Elbizakodottság és pánik között

2020. március 10. 14:17

A háború első áldozata az igazság. És a járványé is.

2020. március 10. 14:17
Theodore Dalrymple

„Amikor komoly járvány üti fel a fejét, az elbizakodottság és a pánik közötti dialektikus ingadozás figyelhető meg mind a közvélemény, mind a politikai vezetők részéről. Azt, hogy túl sokat vagy éppen túl keveset tettek a járvány megfékezése érdekében, csak azután lehet megállapítani, hogy  már elmúlt a vész. Mivel az élet inkább előre, mint hátrafelé zajlik, csak utólagos okoskodásra van alkalom, amikor világossá válik, hogy mi lett volna a megfelelő válaszintézkedés; azonban ha a járvány sok áldozatot szed, a visszamenőleges bűnbakkeresés szinte elkerülhetetlenné válik. 

Olyan politikusok, akik korábban egy percnyi gondolkodást nem szenteltek a járványtan tudományának, hirtelen a szakértő és a próféta szerepében találják magukat, miközben fél szemmel a népszerűségi mutatóik alakulását is figyelemmel kell kísérniük. Ha beismerik érdektelenségüket, azonnal az előrelátás és a vezetői képességek hiányát vetik a szemükre; ha viszont határozott kijelentéseket tesznek, arra számíthatnak, hogy politikai ellenfeleik azonnal ellentmondanak nekik, ha nem mindjárt maguk a tények is.”

(…)

„Sok minden rejtély még a vírussal és terjedésének módjával kapcsolatban. Még a halálozási rátája sem ismert, hiszen sok fertőzött tünetmentes marad, és így nem is került az egészségügyi hatóságok látóterébe. Ha valóban ez a helyzet, akkor a halálozási arány lényegesen elmaradna a 2 százaléktól, de egyben ez azt is jelezné, hogy a terjedését jóval nehezebb ellenőrizni. Amit biztosan ki lehet jelenteni, az az, hogy az idősebbek számára nagyobb kockázatot jelent, mint a fiataloknak, mivel inkább előbbiekre jellemzőek az olyan már meglévő egészségügyi problémák, mint a magas vérnyomás vagy a cukorbetegség. Éppen ezért abban az esetben, ha sikerült kifejleszteni a védőoltást, ők lennének, akiknek az elsők között meg kellene kapniuk azt. Sajnos azonban kicsi az esélye, hogy olyan gyorsak kifejlesszék a vakcinát, hogy azzal befolyásolni lehessen a járvány terjedésének menetét.”

(…) 

„Azonban a járvány következményei messze túlmutathatnak azon, amit a halálos áldozatai jelentenek. A világ hirtelen ráébredt, hogy milyen veszélyekkel jár, ha megengedi Kínának, hogy a világ összeszerelő üzeme legyen, és függő helyzetbe hozza magát az Ázsiai országtól, mint a beszállítói láncok legfontosabb elemétől, legyen szó autókról, orvosságokról, számítógépekről vagy telefonokról. Nem kétséges, hogy a szolgáltató szektor ismét magára fog találni, mihelyt a járvány elmúlik, de minimum az a tanulság, hogy a beszállítói láncok diverzifikálása is szükségessé vált, politikai és talán földrajzi értelemben is; az egyetlen országtól való függés ugyanazt jelenti az ipar számára, mint a monokulturális termelésnek való kiszolgáltatottság az agrárszektornak.”
 

Kapcsolódó cikkek

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
gonterl
2020. március 22. 09:06
Az igazság viszonylagos. Szerintem a valóság ismerete kívánatosabb. A korona vírus hatásának az értékeléséhez közelebb visz, ha azt tudjuk, hogy mennyire változtatja meg az ismert valóságot. Tegyük fel, hogy az ötven milliós országban 75 év az átlagos életkor. Ezeket az adatokat valósnak fogadhatjuk el. Ez azt jelenti, hogy 75 év alatt a lakosság teljesen kicserélődik, ami meghatározza a halottak és az újszülöttek számát is. A napi értékeket megkapjuk, ha az 50 milliót elosztjuk a 75 és a 365 szorzatával. Ez azt mutatja, hogy 1826 ember fog meghalni és megszületni ebben az országban. A korona vírus hatását akkor értékelhetjük, ha tudjuk, hogy ezt a valóságot mennyire változtatja meg. Sajnos nincs információnk arról. hogy mennyire változott meg az 1826-os szám.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Ezek is érdekelhetik