Így hátrál ki a vakcinabotrány felelőssége alól az Európai Unió

2021. február 8. 18:12

The Economist
The Economist
Az EU-ban a szavazók épp a senki földjén állnak, és senki sem tudja, hogy kit kell okolni, vagy egyáltalán van-e okuk felháborodni. Egy demokratikus szövetség számára ez egy egészségtelen állapot.

„December végén Ursula von der Leyen mosollyal az arcán jelent meg a kamerák előtt, hogy bejelentse az uniós oltási terv kezdetét. Az Európai Bizottság elnöke azzal dicsekedett, hogy Szófiától Helsinkig az európaiakat a közösen vásárolt és a Bizottság által szétosztott vakcinákkal oltják majd. „Megható pillanat és európai sikertörténet” volt mindez Von der Leyen szerint. Egy hónappal később a derű már a múlté volt. Az Unióban arányaiban kevesebb embert oltottak be, mint az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és Izraelben. A fennakadásokat a vakcinahiány és az ügyetlen koordináció eredményezte. Az ellátási problémák akkor jelentkeztek igazán, amikor az AstraZeneca angol-svéd gyógyszercég bejelentette, az év első negyedévében az EU-nak szánt 80 millió vakcina kevesebb mint felét tudja leszállítani. A megható pillanat kellemetlenné vált, és megkezdődött az egymásra mutogatás. De kié a felelősség? 

Kezdjük azzal az uniós intézménnyel, amelyet Von der Leyen asszony vezet. Hónapokig tartott a koronavírus elleni oltásokra vonatkozó szerződések aláírása, pedig ezt hetek alatt is meg lehetett volna valósítani. A felelősség meghatározása – annak biztosítása, hogy baj esetén a gyógyszercégeket terhelje a felelősség – elsőbbséget élvezett a gyors beszerzéssel szemben. Az AstraZenecával folytatott vitát rosszul kezelték. Az intézményi pánik és dühöngés közepette Von der Leyen exportellenőrzést követelt az EU-ból külföldre szállított vakcinákra. A blokáddal történő fenyegetődzés aggodalmat okozott Tokiótól Ottawáig, és aláásta az EU azon állítását, miszerint a 27 ország alkotta blokk a szabályokon alapuló kereskedési rendszer legelszántabb védelmezője. A Brexit-megállapodás egyik fajsúlyos mechanizmusa révén belengették az észak-írországi export tiltásának tervét, majd egy éjféli sajtóközleményben elvetették azt. A Bizottság szóvivője – miközben bocsánatot próbált kérni, hogy az EU az észak-írországi protestánsok és katolikusok közötti ellentéteket figyelmen kívül hagyta – világszínvonalú gúnyolódást sütött el, mondván „csak a pápa tévedhetetlen”. 

(…)

Von der Leyen ügyetlen válságkezelése azon tagállami vezetőkre is rossz fényt vet, akik megbízták a munkával. Az Európai Bizottság elnökének kiválasztása nem egy meritokratikus folyamat. Von der Leyen, akinek korábban meggyűlt a baja a német védelmi miniszteri feladatokkal is, végül azért kerülhetett vezetői pozícióba, mert személye kisebb ellenállásba ütközött, mint más jelölté, nem pedig azért, mert széleskörű támogatottsággal bírt a tagállami kormány- és államfők körében. Amikor az Unió vezető tisztviselőinek megnevezése zajlik, a kényelem sokkal fontosabb, mint az eredmény. (Ez megmagyarázza az, hogy a 600 ezer lakosú Luxemburg négy egykori miniszterelnökéből három miért tölthette be Európa egyik legfontosabb politikai pozícióját.) Amit a tagállami vezetők a legkevésbé szeretnének az az, hogy olyan ember vezesse a Bizottságot, akinek túl nagy ambíciója és politikai rátermettsége van. Az uniós Szerződések olyan soha nem használt eszközökkel vannak tele, amelyek segítségével egy politikai rátermettséggel és kellő ambícióval rendelkező ember képes megreformálni az egész kontinenst. Ezzel szemben Von der Leyen rátermettségét az az elvárás jelentette, hogy fő támogatóinak – köztük Emmanuel Macron francia elnök és Angela Merkel német kancellár – minden parancsát teljesítse. Az elmúlt hetek teljesítménye azt mutatja, a tagállami vezetőknek inkább más kvalitások menték kellett volna elnököt választaniuk. 

(…)

Az oltási programmal kapcsolatos panaszokat figyelmen kívül hagyták. Ahelyett, hogy elnézést kértek volna a választóktól azért, hogy az európai nyugdíjasok kevésbé védettek, mint az amerikai, a brit vagy az izraeli idősök, az Unió arra emlékezteti őket, hogy sokkal rosszabb is lehetett volna. A közös oltóanyag-beszerzéssel sikerült elkerülni a tagállamok közötti harcot. Más országok vállalták a kockázatot, hogy gyorsabban jóváhagyják azokat a gyógyszereket, amelyek csak most kerülnek jóvágyasára Európában. Úgy tűnik, a nemes szándék elég a hibák megbocsátásához. Merkel egy interjúban összefoglalta az oltóanyagok beszerzésével kapcsolatos hozzáállást: „összességében semmi sem történt rosszul”. Az EU-ban a szavazók épp a senki földjén állnak, és senki sem tudja, hogy kit kell okolni, vagy egyáltalán van-e okuk felháborodni. Egy demokratikus szövetség számára ez egy egészségtelen állapot.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 3 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Kurz osztrák kancellár szerint mindenekelőtt az "engedélyeztetés sebessége" és a gyártók szállítási nehézségei miatt "szuboptimális" a vakcinaellátottság az EU-ban.
A The Economist cikke szerint "Hónapokig tartott a koronavírus elleni oltásokra vonatkozó szerződések aláírása, pedig ezt hetek alatt is meg lehetett volna valósítani. "
A természetben fontos paraméter az idő, a negyedik dimenzió és a helyzetnek megfelelő döntések meghozatalához nem áll rendelkezésre végtelen mennyiségben.
Ha egy döntés időigénye tart a végtelen felé, hatékonysága tart a nulla felé.
Egy középkori mesében egy szamár azért halt éhen két szénacsomó között, mert nem tudta eldönteni, melyiket válassza!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés