A németek szerint a sikeres Orbán Viktor ünnepli az elszigeteltségét
Valakinek még az Európai Bizottság által elfogadott reform sem elég jó.
Harangszó jelzi egy újabb koronavírusos beteg halálát az észak-olasz Lombardia tartományban.
„Észak-Olaszország járványokkal már korábban is szembesült, főleg a 17. és 18. században. Jóllehet ezek háromszázezres áldozatszámuknál fogva a koronavírus okozta járványnál sokkalta pusztítóbbak voltak, mégis, az olasz emberek nem hitték volna, hogy újfent olyan pandémia veti meg a lábát az országukban, amely egész Olaszország teherbírását próbára teszi.
Noha a közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy az olasz embere több mint 60 százaléka egyetért a kormány intézkedéseivel az ország lezárását illetően, a második heti otthonlétet követően az olaszok egyre csak azon töprengenek, hogy vajon még hányszor hangzik fel a »sounare a morto« (lélekharang) a templomok tornyából, illetve, hogy meddig kell még országuknak egy helyben állnia egy olyan vírus okozta járvány miatt, amely egy általuk korábban nem ismert, tőlük 9000 kilométerre lévő városból ered.
Egyre több kézzel festett molinók jelenik meg az olasz városokban, rajtuk azzal a szlogennel, hogy »minden rendben lesz«. Ennek ellenére sokakat aggaszt a láthatatlan gyilkossal szemben folytatott háború tényleges hossza, valamint az, hogy mik is lesznek ennek a hosszútávú következményei életkörülményeikre és általánosságban az országukra nézve. Nem ők azonban az egyetlenek Európában, akiket ezek a kételyek foglalkoztatnak.
Mind a kockázatelemzők, mind pedig a történészek arra igyekeznek felhívni a figyelmet, hogy a COVID-19 okozta járvány hatásai megjósolhatatlanok, mind az áldozatszám, mind pedig a gazdaságra gyakorolt hatása tekintetében. Megjósolhatatlan továbbá az is, hogy jól vagy rosszul reagálnak-e majd az egyes kormányzatok a válságra (vagy hogy mennyire); az azonban bizonyos, hogy ha egyszer vége is lesz, eltüntethetetlen nyomot hagy majd maga után.
»Miközben a járvány potenciális egészségügyi és gazdasági hatásai minden bizonnyal letaglózóak lesznek, a politikai kimenetel tekintetében még nehezebb előre látni a fejleményeket…az azonban valószínű, hogy ezek lesznek a legmeghatározóbbak.« – állítja John Scott, a Zurich Insurance Group vezető elemzője a fenntarthatósági kockázatok területén. – »A választók nem bánnak kesztyűs kézzel azokkal a politikusokkal, akik kudarcot vallanak azon alapvető feladatuk végrehajtásában, hogy védelmezzék az állampolgáraikat.«
A járvány, és annak gazdasági kimenetele ideológiára tekintet nélkül veszélyezteti Európa vezető politikusainak és politikai közösségeinek hivatalát, amely a zavarodottság legkisebb jelére megrendülhet.
Európában a tagállamok szakítani látszanak Brüsszellel a határellenőrzés tekintetében: az Európai Unió vezetői ragaszkodtak ahhoz, hogy a tagállamok a határaikat nyitva tartva biztosítsák a mozgás szabadság a schengeni zónán belül. Az előző héten Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke arra figyelmeztetett, hogy »a tagállamoknak felelősséget kell mutatniuk, az EU-nak pedig egységként kell szövetségben, koordináltan kell cselekednie.« – fogalmazott. Ennek ellenére a tagállamok figyelmen kívül hagyták az üzenetet: kontinens-szerte az állami határok lezárása mellett döntöttek.
Egyes vélemények szerint a járvány következtében a schengeni rendszer által kínált »határtalan utazástól« – legalábbis annak eredeti formájától – búcsút mondhatunk. Luca Zaia, a járvány által leginkább sújtott Veneto tartomány kormányzója interjújában arról beszélt, hogy Európa határmentes zónája a szemünk láttára szűnik meg. – »Schengennek vége« – fogalmaz – »Csakis a történelemkönyvekből emlékezhetünk vissza rá.«
Ő, és hozzá hasonlóan mások is úgy gondolják, hogy a válság mélyülésével a tagállamok sorra tesznek majd egyoldalú lépéseket annak érdekében, hogy megfelelő környezetet teremtsenek saját nemzeti politikáik végrehajtása számára; ez pedig az európai egység, végső soron pedig a föderalizmus eróziójához vezet majd.”