In memoriam Sárközy Tamás

2020. február 7. 16:27
Ha létezik a magyar jogásztársadalomban aranycsapat, akkor Prof. Dr. Sárközy Tamás biztosan stabil kezdőjátékos: az a tudás, szakmai és élettapasztalat, amellyel rendelkezett, kikezdhetetlenné tette őt mindazon területeken, amelyeken jeleskedett.

Sárközy Tamás 1940-ben született Budapesten, 1963-ban az ELTE jogtudományi karán szerzett jogi diplomát. A széles nyilvánosság számára elsősorban a civilisztika területén kifejtett munkásságáról ismert, de múlhatatlan érdemei vannak a közigazgatási jog és a sportjog fejlesztésében is.

A magánjog esetében a professzor tevékenysége nem hangsúlyozható eléggé:

a modern magyar gazdasági jog kodifikátorainak élvonalába tartozott.

Tekintettel arra, hogy a szocializmus évtizedei alatt a társasági jog fejlődése némi túlzással spontánnak mondható, Sárközy munkásságához további hozzáadott értékül szolgál, hogy a ’80-as évek végére nélkülözhetetlenné vált a társasági jogot átfogóan szabályozó jogszabály megalkotása, amelynek során a jogászprofesszorra kiemelt szerep hárult.

A Kodifikációs Bizottság elnökeként három, a gazdasági társaságok jogállását szabályozó – köztük a modern társasági jog történetében legelső - törvény megalkotását koordinálta, továbbá 1998 és 2013 között a fő magánjogi jogterületeket átfogó kódex megalkotása során az új Polgári Törvénykönyv Kodifikációs Főbizottságának és Kodifikációs Szerkesztő Bizottságának is a tagja volt. Mindebből túlzás nélkül levonható az a következtetés, hogy Sárközy élete során fejben egy lépéssel mindig a gazdasági realitások előtt járt, és megérzéseire, tapasztalataira a hazai gazdasági élet politikai rendszertől, ideológiától és pártszimpátiától függetlenül bátran támaszkodhatott.

Jogelméleti pályafutása során is a csúcsra ért: 1969-től a Magyar Tudományos Akadémia Állam- és Jogtudományi Intézetének sorait erősítette, akadémiai tevékenységét kutató professzor emeritusként zárta. Mindeközben 1973-ban megszerezte a jogtudományok kandidátusa, 1978-ban pedig a jogtudományok doktora címeket.

Tudományos karrierje során nevéhez közel 300 publikáció fűződik magyar és idegen nyelven,

ebből legalább 60 monográfia, szakkönyv vagy kommentár.

Sárközy professzor elméleti tudását a mindennapi gyakorlatban is kamatoztatta: 1993 óta a Budapesti Ügyvédi Kamara tagja, továbbá - ugyanezen évtől kezdve – a Kántor, Szilasi, Sárközy és Társai Ügyvédi Iroda alapító és névadó partnere.
Tankönyvíró, egyetemi oktató lévén tudásával nem fukarkodott, a közgazdász- és jogásztársadalom tanulni vágyó, feltörekvő generációjának legnagyobb örömére. Sárközy professzor tanári kinevezését 1979-ben kapta, 1983-tól egészen 2001-ig pedig tanszéket vezetett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen. Mindeközben oktatott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, főként a gazdaság és a gazdasági társaságok területén, érintve több munkában is a fizetésképtelenséggel kapcsolatos jogi problémákat.

Sárközy professzor sokszínűségéhez hozzátesz, hogy

szakmai munkássága mellett több jelentős társadalmi tisztséget is betöltött.

A Magyar Jogász Egylet elnökévé többször is megválasztották, de hosszú ideig a Magyar Jégkorong Szövetség elnöki tisztét is betöltötte, 2019-ben pedig a hazai jégkorong Hírességek Csarnokába is felvételt nyert.

Magas nívójú szakmai tevékenysége és társadalmi szerepvállalásáért 1985-ben Állami Díjjal, 2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki, 2007-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2009-ben pedig Prima Primissima-közönségdíjat kapott.

Távozásával a hazai közélet vitathatatlanul szegényebb lett, személye pótolhatatlan. Prof. Dr. Sárközy Tamás 80 évet élt, nyugodjék békében.

A Sárközy Tamással készült legutolsó interjúnkat itt olvashatja el.

Dobozi Gergely

Összesen 13 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Jártam az előadásaira és szerettem, de az tény, hogy a spontán privatizáció elszabadításában komoly felelőssége van. Eléggé doktriner liberális volt. Állam = rossz gazda, magánszemély (tehát szoci párttitkár, maffiózó, francia állami cég) = jó gazda.

Azért egy nagy duma tőle. Megjegyeztem, tehát szemléletformáló volt:

"Tisztelt hallgatók, a magyar társadalom szemléletileg a magántulajdonra épül. Ha Önök közül valaki kivesz a szomszédja zsebéből 50 Ft-ot, utolsó szemétláda gazember. Ha Önök közül valaki ellopja ebből a teremből a fénycsöveket, nemzeti hős".

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában