Megváltoznak a névviselés szabályai Magyarországon
Törvénymódosítási javaslattal rendezné a kormány a családi név változtatását.
Az régi centrum azért tűnik el fokozatosan, mert a hagyományos pártok nem képesek változni, és ezt a szavazók is észrevették.
"Írországban példa nélküli, de összességében az európai tendenciáknak megfelel az a folyamat, amely során a szavazók fellázadnak a meglévő, begyökerezett „középutas” politika ellen, amire válaszul az a negatívan érintett politikusok válasza az, hogy Európa-szerte szavazóik ellen támadnak - extremistának, őrültnek, „fajankónak”, rasszistának vagy még rosszabbnak titulálva őket. Csodálkozik egyáltalán bárki is azon, hogy ez a taktika visszaüt? A szavazók nem reagálnak pozitívan, ha az általuk foglalkoztatott politikusok ellenük szegülnek; arrogánsnak, nagyképűnek hat ez a viselkedés, és a szavazókat a frissen megalakult, vagy a szélsőséges pártok irányába orientálja.
Spanyolországban a Podemos nevű baloldali populista párt alkut kötött a szocialistákkal, hogy közösen támogassák Pedro Sanchezet miniszterelnökként. A lengyel PiS-t rendszeresen éri a tekintélyelvű politizálás vádja, mindez mégsem tántorította el a szavazókat attól, hogy tavaly 44 százalékkal újraválasszák, ami több, mint a másodikként és harmadikként célba érő pártok támogatottsága összesen. Az olasz 5 Csillag Mozgalom populizmusa ellenére is a kormánykoalíció erősebbik tagja.
Franciaországban a közvélemény-kutatások szerint Marine Le Pen már Emmanuel Macron-t előzi a következő államfői választások előtt. Macron saját pártja épp összeomlóban, képviselői pedig olyan ütemben látszanak szétszéledni, hogy az már az általa elért parlamenti többség megtartását veszélyezteti - csak az elmúlt hét folyamán három képviselő hagyta el a képviselőcsoportot. A Köztársaság lendületben elnevezésű párt csakugyan választási kudarcra számíthat az idén esedékes helyhatósági választásokon a felemelkedő Le Pennel szemben.
Itt jön a képbe Angela Merkel. Éveken keresztül arra ösztönözte szavazóit, hogy szélsőjobboldali extremista mozgalom lévén utasítsák el az Alternatíva Németországért (AfD) nevű pártot. Mára már nemhogy a szavazók, de saját pártjának meggyőzése is gondot okoz számára arról, hogy az AfD vállalhatatlan Németországban. Előző héten, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és az AfD közösen váltották le a türingiai miniszterelnököt. Merkel asszony a két párt együttműködését „megbocsáthatatlannak” minősítette. Ha azonban képtelen a saját pártvezéreit meggyőzni arról, hogy óvakodjanak az AfD-től, hogyan tudná ugyanezt az üzenetet sikerrel tolmácsolni a szavazók irányába?
Ez a vita nem a balliberális közösség és az autoriter nacionalisták között zajlik. E két tábor inkább számít csalóka karikatúrának, amit a Twitter-huszárok hoztak létre (vagy legalábbis támogatnak). Ezek a címkézések ugyanis nem jelentenek semmit az átlagos szavazó számára, mivel a legtöbb választópolgár nem képes azonosítani ezeket az identitásokat.
Valójában egy új centrumról van szó, amelynek tagjai arra lettek figyelmesek, hogy a nacionalizmus felemelkedése nem a rasszizmusról, hanem az összetartásról szól. Azok a szavazók, akiket gyakran bigott nacionalistáknak bélyegeznek, leginkább a társadalom egyesítése mellett teszik le a garast.
Az idők változnak. Az érvek változnak. Az régi centrum azért tűnik el fokozatosan, mert a hagyományos pártok nem képesek változni, és ezt a szavazók észrevették. Egy új centrum van felemelkedőben, és ha az ebben rejlő lehetőségeket Európa régi pártjai nem aknázzák ki, akkor az újonnan alakulók fogják."