Cikkajánló: A gondolkodó embernek nincs sok keresnivalója a tabuk liberális útvesztőjében

2020. március 2. 17:46
A liberalizmus valaha a véleményszabadság, a pluralizmus és az egymás iránti kölcsönös tisztelet eszmerendszere volt, az elmélet mára azonban eltávolodni látszik egykori értékeitől – írja esszéjében Ryszard Legutko lengyel filozófus. A folyamat eredménye egy ideológiailag homogén társadalom, amelyben ha valaki nem a liberalizmus kottájából játszik, könnyen a történelem rossz oldalán találhatja magát.

A liberalizmus valaha a véleményszabadság, a pluralizmus és az egymás iránti kölcsönös tisztelet eszmerendszere volt, az elmélet mára azonban eltávolodni látszik egykori értékeitől – írja esszéjében Ryszard Legutko lengyel származású filozófus. A folyamat eredménye egy ideológiailag homogén társadalom, amelyben

ha valaki nem a liberalizmus kottájából játszik, könnyen a történelem rossz oldalán találhatja magát.

Legutko a liberalizmust eredetileg két dimenzióban, politikai síkon és filozófiai síkon azonosítja. Ha az utóbbit vizsgáljuk, akkor lényegében azzal a szempontrendszerrel szembesülünk, ami hajdan az emberi méltóságot, és az abból levezethető szabadságjogokat emelte a nyugati társadalmak általános zsinórmértékévé; ezek végtére is olyan eredmények, amelyeket nem vitathatunk el az eszmerendszertől. 

Csakhogy a liberalizmus radikalizálódásával, önrelativizálásával egyre nyilvánvalóbb formát öltött az az elképzelés, miszerint a humánus ember egyedül a liberalizmust kiindulópontként használó szempontrendszerrel azonosulhat – ha pedig ezt bárki megkérdőjelezi, kritikával illeti, az vagy kapásból fasiszta, vagy épp azzá készül válni. 

A lengyel gondolkodó egyébként e megfigyelés mentén különíti el a liberalizmus politikai és filozófiai arcát, ugyanis míg a politikai liberalizmus eredetileg megengedő a kritikával szemben (a filozófus példaként John Locke, Benjamin Constant vagy John Stuart Mill teóriáit említi, amelyek mindig is szabad diskurzus tárgyát képezhették), az ideológiai-elméleti dimenzió egyre kevésbé.

Legutko szerint a liberalizmus mai formájával az a legfőbb probléma, hogy mára a politikai és az elméleti dimenzió lényegében egybeolvadt, s ez a fúzió a kritizálhatóság rovására ment végbe: a liberalizmus saját magát ma elméletek feletti ideológiának, premisszáit pedig a társadalomszervezés kötelező logikájának tekinti.

Magyarán a liberalizmus eszmerendszerből ideológiává érett.

A folyamat egy félreértésen alapul. A liberalizmus kiindulópontja eredetileg az volt, hogy a világon az emberi létből fakadó bárminemű szabadság megtapasztalható (legyen az vallás-, szexuális, politikai vagy véleményszabadság). A szabadság megélésének ugyanakkor egy nagyon erős korlátja mégis létezhet, mégpedig az, hogy az ember létezése nem történhet más ember létezésének a kárára.

Mindez papíron Legutko számára is a társadalom ideális működését feltételezi, csakhogy a valóság az, hogy ez egy olyan cél, amelyet egyelőre egy társadalom sem ért el a világon. A mai liberális gondolkodók ebben az anomáliában látják a kitörési pontot, s a liberalizmus alapelveit (vagyis az ember lehető legteljesebb szabadságállapotának elérését) használják fel arra, hogy a társadalom természetes működését az általuk értelmezett liberális célok irányába „igazítsák”.

Bizonyos szempontok szerint minden társadalomban természetszerűen azonosíthatók olyan kisebbségek, amelyek a társadalmi működés fősodrától eltérő szempontrendszerben határozzák meg magukat (Legutko itt természetesen a társadalmilag védett csoportokra, nőkre, etnikai kisebbségekre stb. gondol). Legutko szerint a liberalizmus mai formája ezeket a kisebbségeket helyezi reflektorfénybe, és azt a feladatot tűzi ki elsődleges célként, hogy e csoportok arassanak végül diadalt a többségi társadalom felett. Ez a „kultúrprojekt” Legutko meglátása szerint főként a társadalom keresztény világnézettel azonosuló része ellen irányul.

Elfogadva, hogy a liberalizmus ideologizáltsága nyomán politikai síkon is dominanciára tört, Legutko szerint a liberális közösségnek alkalma nyílt arra, hogy paradigmáit jogi formába öntse. A „nyílt társadalom” védjegyét viselő jogszabályok célja, hogy

a jog minden erejét felhasználják arra, hogy a társadalmat a radikalizálódó liberalizmus egyébként folyamatosan változó képére faragják,

téve persze mindezt a szabadság jegyében. 

A lengyel gondolkodó a Nyugat egy felettébb érdekes tulajdonságára is felhívja a figyelmet: miközben a liberalizmus a sokszínű társadalmat hozná el számunkra, az ideológia-vezérelt Nyugat egyre inkább válik egy szűk technokrata réteg irányítása alá tartozó homogén olvasztótégellyé, ahol a társadalmi közbeszédet a fősodratú liberális narratíva uralja. 

Legutko a jelenséget egyszerűen úgy fogalmazza meg, hogy a pluralizmus került monopolhelyzetbe egy olyan társadalomban – ha úgy tetszik, monokultúrában -, amelyben mindenkinek pluralistának kell lennie. 

A tabuk liberális útvesztőjében ugyanis a gondolkodó embernek nincs sok keresnivalója.

Abban a világban, ahol a pluralizmus és a „multikulti” gondolkodásmód kötelezően elsajátítandó érték, Legutko szerint a ténylegesen szabad, kíváncsi, kritikus gondolkodásmód eleve korlátok között létezhet, s ez a korlát paradox módon épp a liberálisok által hirdetett „szabadság”.

Legutko nem győzi hangsúlyozni, hogy szabadság és szabadság között is különbség van, részben az antikvitásból nyert érvekre támaszkodva. Arisztotelész a Politikában ugyanis kifejti, hogy szabad ember és szolga közötti különbség egyáltalán nem szociológiai, sokkal inkább szellemi alapokon nyugszik: attól, hogy valaki uralma alá hajt másokat, nem feltétlenül szabad ember, mint ahogy az a szabad szellem se lehet rabja senkinek, aki esetleg a mindennapi életben más befolyása alá esik (legyen az ember, szervezet, vagy éppen ideológia). 

Legutko tanulsága ennek megfelelően az, hogy

a szabad ember számára legfontosabb erény maga, a karakter

– ideológiai kötöttségek nélkül.

Összesen 21 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés