Könyvajánló: A kereszténység példa nélküli civilizációs kiindulópontot teremtett a Nyugat számára

2020. október 5. 16:11
Samuel Gregg filozófus, közgazdász 2019-es könyvében a nyugati vallásfejlődés és a tudományos szemléletmód kölcsönhatásait boncolgatja, arra a következtetésre jutva, hogy a tudomány és a hit korántsem egymást kizáró fogalmak.

2020 sok tekintetben a tabudöntögetések éve; elég, ha a koronavírusnak a gazdasági paradigmákra gyakorolt hatásaira, a Földközi-tengeren kiújuló török-görög konfliktusra, a Brexitre gondolunk. A fentieken túlmenően azonban ugyan kevésbé látványos, de ha lehet, még nagyobb horderejű átrendeződések tapasztalhatók az egyházi és a világi dimenziók területén (ahogy arról korábban is írtunk, az indiai és a török politikai vezetés is nyílt elköteleződést mutatott az egyház irányába).

Ennek apropóján lehet időszerű Samuel Gregg filozófus, közgazdász Reason, Faith, and the Struggle for Western Civilization című könyve, amely a hit és az ész, az egyház és a tudományos világ kölcsönhatásait vizsgálja 166 oldalon keresztül, az antik kultúra sajátosságaitól egészen a 21. századi folyamatok értelmezéséig. 

Az Action Institute kutatási igazgatójaként is tevékenykedő Samuel Gregg könyvének megszületését a szerző dilemmája indokolja annak kapcsán, hogy el lehet-e helyezni a nyugati civilizáció jövőjét egy olyan világértelmezésben, amely

ugyan helyben hagyja a felvilágosodás tanításait, mégis képes szintetizálni a francia forradalom ideológiai vívmányait a zsidó-keresztény kultúrkör elidegeníthetetlen vívmányaival.

Gregg optimista a tekintetben, hogy az ész és a vallás szintézise ma ugyanúgy lehetséges, ahogy az lehetséges volt épp a felvilágosodás idején.

Félreértéseken alapuló felvilágosodás?

A fentiekből kiderül, hogy Gregg vizsgálódásainak középpontjában a felvilágosodás eszmei-ideológiai vívmányai állnak. Az író könyvében arra igyekszik rámutatni, hogy a felvilágosodás sokkal árnyaltabban viszonyult az egyházhoz, mint ahogy azt az utókor sok gondolkodója értékeli. 

Ebben a vonatkozásban Gregg úgy ítéli, hogy Isaac Newton életműve fordulópontnak tekinthető.

Newton ugyanis mindamellett, hogy racionalitásával a modern fizika törvényeit fektette le, Isten létezését, teremtő szerepét sosem vonta kétségbe; sőt, élesen kritizálta mindazokat, akik így tettek.

Gregg rámutat arra is, hogy a tudományos élet korabeli képviselői közül sokan osztották Newton árnyalt nézeteit a tudomány és a hit viszonyáról, s a két értelmezési tartomány a fizikus halálát követően kezdett el távolodni egymástól. Abban pedig, hogy a tudományt és a vallást egymástól élesen elválasztani kívánó, szélsőséges koncepciók is elterjedhettek, az írásbeliség térhódítása is nagy szerepet játszott – állítja Gregg.

A közgazdász-filozófus épp Newton kapcsán jegyzi meg, hogy amilyen jótékony hatással a fizikus munkássága a tudomány és az egyház kapcsolatára volt, legalább annyira tekinthető nagy horderejűnek a 18. században tevékenykedő Edward Gibbon A római birodalom hanyatlásának és bukásának története című könyve. 

A felvilágosodás kapcsán tett vizsgálódásai eredményeképpen Gregg arra a következtetésre jut, hogy jóllehet „az ész forradalma” során a tudomány ugyan győzedelmeskedhetett, ebben azonban nem kis része volt Edward Gibbon munkájának, pontosabban annak a félreértelmezésnek, amely Gibbon könyvét övezte. 

A felvilágosodásra nagy hatást gyakorló műben ugyanis Gibbon amellett érvelt, hogy a római birodalom bukását jelentős mértékben „köszönheti” a kereszténység „aknamunkájának”. Gibbon szerint a kereszténység ugyanis „államon belüli állammá” válva ásta alá a birodalmi tekintélyt. 

Gregg megjegyzi: Gibbon munkája azért volt képes érdemben befolyásolni a felvilágosodás irányait, mert a kor gondolkodói érdeklődve kutatták a római birodalom bukásához vezető körülményeket. 

Azt azonban mintha kevéssé vennék figyelembe, hogy Gibbon könyvének végkövetkeztetése a kereszténység kapcsán, hogy a vallás végtére is csillapította a birodalom bukásának társadalmi hatásait, magyarán, a kereszténység nélkül a római birodalom hanyatlása még nagyobb kártételekkel járt volna.

Keresztény dogmák a hit és az értelem keresztmetszetén

Gregg szerint a kereszténység legnagyobb érdeme, hogy sikeresen ágyazta be saját keretrendszerébe azt a dogmatikai kiindulópontot, miszerint az embert saját értelme és szabad akarata jellemzi, s hogy e tulajdonságokkal felruházva, szabadon rendelkezhet a materiális világ felett. 

Ehhez társult Isten racionális és teremtő természete, s mivel Isten a hittételek szerint az embert saját képére formálta, így létrejöhetett a két értelmezési tartomány (a hit és a tudomány) integrációja is – mutat rá könyvében Gregg. 

Ezzel a logikai bravúrral – amelyet a skolasztika emelt új szintre – a kereszténység példa nélküli civilizációs kiindulópontot teremtett a Nyugat számára; Gregg ennek kapcsán kiemeli:

ilyen szellemi teljesítményre még a virágkorát élő római, illetve görög filozófia sem volt képes.

Több egyházellenes narratíva is adottságnak tekint olyan szempontokat, amelyek a keresztény erkölcsrend mentén kristályosodtak ki 

Ahogy arra Gregg is rámutat, az emberi méltóság a nyugati kultúra egyik legnagyobb vívmánya. Nem véletlen hát, hogy számos, az isteni hatalmat alapvetően elvető grandiózus teória is az emberi mivoltunk jelentőségének sajátos értelmezésén alapult. 

Gregg példaként Karl Marx, John Stuart Mill és Friedrich Nietzsche munkásságát hozza fel példaként azokra a gondolatkísérletekre, amelyek azzal a szándékkal jöttek létre, hogy kisebbítsék a vallás társadalmi szerepét.

A filozófus-közgazdász szerint

Marx lényegében úgy teremtett alternatív vallást, hogy közben folyamatosan elutasította azokat a téziseket, amelyeket a kereszténység felkínált.

Ennek megfelelően Marx teóriája egyfajta istentelen vallásként is felfogható, amely ugyan egyértelműen kiüresíti az emberi méltóság fogalmát, középpontjában mégis az ember, az emberi tevékenység áll – mutat rá Gregg. 

John Stuart Mill Marxhoz hasonlóan a fejlődés akadályának tekintette a vallást, ugyanakkor a német közgazdásznál árnyaltabban viszonyult a kérdéshez.

Mill utilitarista szempontból vizsgálta ugyanis a társadalmi rendet, mondván, hogy mindent abból a szempontból kell vizsgálni, hogy a szemlélődés tárgya mennyiben hasznos a közjó előmozdítása tekintetében.

Gregg megjegyzi: a Mill tanításain alapuló liberális oktatási szemléletmód lényege, hogy azon célszerű magatartási formákra tanítsa az embereket, amelyek az emberiség számára a legelőnyösebbek.

Hasonlóan a fentiekhez, Gregg úgy véli, hogy

Nietzsche übermensch-koncepciója szintén azzal a szándékkal jött létre, hogy egy bölcsebb, szabadabb embertípust kreáljon,

amely törekvés viszont egyértelműen a vallási tanítások hátra hagyásával valósulhat meg.

A meghatározó egyházellenes narratívák a relativizmushoz, az pedig identitásválsághoz vezetett

Gregg szerint a fentebb felsorolt világértelmezési koncepciók – noha kétségtelenül alkalmasak voltak arra, hogy évtizedekre előre meghatározzák a társadalom működésének alapvető irányait – végül oda vezettek, hogy a Nyugat gondolkodói körében elhalványult az általános igazság megismerésére irányuló törekvés. 

Az űrt végül az általános kétkedésen alapuló relativizmus töltötte be, ami épp a morális-vallási igazságok megkérdőjelezésére irányult. 

Gregg állításait XVI. Benedek pápa szavaival támasztja alá, mondván, hogy ma a Nyugat a „relativizmus diktatúráját” építi, amelynek folyományaként a vita és a szólásszabadság kultúrája ellehetetlenül, s amelyben vajmi kevés tere marad a toleranciának azokkal szemben, akik a morális igazsághoz visszavezető utat keresik.

Van esély a hit és a felvilágosodás vívmányait azonos szintre emelni

Gregg könyvének tanulsága, hogy a Nyugat gondolkodói mindmáig sikertelenül vállalkoztak arra, hogy a zsidó-keresztény erkölcsrenden kívül eső teóriákkal „varázstalanítsák” a nyugati civilizáció társadalmát. 

Ahogy arra Gregg is rámutat, ezek a teóriák bármennyire is törekedtek arra, hogy koherens módon támasszák alá az emberi természet sajátosságait, képtelenek voltak arra, hogy magyarázatot adjanak az emberiség képességére arra vonatkozóan, hogy felismerje és elhatárolja a helyest és a jót a gonosztól és a rossztól. 

Erre az összetett logikai teljesítményre – ahogy az Gregg munkájából is kiderül – mindezidáig csak a zsidó-keresztény kultúrkör volt képes.

A fenti meglátásból következően Gregg számára az következik, hogy a modern nyugati társadalmak saját kulturális alapjukkal kerültek ellentmondásba, amikor elkötelezték magukat a szekularizmus mellett. 

Gregg könyvéből ugyanis kiderül, hogy a modern jogállam vívmányai – élükön az emberi méltósággal – a nyugati civilizáció olyan eredményei, amelyek kapcsán a zsidó-keresztény erkölcsrend önazonos evolúciójának számbavétele megkerülhetetlen jelentőséggel bír. 

Samuel Gregg: Reason, Faith, and the Struggle for Western Civilization. Gateway Editions. 2019.

Dobozi Gergely

Összesen 6 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés