A járvány a szellemi tulajdon rendszerének „stressztesztje” – beszélgetés Margaret Chonnal

2020. szeptember 25. 12:06

Sándor Lénárd
A koronavírus okozta járvány rámutatott arra, hogy a szellemi tulajdonjogok szabályozása nem megfelelő: innováció helyett sok esetben a verseny elfojtásához vezet. A járványhelyzet lehetőséget kínál a szabályozási rendszer átgondolásához. Ennek jegyében néhány ország, köztük Magyarország is, közérdekből jelentősebb kivételeket biztosít a szellemi tulajdon szabályai alól – mutatott rá Margaret Chon, a Seattle Egyetem jogászprofesszora.

A koronavírus okozta járvány a világ szinte összes országába elért, jócskán próbára téve a kormányok rátermettségét. Ezzel egyidejűleg valóságos versenyfutás kezdődött a betegséget megelőzni képes vakcina kifejlesztéséért. Elgondolkodtató ugyanakkor, milyen szellemi tulajdonra is tarthatna igényt egy ilyen vakcinát sikeresen kifejlesztő vállalat. Erről a hidegháborús szatirikus film, Dr. Strangelove azon jelenete jut eszembe, amelyben Mandrake kapitány a világot nukleáris katasztrófától megmentő telefonhívást akar kezdeményezni a Fehér Házba. Lévén, hogy nincsen nála apró, a legnagyobb gondot az jelenti, vajon hogyan fognak a Coca-Cola vállalatnak elszámolni azzal, hogy az aprópénzért feltörték az italautomatáját. A jelenlegi szabadalmi rendszerek tükrében Ön szerint ki a nagyobb nyertese a vakcinának: a lakosság vagy az azt előállító vállalat?

Valóban, ez a járvány a gyógyszeripari fejlesztési rendszer érdekes „stressztesztje” lesz. A járvány kitörését megelőzően jól láthatók voltak a vakcinafejlesztést övező piaci elégtelenségek. Ennek oka leginkább az, hogy az ilyen jellegű gyógyszeripari termékek, hiába nélkülözhetetlenek, a slágernek minősülő készítményektől eltérően általában nem nyereségesek.

A COVID-19 elleni vakcina esetében egy fejlesztésért (és a szabadalmaztatásért) folyó versenynek lehetünk a tanúi,

nemcsak profitorientált vállalatok, hanem kormányok és egyéb nonprofit szervezetek között is.

A szabadalmi rendszer általában véve egy piaci alapú mechanizmus, amely innovatív termékek előállítását segíti elő. Ugyanakkor a gyógyszeripari innováció terén ez piaci alapú mechanizmus olyan közérdekkel keveredik, mint a közegészség, illetve a közfinanszírozás, illetve bizonyos esetekben a köztulajdon.

Érdekes lesz látni, vajon a kormányok elrendelnek-e majd kényszerengedélyezéseket annak érdekében, hogy megfelelő mennyiségű COVID-19 elleni védőoltást, diagnózist és terápiát biztosítsanak a lakosságnak.

Némely ország, mint például Kanada, Franciaország vagy Németország már kényszerengedélyezési mechanizmusokat léptetett életbe azért, hogy az kormányzatuk ezen a területen szélesebb jogköröket gyakorolhasson a többi gyógyszer tekintetében meglévőkhöz képest. Emellett minden jel arra utal, hogy a gyógyszeripari cégek nagyon is tisztában vannak azzal, hogy a nyerészkedés nem kifizetődő a jelenlegi helyzetben.

Amint említette, a szabadalmi rendszer alapvetően piaci alapú mechanizmus. Ugyanakkor az amerikai Legfelsőbb Bíróság néhai tagjának, Abe Fortas-nak egy híressé vált megfogalmazása szerint a „szabadalom nem lehet vadászati engedély”. Hogy véli, melyek azok a főbb érdekek, amelyek között a szabadalmi rendszernek egyensúlyt kell találnia?

Ezeket a híres szavakat Fortas bíró egy olyan ügyben mondta, amely a szabadalmi jogosítvány egyik feltételét, az alkalmazhatóságot vizsgálta. Ez azt hivatott biztosítani, hogy egy találmány rendelkezzen valamiféle kézzel fogható előnnyel. A nemzeti jogban, illetve a TRIPS egyezmény 27. Cikkében foglalt eme követelmény jelentősége kitűnik a Theronos nevű biotechnológiai vállalatot övező visszaéléses ügyből. A Theronos szabadalmait a hatóság kétség kívül nem vizsgálta meg kellő alapossággal, így azokat egyfajta „vadászati engedélyként” használták. 

Általában véve azonban a szabadalmi rendszer visszásságai túlmutatnak a gyenge szabadalmakon vagy a túlterhelt hivatalokon. A szabadalmak egyfajta társadalmi szerződést testesítenek meg, amelyek értelmében a szabadalmi jogosultságból korlátozott ideig fakadó anyagi előnyért cserébe a társadalom hozzájut az innovációhoz. Ennek az a célja, hogy az innovációt és az alkotást ösztönözze, de idővel mélyítse a táradalom tudásbázisát is. Ugyanakkor

manapság a szabadalmi rendszert egyre gyakrabban a piaci mechanizmusok kijátszására használják,

akár a kisebb piaci szereplőket fenyegető úgynevezett „szabadalmi hiénák”, akár azok a nagyvállalatok, amelyek hatalmas szabadalmi portfólió segítségével tartják fenn piaci erőfölényüket. 

A szabadalmakat azonban nem ilyesfajta jövedelemszerzésre találták ki. Nem a verseny elfojtása, hanem az innováció ösztönzése a céljuk. Ezen új káros jelenségek hátterében a szabadalmi jogok elismerésének ugrásszerű megnövekedése áll, amelyet a Kereskedelmi Világszervezet égisze alatt előkészített 2005-ös TRIPS egyezmény, valamint a később megkötött szabadkereskedelmi egyezmények tesznek lehetővé. Ez

a rendszer súlyosan aszimmetrikus, és főleg a szabadalmi jogosultaknak kedvez, miközben nem veszi kellőképpen figyelembe a közérdeket.

Ez annál is inkább igaz, minthogy a modern technológia és ipar egyre inkább tudományorientált. Egyik innováció a másikra épül. Így az ipari fejlődésnek, ami ugyancsak közérdek, az egyik alapvető feltétele a szellemi teljesítmény folyamatos fejlődése. Vajon ilyen körülmények között tényleg egy monopolisztikus, vagyis neoliberális típusú szabadalmi rendszer lehet a fejlődés fő motorja? Hogyan lehetne jobb egyensúlyt teremteni a szabadalmi jogok jogosultjai és a közérdek között?

Valamennyi szellemi tulajdon korlátozott, és az abból fakadó jogosítványok alól vannak kivételek. Például a szabadalmi jogok alól ismert a kísérleti célú felhasználási kivétel. Ezeknek a kivételeknek a megerősítése jó kezdet lehet a rendszer kiegyensúlyozásához. Az Egyesült Államokban például a kísérleti vagy kutatási célú felhasználás rendkívül szűk körű kivételt jelent, amelyet érdemes tágítani, különösen az alapkutatások terén.

Másfelől

az amerikai szerzői jogban ismert „méltányolható használat” kivétel éppen az ellenkező irányba fejlődött, az új technológiák alkalmazhatóságának elősegítése felé.

Például az amerikai szerzői jogvédő iroda (Authors Guild) kétszer is perbe fogta a „Google Books Project”-et szerzői jogsértések miatt. Végül a bíróságok úgy ítéltek meg, hogy a Google könyvek terén végzett digitalizációja méltányolható használat és ennek megfelelően nem tekinthető a szerzői jogok megsértésének. A Google és partner könyvtárainak innovatív felhasználása – nevezetesen az adat- és szövegbányászat, valamint a könyvek látássérült olvasók számára történő hozzáférhetővé tétele – alapvetően eltér a nyomtatott könyvek eredeti felhasználásától és lehetséges piacaitól. 

Azt gondolom, hogy amerikai mintájú méltányolható használat kivétel jó példája a szellemi tulajdont kiegyensúlyozott módon szabályozó és az innovációt támogató jogi rendszernek. Fontos azonban felhívni a figyelmet arra, hogy a méltányolható használat terjedelmét a bíróságok határozzák meg a jogalkotó Kongresszus által megszabott keretek között. A kontinentális jogi hagyományt követő jogrendszerekben éppen ezért lehet, hogy nincsen meg ez a fajta rugalmasság, ugyanis ott a törvényhozó tipikus módon tételesen meghatározza a szellemi tulajdon kivételeit, korlátait.

Hogyan határozná meg az egyensúlyt azokon a területeken, ahol valamilyen jog által védett társadalmi érdek áll szemben a szellemi tulajdonnal? Ha például a kérdéses innováció egy létfontosságú gyógyszert vagy olyan eszközt jelent, amely ivóvizet, élelmiszert biztosít. El tudná magyarázni ezt a dilemmát?

Fontos emlékeztetni arra, hogy a szellemi tulajdonjogi rendszer nem csak szabadalmakból áll. A szerzői jogi szabályok például támogatást nyújthattak az online oktatáshoz a járvány időszakában. Néhány ország, köztük Magyarország is úgy módosította a szabályokat, hogy azok nagyobb szabadságot biztosítsanak a távoktatásban. Minthogy az oktatás alapvető fontosságú mindenfajta fejlődéshez, ezért sok ország ugyanazokkal a kihívásokkal szembesül a szerzői jogok terén, mint amiről a szabadalmak és a koronavírus kapcsán már beszéltünk. Kutatóként leírt álláspontom szerint

a szellemi tulajdont érintő nemzetközi előírások nagyobb szabadságot kellene, hogy engedjenek az oktatási célú kivételeknek a nemzeti szerzői jogi rendszerekben.

A szellemi tulajdonjog kapcsán az egészségügytől és oktatástól kezdve a klímaváltozás enyhítésén keresztül az egészen éhezésig a fenntartható fejlődés kérdése is érintett. Véleményem szerint ezért a szellemi tulajdon joga nem lehet egy elszigetelten álló jogterület. Szerves része kell, hogy legyen a fejlődési célkitűzéseknek. Az emberi jogok ugyan hasznos keretrendszer a társadalmi jólét szempontjából, ugyanakkor jobban szeretem a fenntartható fejlődés keretébe ágyazni a szellemi tulajdonjog rendszerét. Több innovációra van szükségünk a nagy problémák megoldásához.

A piac által vezérelt innovációs prioritások helyett koherens politikák kellenek a különféle célok és érdekek összehangolásához.

Egy ilyen megközelítés összhangban áll az emberi jogi gondolkodással, de számba veszi a technológiai fejlődésnek a környezetvédelemre és nem emberekre gyakorolt hatásait is.
 

Összesen 6 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés