Újabb ügyben bojkottálja a brit kormányzati politikát Boris Johnson párton belüli ellenzéke

2020. szeptember 30. 11:14
A Brexit-megállapodás esetleges felülírását célzó törvényjavaslat után a járvány kapcsán bevezetett rendkívüli jogalkotási felhatalmazás kapcsán is támadja Johnsont a konzervatív kormánypárton belül formálódó ellenzék.

Új jogalapra helyezné a koronavírus elleni kormányzati intézkedéseket brit konzervatív képviselők egy csoportja – írja a BBC. Az eset két okból is különleges: egyrészt, az indítvány ugyan a kormánypárt közösségéből, mégis kormányon kívüli konzervatív képviselők közösségétől (az úgy nevezett „1922 Bizottságtól”) származik. Másrészt pedig célja kifejezetten az, hogy korlátozza a kormányzati mozgásteret.

Sir Graham Brady, az 1922 Bizottság elnökének javaslata annak apropóján született, hogy ezen a héten jár le a kormányzat számára adott rendkívüli jogalkotási felhatalmazás a koronavírus-járvány elleni védekezés optimalizálására. 

Brady szerint azonban időközben a vészhelyzeti jogosítványcsomag visszájára fordult, s ma Johnson lényegében rendeleti úton, a demokratikus jogalkotási eljárásrenden kívül irányítja az országot.

Ugyan mindezidáig több mint 300 jogszabály látott napvilágot ezzel a módszerrel, mostantól a parlament jóváhagyása is kellene az újabb korlátozó intézkedések alkalmazásához.

Elemzők szerint Brady javaslatának támogatottsága a konzervatívok között 50 és 100 fő között alakul (Brady 50 főről beszél, de becslések szerint ez a szám akár száz főt is jelenthet), ezen túlmenően az indítvány az ellenzéki Munkáspárt támogatását is élvezi. 

Ez azért jelenthet Johnsonnak problémát, mert Brady indítványa túl sok konzervatív képviselőt gravitálhat a párton belül formálódó ellenzék irányába, s ezzel a miniszterelnök elveszítheti a kormánytöbbséget a szeptember 30-án esedékes szavazás alkalmával.

Ahogy az a Telegraph összefoglalójából is kiderül,

a belső ellenzékhez több potens és mértékadó konzervatív brit politikus is átigazolt,

 így például tagja David Davis volt Brexit-miniszter, Steve Baker korábbi Brexit-államtitkár és Iain Duncan Smith volt pártelnök is.

Utóbbi egyébként, féltve a brit gazdaságot, mindvégig óva intette a kormányzatot a túlkapásoktól a korlátozó intézkedések kapcsán.

Utalva Sir Graham Brady és az általa vezetett konzervatív közösség befolyására, Davis úgy véli, hogy „botor” dolog a konzervatív kormány részéről hagyni, hogy bárki az 1922 Bizottság vezetéséből egy a mostanihoz hasonló belső „lázadás” élére álljon.

Steve Baker szerint a belső ellenzék irányából érkező indítvány azért is fontos, hogy kompromisszumkészségre sarkallja a kormányt, mielőtt hozzálátna a szabadságjogok további leépítéséhez.

A rendkívüli kormányzati felhatalmazás újragondolása az olyan jogalkotási esetek miatt szükséges elemzők szerint, mint amilyenre példaként a közelmúltban lezajlott „hatos szabály” („rule of six”) bevezetése hozható. 

A miniszteri jogalkotási jogkörben meghozott szabály értelmében tilos a hat főnél nagyobb csoportok gyülekezése,

a szabályszegő pedig legalább 100, legfeljebb pedig 3.200 font bírsággal sújtható. A szabály (bizonyos területi sajátosságokkal) valamilyen formában az egész Egyesült Királyság területére kiterjed, s jogalkotási pikantériáját az adja, hogy mindezt a hatályba lépése előtt 20 perccel hirdették ki – a parlament jóváhagyása nélkül.

Ahogy arra fentebb is történt utalás, a belső konzervatív ellenzék mögé beálltak a többi – parlamenti ellenzékben lévő – párt, így a Munkáspárt, a Liberális Demokraták és a Skót Nemzeti Párt (SNP) is. Talán belátva, hogy így a kormányzati álláspont csaknem teljes mértékben ellenzékbe került, Johnson ígéretet tett arra, hogy a lehető legkorábbi alkalommal leteszi a Parlament asztalára a „hatfős szabályt” megvitatásra. 

Johnson kompromisszumkészségét megalapozhatja az a hét elején napvilágot látott elemzés, miszerint

a brit közvéleménykutatások szerint a Munkáspárt időközben átvette a vezetést a kormánypárttól a szavazók körében – első alkalommal azóta, hogy Boris Johnson hivatalba lépett.

A kutatás eredménye, hogy a Munkáspárt a szavazók 42 százalékának élvezi a támogatását, szemben a konzervatívokkal, akik mindössze 39 százalékon állnak. Ez annak tükrében lehet elkeserítő a kormánypárt szimpatizánsai és politikusai számára, hogy a konzervatívok hat hónappal ezelőtt – a járvány kitörése idején – még 26 ponttal vezették a versenyt. 

Ahogy arra a kutatást publikáló cikk is kitér, a Munkáspárt legutóbb 2019 júliusában állt az élen, amikor még Theresa May vezette a mostani kormánypártot – csakhogy ekkor a Munkáspárt fórja mindössze két pont volt.

A kormánypárt népszerűségének bezuhanásának hátterében egyébként meghatározó lehet az, hogy a közvélemény 50 százaléka utasítja el a kormányzat járványügyi stratégiáját.

Szintén önvizsgálatra késztetheti Johnsont az a tény is, hogy az általános népszerűtlenség közepette a munkahelyvédelmi csomagot bejelentő Rishi Sunak pénzügyminisztert a publikum 54 százaléka ugyan elfogadja, a politikus mégis belengette lemondását arra az esetre, ha újabb mozgáskorlátozási intézkedés kerülne bevezetésre. 

Sunakot egyébként Johnsonnak más szempontból is érdekében áll magához közel tartani: a politikus jelentős társadalmi támogatottságot élvez, és elemzők szerint reális az esélye annak, hogy Sunak lehet egykor Boris Johnson utódja.

Dobozi Gergely

Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Én szurkolok egy truth-real Angliának, és Johnsonnak, de ugyanígy szurkolok annak is, hogy a Brexit ne lépjen életbe és a britek térjenek vissza.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés