Szabályozással a techcégek monopóliuma ellen

2021. február 8. 15:08

Sándor Lénárd
A nagy technológiai cégek fenyegetést jelentenek a demokráciára és polarizálttá teszik a társadalmat - állítja Jan A.G.M. van Dijk. Szerinte ezért jobban kell szabályozni ezeket a társaságokat. A Precedens interjúja.
Jan A.G.M. van Dijk a hollandiai Twente Egyetem szociológia és kommunikációtudományi professzora. 1985 óta kutatja az információs és kommunikációs technológia társadalmi hatásait, valamint az új típusú média társadalmi aspektusait. A híres, The Network Society című monográfiájában munkálta ki a hálózati társadalom fogalmát. Emellett további könyveiben foglalkozott a digitális technológia által okozott egyenlőtlenségekkel, amelyeket a technológiához való hozzáférés, valamint a digitális képességek egyenlőtlensége idéz elő.


Az elmúlt évszázad során tanúi lehettünk annak, hogyan bontakozott ki a digitális forradalom és hogyan vált science-fictionből a mindennapok valóságává. Az Ön tollából származik jó pár évtizeddel ezelőttről az a kifejezés, hogy „hálózati társadalom” („network society”). Véleménye szerint melyek a legnagyobb társadalmi hatásai ennek a jelenségnek és hogyan alakítja mindez a társadalmakat szerte a világon?

A jelenlegi koronavírus járvány mutatja meg a legjobban milyen fontossá vált a hálózati társadalom. Az internet nélkül a gazdaságaink GDP-je nem 10-20 százalékkal, hanem akár 50 százalékkal is csökkent volna! Jelenleg a munka és az oktatás legnagyobb része online módra átállva folyamatos maradhatott, nem állt le teljesen. Ez akkor is így van, ha azért idővel mindezt nem szeretnénk így folytatni.

Ennek kapcsán írt könyveket is...

A The Network Society és a The Digital Divide könyveimben azt mutattam be, hogy egy ilyen társadalomban mindenfajta egyenlőtlenség növekszik; a gazdasági, szociális, kulturális és digitális különbségek egyaránt. A járvány csak tovább erősíti ezeket az egyenlőtlenségeket.

A fejlődő országoknak, valamint a szegényebb embereknek a fejlett országokban nincsen sok alternatívájuk az online munka világában.

A szegényebb családok gyermekeinek nincsen megfelelő számítógépük vagy internetkapcsolatuk ahhoz, hogy online folytassák tanulmányaikat.

Lehet egyenlőségjelet tenni a hálózati társadalom és az internet között?

A hálózati társadalom az internetnél sokkal többet jelent. A társadalom valamennyi szegletét befolyásoló médián és közösségi hálózatokon alapul. Vagyis a társadalom valamennyi területét alakítja. Jelenleg a gazdaságunk adat-, információ-, és hálózatalapú, a politikát a digitális marketing, a weblapok és a közösségi média befolyásolják, míg a kultúrát áthatják a számítógépes játékok, az online koncertek és a videók.

A hírek és a kommunikáció tekintetében a társadalmak a tömegmédia korszakából az egyéniesített, személyre szabott információk korszakába léptek. Véleménye szerint milyen előnyökkel és milyen hátrányokkal jár ez a változás?

Mindennek az előnye az, hogy nagyobb választási lehetőségünk és szabadságunk van abban, hogy mit szeretnénk, ha kellő hozzáféréssel és jártassággal rendelkezünk a digitális média világában. A hagyományos médiában csak azt fogyasztjuk, amit felajánlanak. Különösen az autoriter államokban a kormányzatok döntenek arról, mit olvassunk, nézzünk vagy hallgassunk. Ugyanakkor ennek a változásnak a negatív hatása az, hogy az emberek úgynevezett „visszhangkamrákba” zárkóznak, vagyis kizárólag a hozzájuk hasonló gondolkodásúakkal folytatnak véleménycserét, valamint az úgynevezett „szűrőbuborékok” miatt csak nekik tetsző információkat kapnak, mert az információkat egyénre szabják.

Amint arra rámutatott a könyveiben, a hálózatok és a modern hálózati technológiák lényeges társadalmi változásokat idéztek elő. Ebben elsősorban a nagy technológiai cégeknek van szerepük. Vagyis a digitális forradalom „hálózati társadalmának” megszületését végső soron a nagy technológiai vállalatok segítették elő. Ennek megfelelően a digitális forradalom következtében a nagy technológiai vállalatok az információs társadalom hatalmi központjaivá váltak. Ezek a vállalatok kétarcúak. Egyfelől lehetőséget teremtenek széleskörű kapcsolatfelvételhez, másfelől működésük komoly társadalmi és gazdasági költséggel jár, kezdve az olyan alapvető jogok korlátozásától, mint a véleménynyilvánítás szabadsága vagy a magánszféra védelme egészen a piacok monopolizálásáig bezárólag. Ön hogyan látja ezt a mérleget, és ehhez képest milyen szerepe lehet a szabályozásnak az információs társadalomban?

A hálózati társadalomban a szolgáltatók az úgynevezett hálózati hatás, vagyis a „győztes mindent visz” elve miatt válnak monopóliumokká. A korábbi neoliberális gazdasági korszakban az olyan magánvállalatok, mint az öt legnagyobb amerikai technológiai cég, mintegy közműként kezdtek szolgáltatni, például közösségi médiaszolgáltatást. Olyan üzleti modellt követtel, ami személyes adatok alapján folytat hirdetési tevékenységet. A felhasználók boldogok, ugyanis a szolgáltatást ingyen lehet igénybe venni; ehhez csak az adataikat kellett kiadni, illetve a kényszerű reklámokat kell elviselniük.

Mára azonban nyilvánvaló vált, hogy ezek a monopóliumok fenyegetést jelentenek a demokráciáinkra és tovább polarizálják a társadalmainkat.

Ezért szabályozni kell őket. A kérdés, hogyan. Az első javasolt megoldás, miszerint a kisebb cégekre kellene őket felszabdalni, azért nem működőképes, mert a hálózati gazdaságban ezek a vállalatok továbbra is adatmegosztás alapján működnek. Például a Facebook arról is sokat tud, aki nem is a tagja. A másik út a fúziók korlátozása. Jó lett volna, ha az EU megtiltotta volna a Facebook, az Instagram és a WhatsApp fúzióját 2014-ben. Ugyanakkor az is látni kell, hogy ennek alternatívájaként a Google és a Facebook ellen kiszabott milliós bírságok szintén nem jelentenek megoldást. Ezek a vállalatok olyan tehetősek, hogy úgy folytatják a monopolisztikus törekvéseiket, mintha mi se történne.

Milyen megoldásokat tartana célravezetőnek?

A The Network Society legutóbbi, 2020-as kiadásában két megoldást javasoltam. Az első a jogalkotásra és a jogszabályok aktualizálására irányult olyan területeken, mint az adatvédelem, a tartalom (véleménynyilvánítási szabadság, szellemi tulajdon), a médiadiverzitás, a magánszféra, a munkaügyi feltételek, a fogyasztóvédelmi jogok és az adójogi szabályok. Ennek a kezdetét lehet látni a Digitális szolgáltatások egységes piacáról szóló (Digital Services Act), valamint a Digitális szektor versenyképes és tisztességes piacáról szóló jogszabálycsomagok (Digital Markets Act) és az adatvédelmi jogszabály (Data Governance Act) európai kezdeményezéseiben.Ezek előfutárjai a nemzeti jogalkotásoknak, amelyek, mint Magyarország esetében is, a helyes megközelítést képviselik:

nem a platformok közvetlen kormányzati felügyelete a cél, hanem a platformok szabályozása világos elvek és törvények alapján.

Nem maguknak a platformoknak kell eldönteniük, hogy mi a gyűlöletbeszéd, illetve mely véleményeket kell blokkolni és melyeket nem. Ez ugyanis nem demokratikus. Azért, hogy láthatóvá váljon, hogy ezt a törvényeknek és a szabályoknak megfelelően teszik, transzparenssé és elszámoltathatóvá kell tenniük minden egyes olyan cselekményt, amely valamiképpen szűr vagy blokkol. Ez jelenti a második javaslatomat.

Van több is?

További megoldást jelent a közösségi média olyan üzleti modell irányába terelése, amely más jellegű, mint a jelenlegi hirdetések által meghatározott modell. Ez lehet akár egy előfizetésen alapuló modell. Például havi 5 eurós előfizetői díj egy olyan közösségi médiáért cserébe, amely tiszteli a magánszférát, nincsenek benne hirdetések és betartja egy ország törvényeit és jogszabályait. Az emberek nem sokallanak 20 eurót fizetni egy telefon előfizetésért, ugyanakkor nem akarnak Facebook, Instagram vagy más hozzájuk hasonló alternatív közösségi média szolgáltatásért áldozni.

A közösségi média tulajdonképpen olyan közüzemi szolgáltatássá vált, amelyet a kormányzatok támogatásokkal és szabályozással segíthetnek.

Az Európai Bizottság innovatív kezdeményezése lehetne, ha az amerikai és kínai platformok versenytársaiként közérdekű, nem pedig kereskedelmi közösségi hálózatokat ösztönöznének.

Úgy tűnik azonban, hogy az olyan digitális innovációk, mint például a Mesterséges Intelligencia (MI) terén Európa lemaradásban van az Egyesült Államokhoz és Kínához képest. Véleménye szerint Európának milyen stratégiát kellene követnie ahhoz, hogy olyan ökoszisztémát alakítson ki, amely ösztökéli a kutatást és az innovációt, amely aztán mind verseny, mind pedig stratégiai előnyt biztosíthat neki?

Ez valóban így van, egész ökoszisztémát kell teremteni. Ehhez a tudósoknak, a mérnököknek, a kormányzati szektornak és az üzleti vállalkozásoknak együtt kell működniük. A munkának az akadémiai kutatással kell, hogy kezdődjön az MI terén. Az európai kormányzatok az amerikai és a kínai társaiknál nagyobb valószínűséggel ösztönöznek MI fejlesztőket arra, hogy olyan algoritmusokat tervezzenek minden fajta szoftverhez, amelyek betartják az etikai elveket, és társadalmi bizalmat építenek. Az EU keretei között működik egy magas szintű szakértői csoport az MI terén, valamint emellett az EU-nak van egy úgynevezett Horizon programja is, amely az innováció terén együttműködésre készteti az akadémiai kutatókat és az üzleti vállalkozásokat. Mikor 2020-ban bemutatták a kiterjedt Green Deal-t, akkor az Európai Bizottság először meg akarta kurtítani. Szerencsére ez nem történt meg. Az EU lehet a zöld innováció éllovasa olyan MI programokkal, amelyek az energiatakarékosságot segítik elő az üzletek tevékenység során és a háztartásokban.

Hogyan látja az akadémia és a kormányzatok jövő generációkért viselt felelősségét? Véleménye szerint hogyan lehet megőrizni a hagyományos társadalmi értékeket a hálózati társadalom korszakában úgy, hogy ne maradjunk le az innováció és a technológiai fejlődés terén.

Az etikai értelemben elfogadható MI innovációval kapcsolatban megpróbáltam kimutatni, hogy a társadalmi értékeknek és a technológiai fejlődésnek nem feltétlenül kell lerontaniuk egymást. Ehelyett képesek egymás támogatására is. Az MI egy döntéshozatali technológia, olyan programokkal, amelyek a nevünkben automatikusan hoznak döntéseket. Ezeknek a döntéseknek transzparenseknek és elszámoltathatóknak kell lenniük. Az olyan MI szoftverek, amelyek ezeket az elveket biztosítják, nagyobb előnyre tesznek szert a piacokon és jobban el is fogadják őket a társadalomban. Ehhez hasonlóan,

a hálózatok és a digitális média „egyenlőtlen” és „együttes” gazdasági fejlődést teremt.

Az egyenlőtlen fejlődés azt jelenti, hogy a gazdag országok nagyobb hasznot húznak a technológiai fejlődésből, mint a szegényebb társaik. Pontosan úgy, ahogyan a koronavírus vakcinák elosztásánál ez látható: a szegény országok lesznek az utolsók, akiknek a lakosságát be fogják oltani. Az „együttes” gazdasági fejlődés viszont azt jelenti, hogy a gazdag és a szegény országok együtt dolgozhatnak azért, hogy részesüljenek a gazdasági fejlődésből. A hálózatok egyidejűleg erősíthetik és rombolhatják a demokráciát. Lehetőséget kínálnak arra, hogy a lakosság hallathassa a hangját, de egyidejűleg megfigyelésre használhatják a kevésbé demokratikus kormányzatok. Gazdagíthatják a kultúrát, de egysíkúvá is tehetnek mindenfajta kulturális tevékenységet. Új kommunikációs lehetőségek feltárásával javíthatják a kommunikáció minőségét, de egyúttal el is szegényíthetik azt azzal, hogy online térre kárhoztatnak. Az online és az offline kommunikáció egyvelege mindkét világból a legjobbikát kínálhatja.

Összesen 21 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés