Valóban fake news a Bizottság nyomásától tartanunk?

2020. június 11. 20:40
Az Európai Bizottság alelnöke álhírnek minősítette a Nemzeti Konzultáció azon feltételezését, miszerint Magyarország alappal tarthat attól, hogy nyomásgyakorlás árán alkotmánymódosításra kényszerüljön. Az álhír hiányolja a tényszerűséget, márpedig a tények azt mutatják, hogy van miről megkérdezni az embereket.

A küszöbön álló Nemzeti Konzultáció 13. kérdése így szól: 

„Brüsszel arra készül, hogy megtámadja a magyar alkotmány bevándorlással kapcsolatos szabályait. Arra akarnak kényszeríteni bennünket, hogy megváltoztassuk Alaptörvényünk migrációt tiltó rendelkezéseit.

Ön egyetért azzal, hogy a magyar kormány a Brüsszellel való nyílt konfliktus árán is tartson ki a bevándorlást tiltó szabályok mellett?”

Az Euronews értesülései szerint az Európai Bizottság alelnöke, Věra Jourová a Nemzeti Konzultáció 13. kérdését "fake news"-nak, közönséges álhírnek tartja (elismerve ugyan, hogy a Nemzeti Konzultáció szövegét teljes terjedelmében nem ismeri).

Jourová tagadja ugyanis, hogy az Európai Unió megváltoztatná a magyar alkotmányt, s arra int mindenkit, hogy a valóság feltárása érdekében ragaszkodjunk a tényekhez.

A Bizottság alelnökének eziránti törekvéseit csak támogatni lehet, de azt rögzíteni kell, hogy a Nemzeti Konzultáció – terjedelmi korlátok miatt – eleve nem alkalmas arra, hogy minden olyan tényre rávilágítson, amely a szóban forgó kérdés megfogalmazásának hátterében áll.

Az Európai Unió Bíróságának áprilisi ítélete az Alaptörvény jogszabályhelyeit támadja

Mint ismeretes, az Európai Unió Bíróságának (EUB) május közepi ítélete azt állapította meg, hogy

a tranzitzónai tartózkodás őrizetnek minősül, amelyre az uniós jog feltételrendszere és eljárási garanciái vonatkoznak,

továbbá, hogy az uniós joggal való összhang biztosítása érdekében a nemzeti bíróságok a tagállami szabályok mellőzése árán is kötelesek arra, hogy „eurokonform” ítéletet hozzanak.

Az Európai Unió Bíróságának ítélete az Alaptörvény XIV. cikk (4) bekezdését (hetedik alkotmánymódosítás) veszi elő – ezen alapul ugyanis az a problémakör, amely az EUB megítélése szerint a bevándorlók jogállása szempontjából aggályos. Az EUB főtanácsnokának érvei szerint

 

  • „A röszkei tranzitzóna magas kerítéssel és szögesdróttal körülvett terület, (…) meghatározott szektorában való tartózkodásra kötelezett és itt elhelyezett menedékkérők a külvilágtól fizikailag el vannak vágva, és arra vannak kényszerítve, hogy elszigetelt helyzetben éljenek. (…) 
  • A menedékkérők meg vannak fosztva mozgásszabadságuktól. (…) A tranzitzóna elhagyása a menedékkérő számára a kért nemzetközi védelem megszerzésének lehetőségéről való lemondás szinonimája lenne. (…)
  • Magyarország területére való beutazásra és az ott tartózkodásra vonatkozó engedély hiányában a menedékkérők nem hagyhatják el a tranzitzónát Magyarország irányába. A tranzitzóna Szerbia irányába való jogszerű elhagyása is hasonlóképpen gyakorlatilag kizárt, mivel ezen állam nem ismeri el a magyar tranzitzónákból érkező migránsok befogadását,” ezért a tranzitzónákban való tartózkodás őrizetnek minősül.

A Kormány az ítéletben foglaltakra a tranzitzónák megszüntetésével reagált.

Az Alaptörvény vonatkozó rendelkezése Strasbourgnak nem okozott gondot

A tranzitzónák kérdése egy másik európai bírói fórum, a strasbourgi székhelyű Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt is megfordult. A testület novemberi ítéletében az Európai Unió Bíróságának ítéletével ellentétes következtetésre jutott. 

Itt szükséges kitérni arra, hogy mi vezethetett ahhoz, hogy a két fórum hasonló tárgykör kapcsán hogyan is juthatott eltérő következtetésre. Egyrészt, az EJEB még a korábbi magyar szabályozást volt köteles figyelembe venni, amikor a tranzitzónákban lehetővé tett tartózkodási idő legfeljebb 1 hónap volt, amely egy későbbi törvénymódosítást követően megszűnt. Ehhez tartozik, hogy az EJEB előtt folyó egyedi ügyben az érintettek 23 napot (vagyis kevesebb mint 1 hónapot) tartózkodtak a tranzitzóna területén.

Másrészt pedig

az EJEB mindent az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez viszonyítva, az Európai Unió Bírósága pedig az uniós jogrend tükrében vizsgál. 

Strasbourg a nemzetközi jogra hivatkozva úgy találta, hogy noha bizonyos kérdésekben a magyar hatóságok jogsértően jártak el ugyan, a tranzitzónában jogellenes szabadságelvonás nem valósult meg. A tranzitzóna Szerbia felé nyitott, az ország irányába pedig bármikor szabadon távozhatnak a tranzitzónában tartózkodók – érvelt a strasbourgi testület. 

Az ítéletben az EJEB a tranzitzónákban fennálló körülményeket az Emberi Jogok Európai Egyezményének többek között az 5. (szabadsághoz és biztonsághoz való jog) és 3. (kínzás tilalma) cikkeinek tükrében vizsgálta. Ez utóbbi az ENSZ keretében elfogadott A kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni nemzetközi egyezményre és a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott genfi egyezményre mutat, amelyek a nem biztonságos országba való visszafordítás vagy visszaküldés (ún. "non-refoulement") tilalmát rögzítik.

Ez abból a szempontból fontos, hogy

az Alaptörvénynek az EUB által kifogásolt cikke is tulajdonképpen ugyanezt a jogelvet hirdeti,

hozzátéve, hogy nem jogosult menedékjogra az a nem magyar állampolgár, aki Magyarország területére olyan országon keresztül érkezett, ahol üldöztetésnek vagy üldöztetés közvetlen veszélyének nem volt kitéve.

Az EUB főtanácsnoka terelte Magyarország számára kedvezőtlen irányba a bíróság jogértelmezését

A Magyarországot elmarasztaló EUB ítéletnek egy április 23-án kelt főtanácsnoki indítvány ágyazott meg. A főtanácsnoki indítvány célja, hogy az ügy főtanácsnoka írásban előterjessze az ügyre vonatkozó saját válaszjavaslatát, amely szerinte alkalmas a felmerült probléma eldöntésére.

Az ügyre vonatkozó indítványban Priit Pikamäe főtanácsnok vázolta az ügyben irányadó uniós jogot, amelyből az következik, hogy azzal a biztonságos tranzitországra alapított elfogadhatatlansági okot előíró magyar szabályozás ellentétes.

A főtanácsnok rögzítette azt is, hogy fél évvel korábban az EJEB Magyarország javára ítélt, magyarán, hogy a nemzetközi jogból levezethető, hogy a tranzitzóna nem minősül őrizetnek. Csakhogy felhívta a figyelmet arra is, hogy a Bíróság jogosult arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartáját a nemzetközi jogtól eltávolodva, önállóan értelmezze. Ebből következően a főtanácsnok azt javasolta az Európai Unió Bíróságnak, hogy a testület előtt lévő ügyben ezt a megközelítést alkalmazza.

Magyarán

a főtanácsnok észlelte, hogy Strasbourgnak novemberben igaza volt, azonban élve rendelkezésére álló jogi-politikai mozgástérrel, mégis abba az irányba orientálta az ítélkező testületet, amelyen elindulva Magyarország elmarasztalható.

A forgóajtó működésben

A fentiekből körvonalazódni látszik, hogy az EUB-ítélet legalább annyira áll száraz jogi, mint politikai lábakon. Ha pedig utóbbit vizsgáljuk, akkor az Európai Unió csúcsszerveinek működésével kapcsolatban időről időre felmerülő forgóajtó-effektus számba vétele megkerülhetetlen.

A forgóajtó-effektus-kifejezés a közjogi kulcspozíciók és a magánszektor közötti fluktuációt takarja, amellyel kapcsolatban több kritika is felmerülhet. Az egyik ezek közül az, hogy a privát és a közjogi intézmények közötti személyi áramlással együtt információ és befolyás is áramlik, ami pedig az egyébként is legitimitási válságát élő Európai Uniónak sem tesz jót.

Márpedig az Európai Unió csúcsszervei esetében (ideértve az Európai Unió Bírósága és az Európai Bizottság személyi hátországát is)

a forgóajtó-effektus létező jelenség, s ezt még az Unió közjogi méltóságai sem tagadják.

2017-es levelében maga az európai ombudsman fordult az Európai Unió Bíróságához a problémafelvetéssel, kérve az akkori elnök hathatós reakcióját.

Hogy a háttérben milyen folyamatok mennek, azt a nyilvánosság számára nehéz megítélni, de a magyar tranzitzónák ügyében az a Rosario Silva de Lapuerta (aki egyébként az Európai Unió Bíróságának alelnöke) járt el, aki az Európai Bizottság egyik tanácsadó szervezeténél („think tank”) dolgozott korábban. Arról pedig a médiában is eleget hallani, hogy milyen volt a Bizottság és Magyarország viszonya az elmúlt 10 évben.

A tranzitzóna-rendszert követően annak alkotmányos alapja következhet 

A Kormány szerint a tranzitzóna-rendszer olyan megoldás volt, amellyel elérhető volt az, hogy ne Magyarország legyen az az ország, amelyen a menekülthullám újra és újra átcsap. Az Európai Unió Bíróságának ítélete nyomán a Kormány azt a megoldást választotta, hogy megszünteti a tranzitzónákat.

A zónák létjogosultságát lehetővé tévő alkotmányos rendelkezések ugyanakkor továbbra is a magyar közjogi rendszer részei, ez pedig további feszültségekhez vezethet Brüsszel és Magyarország között.

Tudvalévő, hogy az EU-csatlakozás alkalmával Magyarország nem mondott le a szuverenitásáról (bizonyos, a szuverenitásból eredő hatásköröket gyakorol közösen a többi tagállammal), ennek megfelelően az Európai Unió valóban nem módosíthatja Magyarország Alaptörvényét. 

Az Európai Unió Bíróságának tavaszi ítélete azonban jól láthatóan elérte célját: átmenetileg kiüresítette - jobban mondva kihasználatlanul hagyta - az Alaptörvény szóban forgó rendelkezését. Ha ehhez hozzávesszük azokat a jogon túli eszközöket, amelyekkel az uniós bürokrácia pénzügyi-politikai nyomást tud gyakorolni egy-egy tagállamra,

az ezzel kapcsolatos aggodalmak a „fake news” szintjénél nagyobb megalapozottságot mutatnak.

A Nemzeti Konzultáció kérdése is erre hívja fel a figyelmet.
 

Dobozi Gergely írása.

Összesen 37 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A saját alkotmányunkból levezethető kérdésekben nem kötelezhetnek minket saját alkotmányunknak ellentmondó megoldásokra. A kötelező elosztás terve viszont ebbe az irányba mutat, ennek érdekében akár szankciókat is alkalmaznának, szabályszegő módon szerződésben rögzített pénzeket vonnának meg. Ennek felemlítése, lebegtetése pedig nyomásgyakorlás abba az irányba, hogy szembemenjünk saját Alkotmányunkkal.

Gratulálok a virtigli demokrácia ellenes gondolatokhoz. Csak akkor ne takarózzatok a szabadság és demokrácia jelszavaival. Mert ez a legundorítóbb bennetek. Diktatúrát és idegen befolyást akartok elérni. Kell nektek egy hátsó, amit nyalni akartok. Rendben. Mi már régóta tudjuk. De akkor beszéljetek erről.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés