Átes(t)ünk a „law” túloldalára? – a jogállamisági kérdés margójára

2020. október 30. 8:09

Sulyok Márton
Mit is jelent az oly sokat emlegetett "rule of law"? Valóban a lényegről vitázunk-e, amikor szóba kerül?

"Egy nemzeti és európai alkotmányjoggal foglalkozó alkotmányjogász kutatót mindig eufórikus örömmel tölt el, hogy egy ősi elvvel, elmélettel kapcsolatosan a tudományos közélet és közvita fellendül és új lendületet kap. A jogállamiság elvével kapcsolatban is így lenne ez, hiszen ebben a felfokozott nemzetközi klímában (amelyet a COVID-19 járvány miatti számos nemzeti intézkedéssel kapcsolatos vita is csak tovább fűtött), érhetné akár az orvosi szaknyelvben eustressz, "jó stressz" is a témával foglalkozó kutatókat. De ezzel nem igazán találkozunk és mindenki az állami jogállamiság haláláról (ha tetszik eutanáziájáról) beszél.

Európát és az uniós integrációt – nemcsak annak jogásztársadalmát – az utóbbi években nagyon hevesen foglalkoztatja az ún. jogállamisági kérdés, a "rule of law" körüli problémák. Ebből az ún. joguralom elnevezésből az is következik, hogy a fogalomról és annak tartalmáról folytatott vitákat a jognak – és nem a politikának – kellene uralnia. Ellenkező esetben (tekintettel arra, hogy milyen kilengésekre hajlamos műfaj a napi politika), túlmutat a vita a jogi kereteken és nem a jogi szempontok és érvek fognak abban főszerepet játszani. Ez alapvetően – a napi politikai szempontok figyelembevételével – lehet, hogy kívánatos, de nem helyes. Ezen jogi szempontokat sokszor nélkülöző vitáknak köszönhetően a jogállamisági kérdésről folytatott vita erodálódik és nem maga a jogállamiság.

A jogállamiság mint érték és egységesítő jelszó természetesen nemcsak nemzetközi szervezetek (Európa Tanács, Európai Unió) alapdokumentumaiban jelenik meg, hanem a nemzeti alkotmányokban is. A jogállamiság szó egyben a „jog államiságára” is utal, arra hogy a jog elsősorban és elsőként az államtól ered, és minden állami közhatalom – ha tetszik „az államiság jogán” – ezen jog alá rendelt. Természetesen minden állam sajátosan – történeti, kulturális, politikai hagyományainak megfelelően – gondolkodik arról, hogy mit jelent számára a jog, a törvények uralma, felsőbbsége, ezért nem is véletlen, hogy az Európa Tanács Velencei Bizottsága is a fogalom átfogó értelmezését célzó jelentésében úgy közelített a kérdéshez már 10 évvel ezelőtt is, hogy azt nem egy szóval írta le, hanem rögtön három nyelven, három különböző nemzeti – angol, német és francia – eredetre, történeti összefüggésrendszerben: rule of law, Etat de droit, Rechtstaat, és ezek „kibékítésére” tett javaslatot. Ezek után, Európa posztszovjet államai vonatkozásában a sok eltérő állami megközelítés miatt azt is felveti a jelentés, hogy kétely ébredhet azzal kapcsolatban, hogy a jogállamiságot a közjog fundamentális fogalmaként kellene használni, és a fogalom nemzeti alkotmányok szintjén való megjelenésével kapcsolatban úgy fogalmaz, hogy az „az államok egyik fő tulajdonsága”.

Az EU államiságának hiánya miatt kérdéssé válik a jogállamiság mércéinek EU általi meghatározhatósága is, amelyről szintén vita folyik. Rainer Arnold szerint például a jogállamiság külső aspektusának nagyon fontos része, hogy a tagállamtól az EU-s intézményre ruházott hatáskörök határain belül járjanak el ezek az intézmények. Arnold azt is kifejti, hogy a tagállami alkotmánybíróságok és az EUB közötti hatásköri (ún. ultra vires) vita az alkotmány által megtestesített „nyitott és zárt államiság” közötti egyensúlyi állapot kifejeződése (értsd: mi minősül kizárólagosan tagállami hatáskörnek, s mi nem), és annak központi hangsúlya, hogy az integrációs folyamat jogállami alapon nyugodjon.

Az integrációs folyamat jogállami alapjaival kapcsolatban, nem elfeledve az Európa Tanács jogállamiságra vonatkozó jelentése kapcsán fentebb írtakat, az Európai Unió első jogállamisági jelentését is meg kell említenünk, amely 2020 őszén látott napvilágot. Az Európai Bizottság 2020-as jogállamisági jelentése a fogalom értelmezési kérdéseivel nem időzik sokat, hanem az uniós – értsd: tagállami szintű – „jogállamisági helyzetet” vizsgálja meg. A jelentés szerint a jogállamiság olyan közös érték, amelyet minden tagállam magáénak vall. A jogállamiságot a jelentés „megszilárdult elvnek” nevezi, amelynek lényegi tartalma az egész EU-ban azonos, mégis mechanizmust hoz létre, az amelynek során folytatott (kimondatlanul, de politikai) párbeszéd „elmélyíti a közös értelmezést”.

A fogalom viszont – ahogy ez fentebb megállapítást nyert – a közjog egyik legfontosabb kulcsfogalma, ezért hát ahány féle nemzeti közjog, annyi féle jogi megközelítése lehetséges.

Ahogy a fentiekből is látszik, voltak és vannak természetesen törekvések a jogállamisággal kapcsolatos nemzetközi és EU-s standardrendszerek kialakítására, és ezek mellett természetesen vannak sui generis állami megközelítések is."

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Valaha a nézeteltérések egy betű (iota) miatt váltak háborúvá, mos egy kifejezésen rágódhatunk.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés