A teljes átláthatóság mindig önkényuralomhoz vezet

2021. január 27. 11:33

Mathias Döpfner
Egyetlen platformra sem tartozik, hogy heteroszexuális, vagy épp meleg vagyok-e.

„Tisztelt bizottsági elnök, kedves von der Leyen asszony!

Nyílt levélben fordulok most Önhöz, ugyanis legsúlyosabb aggodalmam Európa legfontosabb közérdekével cseng egybe, s Ön pedig azon intézmény elnöke, amely képes megoldást találni felvetéseimre. Nem a világjárványról van szó; egy olyan kihívásról, amely a koronavírusnál minden bizonnyal fontosabb és nagyobb horderővel bír. Egy olyan veszélyről beszélek, amelyet a koronavírus csak még inkább növelt. 

Az amerikai és kínai illetőségű technológiai platformokról beszélek, amelyek jelen pillanatban is a népszuverenitás ellenében tevékenykednek; céljuk ugyanis nem más, mint hogy a szuverenitást tárgyiasítva aláássák a demokrácia és a nyílt társadalom ideáját. Szabadságról, jogállamiságról és alapvető emberi jogokról – a modern Európa víziójáról beszélek.

2014-ben nyílt levélben fordultam Eric Schmidthez, a Google vezéréhez. Ebben előadtam azon veszélytényezőket, amelyeket egy a Google-höz hasonló, minden szabályozástól mentes platform jelent a polgárok alapvető jogaira, a szabad versenyre és a véleményszabadságra nézve. A levél egyszerre hordozott magában figyelemfelhívást és önvallomást is: „félünk a Google erejétől”.

(...)

Ma ugyanis arról beszélhetünk, hogy a szupranacionális megacégek egyszerre működhetnek a törvényektől, a kormányzati kontrolltól és a demokrácia rendszabályaitól mentesen. De fejtörést kell hogy okozzon számunkra az is, hogy vajon a gépek szolgálják-e az emberiséget? Vagy talán az emberiség a gépeket, illetve azok egyre növekvő hatalommal rendelkező működtetőit?

(...)

2020. januárjában a Google, a Facebook, az Amazon, az Apple, a Netflix és a Tesla piaci kapitalizációja 3.9 ezer milliárd dollárra volt tehető. 2021 januárjában – egy évvel a koronavírus-világjárvány kitörését követően – a nevezett cégek piaci értéke már 7.1 ezer milliárd dollár. Ez 82 százalékos értéknövekedést jelent (pénzben kifejezve: 3.1 ezer milliárd dollárt). 

(...)

A piaci verseny kilátásai romlanak. Azért, mert hasznot azok a nagy technológiai cégek zsebelik be, amelyek kedvező helyzetét a digitalizációt még inkább gyorsító válság csak tovább fokozza. A platformok versenyelőnyét a válság behozhatatlanná teszi – félig meddig megalapozottan, az ugyanis bizonyos, hogy nagyszerű, innovatív cégekről beszélünk.

Másfelől azonban mégiscsak érdemtelenül, hiszen néhányan e cégek közül vitatható üzletszerzési gyakorlat útján gyarapodnak. Mondhatja persze bárki: így megy ez. Felmerülhet ugyanakkor a kérdés is: valóban kedvező hatással bír mindez a szuverénre nézve? Az állampolgárra nézve?

Csak a Google és a Facebook 230 milliárd dollár összegű reklámbevételre tett szert az elmúlt év során. Ez a világ reklámpiacának 46 százalékát teszi ki. Az előrejelzések szerint 2024-re e cégek piaci részesedése több mint 60 százalék lesz. 

(...)

Az ok – egyszerűen fogalmazva – hogy ezek a reklámbevételekre építő platformok üzleti modellje a felhasználók megfigyelésére épül; a megfigyelési módszerek pedig nagy mértékben hasonlítanak a titkosszolgálati módszerekhez. A platformok esetében a megfigyelést algoritmusok végzik. Az algoritmusok az emberi programozás termékei, ennek megfelelően kellően semlegesnek hatnak. Csakhogy szó sincs semlegességről, ugyanis az algoritmusokat az emberi szándék hozza létre. A programozók személyiséget adtak az algoritmusoknak – ha bárki kételkedne, fogyasztói, politikai-ideológiai dimenziókban megtestesülő személyiséget.

Az algoritmusok a viselkedésünket vizsgálják, és megmondják nekünk, hogy „mit kellene akarnunk”. Vagy ahogy Eric Schmidt fogalmazott néhány évvel ezelőtt: „tudjuk, hogy hol vagytok. Tudjuk, hogy hol jártatok. Többé-kevésbé azt is tudjuk, hogy mire gondoltok.” 

(…)

Az algoritmusok – így az azokat működtető platformok is – nemcsak azt tudják, hogy mondjuk egy új kanapé megvásárálását tervezzük (…) de azt is, hogy egy nő hamarosan teherbe eshet – még mielőtt az illető hölgy erről tudomást szerezne. Vagy, hogy egy férfi valójában homoszexuális – még mielőtt ezt tudatosítaná magában. Ezeket a következtetéseket a viselkedésünkből szűrik le. Abból, hogy milyen e-maileket olvasunk. Hogy milyen képeket nézegetünk. Hogy milyen termékeket vásárolunk.

(…) 

Az alternatíva, a kiút, kedves von der Leyen asszony, lenyűgözően egyszerű. Az adatokat vissza kell adni akikhez ténylegesen tartoznak. Az állampolgárok számára. A szuverén számára.

Kínában nagyjából a következő modell működik: az adat az állam tulajdona. Kommunista-kapitalista – vagyis államkapitalista – cégek adatokat gyűjtenek, nyomon követik a polgáraikat, az eredményeket pedig a Kommunista Párt – vagyis az állam – elé tárják. 

(…)

Amerikában összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet: az adat a kapitalista cégekhez tartoznak. Az olyan társaságok, mint a Facebook, az Amazon vagy az Apple saját üzleti modelljeik optimalizálása céljából gyűjtenek adatokat. Azért gyűjtenek és elemeznek adatokat, hogy minél többet fogyaszthassunk.

(…)

Európában a platformok számára meg kellene téltani a személyes és a szenzitív adatok eltárolását, mint ahogy ezeknek a kereskedelmi célokra történő felhasználását is tiltani kellene. Ennek a követelménynek jogi formát kellene öltenie.

E jogszabálynak pedig az Általános Adatvédelmi Rendelet (GDPR) és az ágazati jogszabályok rendelkezésein pedig túl kell mutatnia – legalábbis egy szempontból mindenképp: a személyes hozzájárulás bármiféle relativizálásának lehetőségeit kategorikusan ki kell zárni. A személyes és szenzitív adatok felhasználása kapcsán a személyes hozzájárulást lehetetlenné kellene tenni. Ezek az adatok ugyanis egyáltalán nem tartoznak a domináns platformok rendelkezési körébe.

Egyetlen platformra sem tartozik, hogy heteroszexuális, vagy épp meleg vagyok-e. Vagy hogy terhes. Vagy hogy kire adnám le a szavazatomat.

(…)

Ja Ön, von der Leyen asszony, a kollégáival együtt megtiltja a személyes adatok feldolgozását, megváltoztatja a világot is. Jobbá teszi a világot. Máskülönben egy új rendnek adjuk meg magunkat. Egy olyan rendnek, amelyben a jog által védett emberi jogok, önkifejezés, és a jog által védett szabadság többé nem érvényesülhetnek."

A szerző az Axel Springer lapkiadó vezérigazgatója.

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 4 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés