Jogállamiság-tabu - lábjegyzetek Király Miklós kritikájához

2020. november 24. 11:38

Hegedős Soma
Király kritikája sok tekintetből egyoldalú és számos lényeges európajogi szempontot hagy figyelmen kívül.

"A hét elején Király Miklós, az ELTE jogi karának korábbi dékánja, jogászprofesszor kemény kritikával illette a magyar kormányt a jogállamisági vitában. Király szerint a magyar kormány ellenkezése az Európai Unió költségvetési tervezetének elfogadása tekintetében politikai és gazdasági szempontból is romboló hatású.

Ráadásul jogilag sem védhető, hiszen az uniós támogatások összekötése a jogállamiság feltételrendszerének betartatásával összhangban áll az ún. koppenhágai kritériumokkal és az Európai Unió alapszerződéseiben foglalt értékekkel is, amelyek között a jogállamiság ugyancsak felsorolásra került.

Anélkül, hogy bármelyik kormányzatnak az igazságszolgáltatás korrumpálásra irányuló bármilyen lépését igazolni kívánnánk, fontos leszögezni, hogy Király kritikája sok tekintetből egyoldalú és számos lényeges európajogi szempontot hagy figyelmen kívül.

(...)

Az Európai Unió jogalanyisága pusztán származtatott jellegű, a tagállamok továbbra is szuverén államok, a nemzetközi jog önálló alanyai, az unió alapszerződéseinek „urai”. 

Ezt azért lényeges hangsúlyozni, mert – ahogyan arra a német alkotmánybíróság is utalt – a tagállamoknak alapvető joguk, hogy az integrációs folyamatot bármikor felülvizsgálhassák. A magyar – és bármelyik – kormánynak azt a jogát, hogy ellenkezzen azzal szemben, vagy legalábbis fogalmi pontosítást kérjen azzal kapcsolatban, hogy egy alapvetően gazdasági közösségként létrejövő szervezetben a kifizetéseket plusz feltételekhez kötik, a legalapvetőbb joga.

Ez magának a nemzetközi jognak is az alapja, amelynek alanyai elsősorban a szuverén államok. [Csak megjegyzésként: (...) A nemzetállami struktúra megkérdőjelezése a 21. században részben tudatos gazdasági és társadalompolitikai programok következménye, amelyek rendkívül felgyorsítottak olyan folyamatokat, mint a globalizáció, vagy a városiasodás.]

(...)

Továbbmenve egy másik problematikus pont a vétójog alkalmazása körül kialakult félreértés. A vétóra való hivatkozás nem jelenti azt automatikusan, hogy egy tagállam rosszhiszeműen jár el és a célja pusztán az Európai Unió működése körüli zűrzavar keltése.

A vétójogot – az unióból való kilépés biztosítása mellett – az alkotmányjogi értelmezések szerint is éppen azért garantálták az Európai Unió alapszerződéseiben, mert ezek biztosítják és fejezik ki a tagállamok szuverenitását.

Ez egy úgynevezett vészfék-garancia, amely lehetővé teszi, hogy bizonyos tagállamokat ne lehessen csak úgy „lecsavarni”, hanem a tagállamok lehetőség szerint kompromisszumok mentén haladjanak előre. Ilyen tekintetben egy rendkívül hasznos intézmény és ez felel meg a tagállamok egyenlősége elvének is.

És végül magának a jogállamiság fogalmának a kapcsán néhány megjegyzés: természetesen hatalmas különbség van aközött, hogy hogyan volt értelmezhető a jogállamiságra vonatkozó feltételrendszer 25 évvel ezelőtt és hogyan most. Csak utalásként érdemes megjegyezni, hogy az 1993-ban elfogadott koppenhágai kritériumok között a jogállamisági feltétel meghatározása jóval egyszerűbb, mint például a Velencei Bizottság későbbi formulája.

Egy másik oldala ennek, hogy az azóta eltelt időszakban a különböző nemzetközi bírói fórumok – így az Európai Unió Bírósága – rendkívül jelentős joganyagot produkáltak közvetve és közvetlenül a jogállamisággal is összefüggésbe hozhatóan.

(...)

Család és szexuális identitás fogalma, gyermeknevelés, nemzeti identitás – csak néhány dolog, amelyekkel kapcsolatos drasztikus változásokat Nyugat-Európában is milliók sérelmezik. Amennyiben viszont ilyen jellegű joganyagok is bevonásra kerülnek a jogállamiság feltételrendszere alá, az több szempontból is rendkívül aggályos.

Egyrészről nyilvánvalóan drasztikusan csökkentené például egy konzervatív szemléletű kormányzat mozgásterét, miközben az Európai Unió értékei közé tartozik a nemzeti identitás tiszteletben tartása is. Ez – érdemes hangsúlyozni – a politikai és alkotmányos struktúrák tiszteletben tartására is vonatkozik.

Másrészről fentebb írtuk, az Európai Unió egy Staatenverbund, államok szövetsége és még mindig nem egy „Verfassungsverbund”, vagyis nem egy alkotmányos szövetség. Ugyancsak lényeges, hogy az Európai Unió nem rendelkezik jelenleg úgynevezett „kompetencia-kompetencia” jogkörrel, vagyis nem határozhat meg saját magának a tagállamok hozzájárulása nélkül újabb hatásköröket.

A jogállamiság tabuként való kezelése és feltételrendszerének drasztikus kiszélesítése - annak gyakorlati eredményét tekintve - azonban ezeknek az európajogi alapvetéseknek a vonatkozásában is több mint problematikus."

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 30 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nekem továbbra is az a kérdésem, mi indokolja, hogy jogi természetű vitáknak pénzügyi szankciói legyenek? A jogi vitáknak az EU intézményrendszerében működik az eljárásrendje a bírósági döntésekkel bezárólag. Milyen ügyben nem tudták eddig a tagállamokat a közös szabályok betartására rávenni? Mi szükség van további szankciókra, ráadásul többségi szavazás alapján?

Ordít a politikai hátsószándék, bele a képünkbe.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés