogy a bírák az úgynevezett arányossági vizsgálatot vagy mérlegelést olyan álcaként alkalmazzák, amelyek mögött más, nem bírói érvelés húzódik meg. Összességében elmondható, hogy a természetjogi érvelés számos eszközt kínál fel a helytelen jogértelmezés kritikájához, de mindig a körülményektől függ, hogy melyik eszközt tudja a természetjog a legjobban hasznosítani.

A világ nemcsak az emberi jogi kiterjesztő értelmezésének, hanem a standardizálására és a kulturális gyökerektől való megfosztására irányuló törekvéseknek is tanúja lehet. Erre mi a válasza természetjognak?

Korábban utaltam arra, hogy a természetjogi tradíció „meghatározatlan”. Vagyis a különböző emberi közösségek a saját gyökereiket és hátterüket, a saját gazdasági körülményeiket és a saját kulturális törekvéseiket tartják szem előtt, amikor a természetjogot implementálják. Például az Egyesült Államokban igen nagy hagyománya van a véleménynyilvánítás szabadságának. Ugyanakkor más közösségekben akár ésszerű, akár ésszerűtlen okokból a véleménynyilvánítást nem részesítik olyan erős védelemben. Fontos látni, hogy az Egyesült Államok megközelítése nem jelent olyan megoldást, amelyet a bolygó minden egyes országában egyformán kellene alkalmazni. Az USA felfogása saját gyökereihez és sajátosságaihoz illeszkedik. Ettől különböző adottságok és sajátosságok esetében azonban a véleménynyilvánítás szabadságának egy másfajta felfogását kell alapul venni.

A természetjogi hagyomány mindösszesen egy minimumot határoz meg, például a vélemények szabad kifejezése tekintetében. Az emberek szabad kibontakozásának egyik formája, hogy képesek legyenek kommunikálni egymással, különösen politikai és közéleti kérdésekben. Ugyanakkor szükséges hangsúlyozni, hogy

a természetjogi hagyományt a különböző kultúrákban különbözőképpen szükséges implementálni.

Ennek megfelelően az emberi jogoknak a minden körülmények között érvényesülést kívánó minimumon felüli, mindenre kiterjedő megközelítése általában véve hibás. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata megpróbálta ezt a minimumot megfogalmazni. A természetjogi hagyomány képviselői, mint például Jacques Maritain is részt vállaltak abban a folyamatban, amely ezen minimum szint meghatározására irányult. Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának ez az egyik olvasata. A természetjogi hagyomány pedig az ezen túlterjeszkedő világméretű mozgalmakat már nem igazolja.
 

Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés