Mérlegen az amerikai Legfelsőbb Bíróság idei ítélkezési éve

2020. július 23. 9:19

Sándor Lénárd
NKE
Az amerikai elnökök a saját közpolitikai elképzeléseik előmozdítása érdekében gyakorolják az alkotmány szerint őket megillető szövetségi bírák kinevezésének jogát.

"Nem újkeletű, hogy az amerikai elnökök a saját közpolitikai elképzeléseik előmozdítása érdekében gyakorolják az alkotmány szerint őket megillető szövetségi bírák kinevezésének jogát. Ez már tetten érhető volt John Adams elnök (1797-1801) esetében is, aki 1801-ben, még elnökségének utolsó hónapjaiban új bírói posztokat hozott létre. Ezeket az új posztokat pedig sietve töltötte fel föderalista elképzeléseket valló bírókkal, megnehezítve ezzel utódjának, Thomas Jeffersonnak, hogy érvényre juttassa a saját közpolitikai elképzeléseit. Ez a fajta „bírósági politika” azért kulcsjelentőségű, mert Amerikában minden szövetségi bíró és bíróság egyben alkotmánybíróság is abban az értelemben, hogy alkotmányos felülvizsgálatot gyakorol, amelynek eredményeként akár a törvényhozó Kongresszus, akár az elnök által elfogadott jogszabály alkalmazását blokkolhatja. Egy-egy elnök közpolitikai elképzeléseinek tartós sikeréhez ezért elengedhetetlen az eredményes bírósági politika. Ezen múlt a kétségtelenül új korszakot alkotó New Deal sikere is. „The switch in time that saved nine” (vagyis az időben érkezett fordulat, ami a megmentette a kilencet) – hangzik a jogászkörökben ismert rigmus, utalva Franklin D. Roosevelt elnök (1933-1945) nyomásgyakorlására, amelynek hatására a Legfelsőbb Bíróság végül 1937-ben meghátrált, és feladta az állam gazdasági szabályozásával szembeni addigi tiltakozását.

( … ) A bírókinevezést övező viták elmérgesedése kódolva volt a New Deal nyomán végbemenő központosítás és politikai polarizáció légkörében. A tagállami és demokratikus szervek döntéshozatala meggyengülésének eredményeként ma már szinte valamennyi közpolitikai kérdés a szövetségi bíróságok előtt köt ki: a „politika jogiasodik”, a „bíróság pedig politizálódik”. Mindezt sajátos módon igazolja, hogy az amerikaiak ma már gyakrabban tüntetnek a jogot alkalmazó Legfelsőbb Bíróság, mint a közpolitikai elképzelések vitafórumaként szolgáló Kongresszus épülete előtt. Ebből a nézőpontból szemlélve tehát Donald Trump elnök sarkos megállapítása helytálló: félreértés ne essék, a bírák ítélkezése politikát alakít.

John Roberts elnök ugyanakkor okkal emel szót az ellen, hogy a bírákat „talárba öltözött politikusokként” emlegessék. Egyfelől bár igaz, hogy a bírók a döntéseikkel végső soron a konzervatív vagy progresszív közpolitikai felfogásnak kedveznek, de ítélkezési tevékenységüket egy jóval árnyaltabb jog- és alkotmányértelmezési metódus határozza meg. Ezen értelmezési metódus révén jutnak el egy-egy közpolitikai következtetéshez – jellemzően, de nem feltétlenül mindig ugyanahhoz. Másfelől, Alexander Hamilton szavai nyomán a bírói hatalom eredendően gyenge, mert sem az elnököt megillető karddal, sem pedig a Kongresszus költségvetési hatalmával nem rendelkezik. A lakosság bizalmát döntéseinek meggyőző erejével, míg a többi hatalmi ág tiszteletét stratégiai gondolkodásával érdemelheti ki. (…) Az elmúlt másfél évtized során John Roberts ezzel a felfogással törekedett megszilárdítani a bíróság saját helyzetét a többi hatalmi ág között, és erősíteni döntéseinek elfogadottságát az amerikai lakosság körében."

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés