A tanácsadócégek kezében lenne Franciaország?

Egy magas szintű hivatalnok kis túlzással ugyanazt jelenti egy átlagos francia ember számára, mint amit James Bond a brit titkosszolgálat kötelékében megtestesít – írják tényfeltáró cikkükben a POLITICO újságírói, akik szerint egy hivatali felsővezető civilizált, finom modorú, aki biztos kezekkel segíti elő az ország kormányzását.

Csakhogy – állítják a szerzők – az utóbbi időben a közigazgatás stratégiai területein a bürokraták egy új válfaja is megjelent. Egyre több jel utal ugyanis arra, hogy a döntéshozatal meghatározó pozícióit az olyan befolyásos tanácsadó cégek munkatársai töltik be, mint amilyen a McKinsey, az Accenture, a Boston Consulting Group vagy a Capgemini. Ráadásul e térnyerés a hagyományos hivatalnoki pozíciókat betöltők rovására történik – írják a szerzők.

Állításaikat többek között a POLITICO birtokába jutott tanácsadói szerződések tartalmára alapozzák, amelyekből az derül ki, hogy

a valamivel több mint 11 millió eurós tanácsadói költségvetésből 4 millió euró a nevezett cégre jut. 

A szerzők a téma kapcsán megszólaltatták azt a konzervatív politikust is megszólították, aki a tanácsadói szerződéseket az egészségügyi minisztériumtól megszerezte, s aki ezek ismeretében úgy érezte, hogy „meg kell kongatnia a vészharangot”.

„Összességében nem az ráz meg engem ezzel kapcsolatban, hogy a francia állam tanácsadó cégeket bíz meg. A nagyságrend az, ami aggasztó, s az a tendencia, amely e cégek fokozatos befolyásszerzését irányozza elő” – állítja Véroniqe Louwagie, aki hozzátette: „a kérdés ma az, hogy vajon normális-e, hogy egy olyan kormányzati szerv, mint amilyen az egészségügyi tárca is, egymaga képtelen beteljesíteni az a feladatot, amire létrehozták.”

Nagyságrendek alatt Louwagie bizonyára például azt érti, hogy

– legalábbis ez derül ki a POLITICO által megszerzett iratanyagból.

A nevezett tanácsadó cégek 2018-as árbevételi adataiból az derül ki továbbá, hogy a közszféra részére nyújtott tanácsadásból származó jövedelmük a teljes árbevétel közel 10 százalékát adta (657 millió euró). Ezekkel a számokkal Franciaország Olaszországot és Spanyolországot előzi e tekintetben, ugyanakkor még mindig elmarad az Egyesült Királyság és Németország mögött. Előbbi  több mint 2.6 milliárd eurót, utóbbi pedig 3 milliárd euró felett költött tanácsadói díjakra.

Megjegyzendő, hogy nem Franciaország az egyetlen ország, amelyik a privát szektor irányába szervezi ki a közügyek megszervezését – számos szomszédja, így például az Egyesült Királyság, Spanyolország, Németország és Svájc legalábbis évek (ha nem évtizedek) óta így cselekszik.

Ami a szerzők szerint Franciaország esetében szemet szúr, az az, hogy egy olyan államról beszélünk, amely a közszolgálat minőségére hagyományosan presztízskérdésként, a privát szektor befolyására pedig ferde szemmel tekint. Az tehát, hogy a McKinsey jelentős mértékben működik közre a vakcinák országos elosztásában, heves tiltakozást váltott ki a francia ellenzék képviselőinek részéről – mutatnak rá a szerzők.

Habár Franciaország már az 1980-as évek vége óta nyitottságot mutat a tanácsadó cégek közreműködésére,

Ekkor ugyanis a jobbközép kormány ígéretet tett arra, hogy költséghatékonnyá teszi a francia közigazgatást. Ennek jegyében Sarkozy elnöki ciklusa alatt a McKinsey, a Deloitte, a Cap Gemini, a Boston Consulting Group és az Accenture nagyából 250 millió euró összértékben szerződött a francia állammal olyan ügyek tekintetében, mint a közösségi közlekedés, a humánerőforrás-menedzsment vagy a digitalizáció megszervezése.

A trend Emmanuel Macron elnökségével folytatódott, s nyílt titok a francia közéletben, hogy a jelenlegi elnökhöz legközelebb álló prominens politikusok jelentős része dolgozott ilyen cégeknél. A szerzők például Paul Midyt, Macron pártjának (LREM) főigazgatóját és Mathieu Maucort-t, a pénzügyminisztérium egyik befolyásos kabinetfőnökét említik – mindkét személyt a McKinsey alkalmazta korábban.

„Mind egy csapathoz tartoznak” – állítja egy francia hivatalnok – „Ugyanazokról az emberekről beszélünk, akiket a sok pénz és a finom beszéd jellemez. Mind ijesztő magabiztosságú, gyönyörű emberek...ugyanazokból az iskolákból.”

A szerzők Dominique Bussereau-t, Nathalie Kosciusko-Morizet-t és Pierre de Villiers-t említik; Bussereau korábban közlekedésért felelős államtitkár volt, jelenleg a Roland Berger nevű nemzetközi tanácsadó cég szenior munkatársa. Kosciusko-Morizet korábban környezetvédelemért felelős miniszter volt, jelenleg a Capgemini nevű tanácsadó cég észak-amerikai fiókszervezetének projektvezetője a felhőszolgáltatás és a kibervédelem területén. Pierre Villiers korábban a francia hadügy egyik kabinetfőnöke volt, ezt követően a BCG-hez igazolt, s egyesek úgy tartják, hogy az elnöki szék is érdekli.

A szerzők szerint a forgóajtóhatás a kritikusok szemét sem kerülte el, ugyanakkor jelenleg magas fokú tolerancia jellemzi azt.

„A közszolgálattal kapcsolatos szervezeti etika vitathatatlanul zuhanásnak indult” – állítja egy szakértő, aki hozzáteszi, hogy egyébként a szabályok valóban feltételhez kötnék a közigazgatásba való visszatérést az érintettek számára, csakhogy

A szerzők szerint a fenti kérdéskörre két nézőpontból mindenképp tekinthetünk. Egyetérthetünk egyfelől Emmanuel Macronnal, aki a jelenségre, mint a „becsontosodott” bürokrácia megreformálására tekint. Másfelől, tekinthetünk a tanácsadó cégek térnyerésére az átláthatóságról, a felelősségre vonhatóságról és a francia állam eróziójáról felvető kérdéseket szolgáltató külföldi gyakorlatra is. Akárhogy is, a szerzők szerint az mindenképpen bizonyos, hogy a külföldi tanácsadó cégek egyre növekvő közhatalmi szerepvállalása aránytalanul szűk közvita mellett zajlik.

Fotó: ERIC PIERMONT / AFP

Dobozi Gergely