Brexit mérlegen – beszélgetés Holger Hestermeyerrel

2021. február 4. 16:33

Sándor Lénárd
A Brexitből mindkét félnek okulnia kell. Fontos tanulság, hogy az európai integráció mind a tagállamok belső vitáit, mind pedig az Európáról folytatott vitákat eltorzítja – mutatott rá Holger Hestermeyer, heidelbergi jogászprofesszor, a Lordok Háza korábbi tanácsadója.
Holger Hestermeyer a heidelbergi Max Planck Intézet vezető kutatója és a King’s College of London professzora. Kutatási területe a nemzetközi közjog, az európai jog, valamint az összehasonlító közjog. Korábban a brit Lordok Háza külügyi tanácsadójaként, valamint az Európai Unió Bíróságán szolgált, és a Society of International Economic Law társelnöke volt.

Több, mint négy évnyi viszontagságos tárgyalásokat követően, és csak napokkal a kitűzött határidő előtt az Egyesült Királyság és az Európai Unió véglegesítette a gazdasági és együttműködési kapcsolatait szabályozó nemzetközi egyezmények szövegét. Miért volt a halászat kérdése meghatározó mind a Brexitről tartott szavazás, mind pedig a kilépési megállapodások során?

A halászat ügye több okból régóta érzelmi kérdés az Egyesült Királyság számára. Először is fontos a szuverenitás szempontjából. A

halászat ugyanis egyértelműen a szuverenitásról, a határokról és a hozzáférésről szól.

Ugyanakkor a szuverenitáson túlmenően meghatározó jelentőségű az Egyesült Királyságnak nemzetként, önmagáról kialakított képe szempontjából is. Az Egyesült Királyság egy szigetország, és emellett egy hosszú múltra visszatekintő tengeri nagyhatalom. Másfelől ugyanakkor a halászat a tárgyalás többi kérdésétől eltérőn nem „nullaösszegű játszma”, ami azt jelenti, hogy igenis tétje van annak, hogy ki „nyer” vagy „veszít”. A kereskedelem megítélése tekintetében a szabadkereskedelem mindkét fél számára előnyös, ugyanis senki sem szeretne igazán sok akadályt vagy adminisztratív terhet gördíteni a kereskedelem útjába. A halászat ügye ettől eltér: ha nekem biztosítják a halászati kvótát, akkor neked nem, ha viszont neked biztosítják, akkor nem lehet az enyém. Ettől válik a halászat ügye érzelmi kérdéssé még akkor is, ha ez a terület jóval bonyolultabb annál, mint ahogyan első ránézésre tűnik. 

Úgy tűnik, hogy az Egyesült Királyság visszanyerte szabályozási függetlenségét, de ezért cserébe korlátozottabb hozzáférése lesz az EU belső piacához. Véleménye szerint ez a megállapodás kifizetődő az angolok számára? Melyek a megállapodás leginkább problémás részei?

A kereskedelem és a határvonalak meghúzásának logikája egyaránt teret nyert. Az Egyesült Királyság jól tudta, hogy megállapodás nélkül a brit autóipar minden valószínűség szerint rövid időn belül eltűnne. Ami viszont az EU-t illeti, a megállapodás hiánya nem járt volna olyan drámai következményekkel, ugyanis az Egyesült Királyság és az EU között zajló kereskedelem az Egyesült Királyság kereskedelméhez képest csak egy kisebb szeletét teszi ki az EU kereskedelmének. Azonban még ezzel együtt is jelentős gazdasági károkat okozott volna. Ezt pedig senki nem akarta. Így inkább megállapodtak. Ugyanakkor az egyezség végül is meghúzta a határvonalakat mind az Egyesült Királyság, mind pedig az EU számára. Az Egyesült Királyság nem adta fel a szabályozási függetlenségét, ugyanakkor a piacokhoz való hozzáférése korlátozott lesz, amely azonban éppen a szabályozások eltérésének lehetőségéből fakad. Az Egyesült Királyág nem aratott teljes győzelmet. 

És hogyan látja az árukereskedelem kérdését?

Az áruk tekintetében nincsenek sem vámok, sem pedig kvóták, amely meglehetősen szokatlan egy kereskedelmi szerződésben. Ugyanakkor ez nem meglepő, mert szerintem egyik fél sem úgy kezdte meg a tárgyalásokat, hogy azok eredményeképpen majd vámok lesznek. A vámunió helyébe lépő szabadkereskedelmi megállapodás azonban azzal jár, hogy kizárólag a brit áruk élvezhetnek vámmentességet. Ennek megfelelően az áruk eleget kell, hogy tegyenek a származási követelményeknek ahhoz, hogy brit termékeknek minősülhessenek. Ilyen követelményeknek azonban az EU-n belül nem kell megfelelni, ugyanis az EU egy vámunió. Mindez jelentős tehertétel az angol ipari gyártás számára, ugyanis korábban nem kellett foglalkozni azzal, hogy melyik alkatrész honnan érkezik. Ezzel szemben jelenleg vámmentességet kizárólag az élvezhet, aki eleget tesz a származási követelményeknek, ami viszont minden termék esetében különböző. E követelmény megtartása jelentős adminisztratív terhet is jelent, ugyanis mindig számon kell tartani, hogy melyik alkatrész érkezik Kínából, melyik az EU-ból és melyik az Egyesült Királyságból. Ez a többletteher pedig idővel a beszerzési források megváltoztatásához is vezethet. 

Az egyenlő versenyfeltételek megteremtése kulcsfontosságú volt a tárgyalások során. El tudja magyarázni, hogy pontosan mit is takar ez?

Ez a tisztességes kereskedelmet jelenti. Engedje meg, hogy ezt X ország hipotetikus példáján keresztül megvilágítsam. Tegyük fel, hogy X ország holnap elhatározza, hogy a környezetvédelem nem előnyös a gazdasága számára, és ezért valamennyi környezetvédelmi szabályt hatályon kívül helyez. Mi történne, ha például Magyarország és X ország között vámmentes kereskedelem zajlana? Nos, azok a Magyarországon működő vállalatok, amelyek számos környezetvédelmi szabálynak kell, hogy eleget tegyenek – minthogy Magyarország nem szeretné szén-dioxiddal szennyezni a levegőt – úgy döntenének, hogy inkább X országba költöznek, ahol fele áron termelhetnek, majd pedig vámmentesen exportálhatják vissza az adott terméket. Ennek eredményeként valamennyi olyan magyar gyártónál versenyképesebbé válnak, amelyek betartják a környezetvédelmi előírásokat. A végeredmény pedig az, hogy

mind a környezetvédelem, mind pedig az ipar odaveszett.

Ez tehát egy mindent átható probléma.

Hogyan lehet érvényt szerezni a megállapodásokban foglalt rendelkezéseknek, beleértve az egyenlő versenyfeltételeket?

A megállapodások egyik fontos újdonsága, hogy míg korábban, az uniós jog alapján az importőr az EU tagállamok bírósága előtt érvényesíthette az uniós jog rendelkezéseit, addig ez a lehetősége az Egyesült Királyság viszonylatában most megszűnik. Főszabályként egy államközi vitarendezési mechanizmus lép életbe, illetve az egyenlő versenyfeltételek terén emellett egy új, kiegyenlítő mechanizmus is működni fog. Ezen kívül

az állami támogatások tekintetében bizonyos hatáskörök továbbra is a nemzeti bíróságoknál maradnak.

Az államközi vitarendezés egyik sajátossága az, hogy meglehetősen ritka. Ennek megfelelően egy ilyen fórum előtt az angol és az uniós vállalkozások számára egyaránt nagyobb kihívást jelent a nemzetközi szerződésekben foglalt kötelezettségek érvényesítése akár az Egyesült Királysággal, akár az EU tagállamaival szemben. Mindez az egyenlő versenyfeltételek tekintetében is igaz.

Az államközi vitarendezési mechanizmus további jellemzője, hogy a konkrét vitától eltérő, más szempontok is érvényesülnek…

Ez pontosan így van. Ez az oka annak, hogy a kis exportőröknek, hacsak nem szimbolikus jelentőségűek vagy nem valamilyen szimbolikus nemzeti terméket gyártanak vagy nem kötődnek szorosan valamely kormányhoz, akkor semmi esélyük arra, hogy sikkere vigyék az ügyüket. Ugyanez igaz az egyenlő versenyfeltételek terén is. Ha nem jelent drasztikus különbséget vagy a különbség nem szimbolikus jelentőségű, akkor nekem úgy tűnik, hogy ezeket a rendelkezéseket nem fogják gyakran alkalmazni.

Milyen védelemben részesülnek majd az EU-ban lévő brit beruházások, illetve emellett az Egyesült Királyságban lévő uniós beruházások?

A nemzetközi megállapodások nem tartalmaznak szabályokat a beruházásvédelmi vitarendezésre. Ennek véleményem szerint két oka van. Egyfelől az EU-nak önmagában, a tagállamok részvétele nélkül nincsen hatásköre erről tárgyalni. Másfelől ugyanakkor az Egyesült Királyság soha nem szüntette meg azokat a kétoldalú beruházásvédelmi egyezményeit, amelyeket egykoron a kelet-, és közép-európai országokkal kötött. Az uniós jog alapján az Egyesült Királyságnak kötelessége lett volna ezeket a nemzetközi szerződéseket megszüntetnie, de végül ezt nem tette meg. Az EU még kötelezettségszegési eljárást is indított az Egyesült Királysággal szemben emiatt. Ez a jogi kötelezettség az uniós jog alapján keletkezett, és most az a kérdés, hogy vajon ez a jogi kötelezettség tovább él vagy pedig a Brexit valósággá válásával megszűnik. Gyakorlati szempontból megközelítve

nem hiszem, hogy az Egyesült Királyság meg fogja szüntetni ezeket a beruházásvédelmi szerződéseket.

A függetlenség visszanyerésével hogyan változhat az Egyesült Királyság befolyása harmadik országok viszonyában?

Mindkét létező álláspontot támogatják érvek. Önálló országként az Egyesült Királyság természetesen a saját céljait és érdekét követheti. Ez pedig egy egyéniesített tárgyalási megközelítést tesz lehetővé. Ugyanakkor az is igaz, hogy a nemzetközi tárgyalások során a befolyása jelentős mértékben mérséklődik. Összességében véve azt gondolom, hogy az egyéniesített megközelítés nem tudja majd teljes mértékben ellensúlyozni a befolyás csökkenését. Nem vagyok azonban teljesen meggyőződve arról, hogy az emberek és a politikusok ne akarnák kifejezetten azokat a változásokat, amelyeket a – például Ausztráliával vagy az Egyesült Államokkal kötött – kereskedelmi megállapodások magukban foglalnak. Őszintébb vitára van szükségünk arról, hogy az Egyesült Királyság milyen szabályozást is szeretne. Eddig a vita arról folyt, hogy ami az EU-ból jön, az rossz. Vagyis az eltérés jó, anélkül, hogy tudnánk miről is van szó valójában; ahelyett, hogy például feltennénk a kérdést, meg akarjuk-e változtatni azt, ahogyan az élelmiszeripart szabályozzuk az Egyesült Királyságban.

A megállapodás részeként az Európai Unió Bíróságának (EUB) megszűnik a joghatósága az Egyesült Királyság felett, és a megállapodásokból eredő jövőbeni vitákkal egy államközi választottbíróság foglalkozik majd. Milyen hatást gyakorol majd ez a vitarendező mechanizmus az uniós jog autonómiájára, illetve az EUB uniós jogot övező jogértelmezési monopóliumára?

Ahogyan én értem az uniós jogrendszer autonómiája körében kialakult gyakorlatot, úgy az leginkább az uniós jog értelmezéséhez tapad. Eddig nincs bírósági döntés, amely tilalmazza olyan kereskedelmi egyezmények megkötését, amelyek szokványos vitarendezési mechanizmust tartalmaznak. Az Achmea döntés miatt ez a helyzet már bonyolultabb a beruházásvédelmi jog terén. Ha ezek a megállapodások tartalmaznak uniós jogot, és az uniós jog választottbírósági értelmezése kötelező az EU-ra, akkor ez valóban problémásnak tekinthető az uniós jog autonómiája szempontjából. Ugyanakkor ez a választottbíróság az uniós jogot nem, csak a nemzetközi megállapodást értelmezheti, ami nem tartamaz uniós jogot. Nekem úgy tűnik, hogy csak ez megengedett. Ha azonban a kereskedelmi egyezmény tovább bővül, és szigorúbb feltételeket fog tartalmazni, akkor tényleg problémákkal nézünk szembe ezen a téren.

Hogyan látja, az EUB felülvizsgálja majd a megállapodásokat?

Az EUB biztos, hogy nem fog habozni a felülvizsgálattal, ha ilyen vonatkozású ügyet visznek elé. Amiről úgy vélem, hogy problémás – bár semmiképpen nem jogellenes – az az, ahogyan

az Európai Parlamentet oldalvonalra lökték a nemzetközi szerződések előkészítése és megkötésének eljárása során.

Az Európai Parlamentnek persze végső soron lehetősége lesz megvizsgálni a szerződéseket, ugyanis az uniós jog szerint szavaznia kell, mielőtt ratifikálnák. Ugyanakkor, miután már ideiglenesen alkalmazhatóvá vált, sokkal nehezebb lenne elutasítani a megállapodásokat. Be kell vallanom, hogy szerintem a megállapodásokra attól függetlenül nehéz lenne nemet mondani, hogy ideiglenesen alkalmazandók-e, minthogy ezek révén legalább néhány korábbi dolgot sikerül megőrizni, miközben velük szemben az alternatívát a Kereskedelmi Világszervezet sztenderdjeinek alkalmazása jelenti.

Melyek a Brexit tanulságai?

Jó pár tanulságot vonhatunk le a Brextiből. Az egyik az, hogy

mihelyst az európai országok az EU tagjaivá válnak, a belső vitáik eltorzulnak.

Az Egyesült Királyság például saját magát egy teljes mértékben szolgáltatásorientált gazdaságként festette le, ahol egyáltalán nincsenek mezőgazdasági érdekek. Ez a pozíció pedig azokból az uniós vitákból fakadt, ahol az Egyesült Királyság azzal a Franciaországgal állt szemben, amelyik erős protekcionista mezőgazdaságot védelmezett. Azzal pedig, hogy Franciaország biztosította, hogy a földműves gazdák – ideértve az angol gazdákat is! – védelmet élveznek, az Egyesült Királyság voltaképpen kényelmes helyzetben kritizálhatta a protekcionista mezőgazdasági politikát. Most azonban az angol mezőgazdasági szektornak saját magának kell az érdekeiért harcolnia az Egyesült Királyságban.

És milyen tanulságok fogalmazhatók meg a másik oldalon? 

Valóban, nemcsak az Egyesült Királyságnak kell okulnia a Brexitből, hanem az EU-nak is le kell vonnia a tanulságokat. Számomra az egyik tanulság az, hogy gyakran problémás, ahogyan Európáról beszélünk. Gondoljunk csak arra, hogy a népszerűtlen szabályozásokat övező viták mennyire különbözők attól függően, hogy uniós vagy nemzeti szinten folytatják le őket. Nemzeti szinten a viták általában a szabályozás vagy a politikai ellenfél körül forognak. Ezzel szemben uniós szinten Brüsszelt támadjuk. Ennek azonban nem sok értelme van. Ez egy strukturális probléma, amelyet nagyobb nyilvánossággal és több információval lehet megoldani. Másfelől ugyanakkor őszintébbnek kellene lennünk az európai integrációval járó kompromisszumok, előnyök és hátrányok terén. A legtöbb esetben azt láthatjuk, hogy Európa egy kicsit javított a helyzeten. Európa nem volt képes megoldani a migrációs válságot Olaszországban, de Európa nélkül még ennél is rosszabb lenne a helyzet. Amikor Európa ront a helyzeten, vagy olyan döntést hoz, amellyel nem értünk egyet, akkor ez egy politikai küzdelem eredményeként születik meg, és mindig ott áll a lehetőség arra, hogy másik politikai erőre voksoljunk a választásokon.

A Brexitből mindkét fél fejlődése érdekében okulnunk kell.
 

Összesen 2 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés