Cikkajánló: Erőszak és intolerancia jellemzi a progresszív baloldali hangadókat

2020. augusztus 23. 11:20
Az ultraprogresszív baloldaliak együttérzésre nevelés helyett erőszakkal és megfélemlítéssel terjesztik ideológiájukat.

Az ultraprogresszív baloldalt gyakran kritizálják azzal, hogy kultúrharcosai azokra a hajdani szélsőjobboldaliakra emlékeztetnek, akik ideológiájukat megfélemlítéssel és erőszakkal akarták ráerőltetni másokra – írja Zaid Zilani Quillette-cikkében, utalva azokra néhány évtizeddel korábban tevékenykedő szociálkonzervatívokra, akik az amerikai társadalom egészét át akarták alakítani (az egyetemeket, a médiát és még a gyermekeknek szóló televíziós adásokat is). 

1996-ban Bob Dole republikánus elnökjelölt a WarnerMedia amerikai médiakonglomerátum (akkori nevén Time Warner) ellen szólalt fel, amiért olyan könnyűzenei alkotásokat forgalmaztak, amelyek dicsőítették a rendőrök elleni erőszakot. Most, negyed évszázaddal később már a progresszívek részéről lehet hasonlót tapasztalni, csak éppen nem a rendőrök mellett, hanem ellenük állnak ki: azoknak a műsoroknak az eltörlését követelik, amelyek bármilyen szempontból pozitív fényben tüntetik fel a rendőrséget – világít rá Zilani. 

Kiemeli, hogy Alyssa Rosenberg, a Washington Post véleményrovatának újságírója például azt akarja, hogy állítsanak le minden rendőrökről szóló filmet és televíziós műsort, vagy legalább eszközöljenek radikális változásokat a forgatókönyvekben, és így rosszabb fényben tüntessék fel a rendőröket.

Zilani hivatkozik egy új tanulmányra is, amelyben a Queensland University of Technology kutatói a politikai attitűdök és a személyiségjegyek kapcsolatát vizsgálták.

A tanulmány eredményei alapján nem meglepő, hogy a progresszív erők megpróbálják ráerőltetni akaratukat a társadalomra. 

A vizsgált politikai attitűdök a polkorrekt autoritarianizmus (PCA), a polkorrekt liberalizmus (PCL), illetve a fehér identitarianizmus (WI). Ez utóbbi a jobboldali szubkultúra része, amelyre gyakran alternatív jobboldalként hivatkoznak, az előbbi kettő pedig a baloldali ideológia egyes változatai. 

Mind a PCA, mind a PCL középpontjában az áll, hogy megvédjék a kisebbségeket a diszkriminációtól és a kritikától. A PCA – vagyis a polkorrekt autoritarianizmus – ugyanakkor abban különbözik a PCL-től (polkorrekt liberalizmus) hogy annak hívei ideológiai céljaik eléréséhez megfelelőnek tartják az agressziót és a kényszerítést. 

Ez a kutatás alátámasztja a társadalomban eddig is jelen lévő, észlelhető jelenséget, hogy az autoriter baloldal, illetve az autoriter jobboldal híveinek személyiségjegyei megegyeznek: irányítani akarják mások viselkedését, valamint magukra akarják vonni a figyelmet. 

A legnagyobb problémát pedig Zilani szerint az jelenti, hogy a progresszívek körében egyre nagyobb teret nyernek az autoriter személyiségjegyekkel rendelkezők, így

az egykor elsősorban az együttérzésre épülő baloldali kultúrában az intolerancia válik dominánssá.

Joób Kristóf

Összesen 46 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Izé... Mikor volt az, amikor a baloldali kultúra az együttérzésre épült? A francia forradalom hóhérára gondolt, hogy "Ide lesz szíves a fejét hajtani"?

A '45 utáni baloldal legnagyobb trükkje, hogy el tudták hitetni az emberekkel, hogy a fasizmus, nácizmus jobboldali wirtschaft.

Thürmer nemzeti bal, a baloldalon mindenki más globalista. De a ballib, liberálbolsi, globalista, mind ugyanannak az amőbának a más neve.

Dehogynem lenne. Pontosan azért, mert a progresszív szót ugyanúgy kisajátították, mint pl. a meleg, liberális, toleráns szavakat.
A progresszív már nem azt jelenti, hogy haladó, hanem azt az embercsoportot, aki azt hirdeti magáról, hogy a történelemnek iránya van, ők azok, akik tudják ezt az utat, és ők pedig azért tudják, mert ők a progresszívok. Önmagából való logikai levezetés, valójában azt mondják, hogy azért van igazunk, mert mi mondjuk.

Ilyen már volt, a 2006-os választás fontosabb, mint az ország érdeke.
Ezek komolyan gondolják azt, amit Horn Gábor ki is mondott, hogy a párt érdeke fontosabb, mint az országé. Nem szabad ezeket a dolgokat elfelejteni, mert ugyanúgy csődbe vinnék megint az országot.

Aki érti, hogy az ember személy, az belátja, hogy nem a harc az elsődleges, hanem az együtt-működés.

"A kiengesztelhetetlen gyűlölet a nép ellenségeivel szemben az, ami az egyik legfontosabb elve a kommunista erkölcsnek." - mondta Visinszkíj 1938-ban. Akkor vérbíró volt. A háború utáni nürnbergi perben pedig a Szovjetunió részéről kiküldött főbíró., aki Katyint próbálta a németekre kenni, de pofára esett vele még ott is.
(Richard Overy: The Dictators, Hitler's Germany, Stalin's Russia, W.W. Norton and Co., 2004, 302.old.)

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában