Hiányzik a méltányosság a Bizottság jogállamisági jelentéséből

Az Európai Bizottság „2020 Rule of Law Report” címmel ma délben közzétette jelentését a jogállamiság uniós helyzetével kapcsolatban. Hogy kifejezetten politikai anyaggal van dolga az olvasónak, az rögtön az állásfoglalás első oldalán kiderül: a jelentés egy Ursula von der Leyentől származó idézettel kezdődik, amely az elnöknek az EU helyzetét értékelő,, 2020-as State of the Union beszédéből származik.

De mi is az a jogállamiság?

sőt, léteznek olyan, a kritikai jogelmélet kapcsán napvilágot látott vélemények, miszerint indokolt a jogállamiság kapcsán figyelembe venni a kultúra-specifikus sajátosságokat is.

Az állásfoglalás mindenesetre szemmel láthatóan nem vesz tudomást erről a bizonytalanságról, és igyekszik rövidre zárni a kérdést azzal, hogy keretes bekezdésben ad összefoglalót arról, amit a jelentés készítői szerint a jogállamiság koncepciója felölel.

Ebből megtudhatjuk, hogy a jogállamiság uniós koncepciójának jogalapja az Európai Unióról szóló szerződés európai értékeket soroló 2. cikke, ami innentől kezdve mintegy

A Bizottság jelentése Ursula von der Leyen politikai zászlóshajó-projektjét hivatott előmozdítani

A Bizottság jogállami jelentésének célja, hogy az Ursula von der Leyen által zászlóra tűzött „Európai jogállamisági mechanizmus” („The European Rule of Law Mechanism”) alapjául szolgáljon. A mechanizmus a Bizottság szándékai szerint éves rendszerességgel adna számot tárgyilagos módon a jogállamiságról Unió-szerte.

A jelentés a tagállamok jelenlegi számának megfelelően

Mivel ez az első átfogó igénnyel készült dokumentum a témában, ezért a Bizottság irányadóként tekint rá a későbbi hasonló jelentések vonatkozásában.

A jelentésben az Európai Tanács részére szóló vélemények és ajánlások is állnak, amelyek felvállalt célja, hogy orientálja a legfőbb uniós jogalkotó testületet. 

Uniós jogállamiság-jelentés Magyarországra szabva

Habár a politikai kiegyensúlyozottság igénye általában a készítők oldalán merül fel, a jelentést olvasva azonban hiányérzetünk támadhat a szóösszetétel utóbbi tagjával kapcsolatban. A jelentés összefoglalója ugyanis

és ez például az igazságügyi függetlenség esetében szembetűnő.

Az összefoglalóban szereplő A bíróságok függetlensége számos tagállamban továbbra is aggasztó („Judicial independence remains an issue of concern in some Member States”) alcím alatt hazánk első helyen szerepel a negatív példák sorában (Bulgáriával, Lengyelországgal, Horvátországgal és Szlovákiával egy sorban), kihangsúlyozva, hogy többek között ez a szempont vezetett ahhoz, hogy Magyarország a 7. cikkely szerinti eljárás hatálya alá került.

Érdemes azonban itt emlékeztetni arra, hogy a 7. cikkely szerinti eljárást még 2018. szeptemberében indították hazánk ellen, vagyis annak alapjául még korábbi adatok szolgáltak.

A Bizottság az összefoglalóban hangsúlyozza, hogy a jelentés alapjául szolgál többek között a szintén a Bizottság által készített „Justice Scoreboard” („Igazságügyi eredménytábla”) adatai szolgálnak. A gond ezzel csak az, hogy

Áttekintve a 2020-as eredménytáblát, annak 42. oldalán a készítők a bírói függetlenséggel kapcsolatos társadalmi tapasztalatokat színes grafikonon ábrázolják (a grafikon rangsorában Magyarország a legutolsó három tagállam között szerepel, Horvátország és Szlovákia előtt). 

A Magyarországra vonatkozó részből három dolog derül ki: egyrészt az, hogy uniós összehasonlításban hazánkban a legmagasabb azok aránya, akiknek nincs véleményük az igazságszolgáltatás helyzetéről (a feltett kérdésre „nem tudom” választ adtak), eleve torzítva a tényleges rangsort.

A „nem tudom” – kétségtelenül szubjektív – válaszok értelmezéséhez irányadó lehet több olyan objektív mérőszám is, amelyet egyrészt az Igazságügyi Eredménytábla szintén tartalmaz, másrészt pedig amelyek tekintetében hazánk kimagaslóan teljesít.

Ilyen mutatók például a 2012 és 2018 közötti közigazgatási hatósági eljárások, illetve polgári perek tekintetében az eljárási határidő (előbbi tekintetében hazánk az 1. helyen, utóbbiéban pedig a 2. helyen szerepel). Szintén első helyen szerepel hazánk a függőben lévő, első fokon indult hatósági eljárások tekintetében.

Végezetül kiderül, hogy az Igazságügyi Eredménytábla mutatói arra utalnak, hogy 2018-ban, amikor a 7. cikkely szerinti eljárás megindult, valóban rosszul állt az igazságszolgáltatás megítélése a megkérdezettek körében.

Ezt követően azonban szignifikáns javulás következett be – vagyis a 2020-as adatok szerint a társadalom ma úgy ítéli, hogy nagyobb fokú a bíróságok függetlensége, mint 2018-ban.

Két gondolattal ugyanis a már említett „A bíróságok függetlensége számos tagállamban továbbra is aggasztó” alcím felett az összefoglaló épp a bírói függetlenséggel kapcsolatos állampolgári tapasztalatokat tárgyalja („Preceived judicial independence across the EU”). Itt érdekes módon Magyarországról említés sem esik.

Az Európai Bizottság méltánytalanul hagyta figyelmen kívül Magyarország érdemeit az igazságügy fejlesztése területén

Összevetve a fentieket azzal, hogy Magyarországgal kapcsolatban súlyos kritikaként merül fel a bíróságok függetlensége, meglehetősen inkorrekt hozzáállásra utal, hogy a készítők hazánkra vonatkozóan kizárólag a 7. cikkely szerinti eljárást és az annak alapjául fekvő adatokat veszik figyelembe.

Arról pedig, hogy azóta Magyarországon a bírói függetlenség szubjektív megítélése jelentősen javult, továbbá, hogy az objektív mutatók szerint pedig rendre kimagaslóan teljesít, méltánytalanul kevés szó esik. 

Ráadásul, egy jogállamiság tárgyú elemzésben illett volna figyelembe venni azt a szempontot is, hogy a tisztességes eljáráshoz való jog – amelyet valamennyi releváns emberi jogi egyezmény, köztük az Európai Unió Alapjogi Chartája,  az alapjogok védelmével foglalkozó bírói fórumok esetjoga és a hazai Alaptörvény is nevesít – szintén alapjog, amely szorosan összefügg mindazzal, amit Magyarországgal kapcsolatban az uniós véleményformálók hiányolnak. 

A tisztességes eljáráshoz való jog különösen a hatékony jogorvoslatban, a bírói függetlenségben, a nyilvánosságban és az ésszerű határidőben nyilvánul meg. A fair eljáráshoz való jog része továbbá, hogy mindenkit megillet a védelem és a képviselet joga, továbbá annak lehetősége, hogy amennyiben a jogkereső szűkös anyagi lehetőségekkel rendelkezik, költségmentesség illesse meg az eljárás során. Ha ezek a lehetőségek adottak, akkor az igazságszolgáltatás hatékonynak mondható. Megjegyzésképpen: az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés lehetőségeinek fenti szempontjaival kapcsolatban az igazságügyi eredménytábla szintén elismerő Magyarországgal szemben. 

Az igazságügy helyzetéhez hasonlóan a jelentés szintén figyelmen kívül hagyja azokat az eredményeket, amiket az ország-specifikus fejezetben hazánkra vonatkozóan elismer.

Így például hosszas felsorolást olvashatunk azokról a tagállamokról (például Bulgáriáról, Görögországról és Romániáról), amelyekben tettek erőfeszítéseket a korrupció visszaszorítása érdekében; Magyarország azonban lemarad a listáról, miközben a hazánkra vonatkozó fejezetben a jelentés elismeri például, hogy

Olaj a tűzre?

A Bizottság jelentés nyilvánosságra hozatala óta számos politikai elemzés is napvilágot látott. Egyike ezeknek a Bloomberg összefoglalója, miszerint a jogállamisági jelentés előreláthatólag tovább gerjeszti majd az egyébként is parázs vitákat a jogállamiság kapcsán.

Ez pedig az uniós költségvetés és a koronavírus-járvány miatt szükségessé vált finanszírozási konstrukció gyakorlati alkalmazását odázhatja el jelenleg meg nem határozható időre.

Dobozi Gergely