Egy antifasiszta spanyol rapper vérmérsékletéhez igazíthatják a büntetőtörvényt

2021. február 16. 12:48
A Spanyolországban küszöbön álló, a többek között a felségsértést és vallásgyalázást engedő büntetőjogi reform kifejezetten egy tavaly elítélt, ismerten antifasiszta rapper javára igazíthatja az egyébként is átalakulóban lévő spanyol közerkölcsöt.

A spanyol rapper magatartása a jelenlegi szabályok szerint társadalomellenességre buzdít

Spanyolországban hónapok óta kiemelt közérdeklődésre tart számot az országban ismert rapper, Pablo Hasél 2016 óta tartó büntetőügye, amelyben a bíróság a művészt terrorizmus éltetése miatt kilenc hónap letöltendő szabadságvesztésre, 6 év közügyektől eltiltásra és 30 ezer euró összegű pénzbüntetésre ítélt. 

A harmincas évei elején járó katalán származású rapper ugyanis Twitter-bejegyzéseiben és bizonyos számaiban például a GRAPO nevű, az antifához köthető terrorszervezetet éltette (többek között Sztálin, a baszk nacionalista függetlenségi mozgalom, az ETA és a hasonló profilú katalán Terra Lliure mellett), ezen felül bizonyos megnyilvánulásai a spanyol büntetőtörvény felségsértés tényállását is kimerítették. Mindemellett Hasél a rendvédelmi szervek elleni erőszakra buzdító tartalmakat is közölt a közösségi média felületein.

Megérdemled, hogy lelőjenek és hasba szúrjanak”, „halál a Bourbonokra” illetve „vágjon már valaki egy baltát a fejébe” – többek között így üzen a politikai elitnek szövegeiben Hasél. 

Az ügyben a spanyol legfelsőbb bíróság (Tribunal Supremo) 2020-ban jogerőre emelkedett kimondta, hogy a szólásszabadság korlátját mások emberi méltósága jelenti. S habár az ítélet végleges és megfellebbezhetetlen, a rapper február 12-éig, vagyis a rendelkezésre álló határidő végéig sem kezdte meg a büntetés letöltését. Követőivel együtt

egy egyetem campusán barikádozta el magát, hogy végül a rendőrség vigye el őt onnan a börtönbe.

Hasélt a társadalom egy része most mintha mártírként ünneplné: a múlt héten 200 prominens közéleti személyiség, köztük Pedro Almodóvar filmrendező és Javier Bardem színész is kiáltványban álltak ki Hasél mellett, mondván, hogy a Hasél ellen folytatott eljárás nemcsak a szólásszabadságot, hanem a gondolati és művészi szabadságot is sérti. A kiáltványt megfogalmazók egyúttal követelték azon tényállások kivezetését is a büntető törvénykönyvből, amelyek alapján Hasélt felelősségre vonták.

Egy büntetőjogi reform utólag legitimálhatja Pablo Hasél szövegeit 

A jog az erkölcs minimuma – vagyis a jogrendszer állapotából és a jogalkotás irányaiból az adott társadalom erkölcsi hovatartozásáról is viszonylagos képet kaphatunk. Ha pedig a jogrendszer gyökeres változáson megy keresztül, akkor erős a gyanú arra, hogy a társadalom az erkölcsök tekintetében is fordulóponthoz érkezett. S mivel jogelméleti alapvetésnek számít, hogy a büntetőtörvény a jogrendszer egészének szankciós zárókövének tekinthető, a büntető törvénykönyv mindenkori módosítása egy ilyen változás indikátora is egyben.

Ezt jelzi, hogy a spanyol kormánykoalíció kisebbik pártja, az Unidas Podemos indítványára a spanyol parlament asztalára került az a büntetőjogi reform, amelynek értelmében

a terrorizmus áldozatainak gyalázása, a felségsértés és a vallásgyalázás is a szólásszabadság részének tekintendővé válna. 

A büntetőjogi reformjavaslatról a Precedens is írt a múlt héten.

Megjegyzendő, hogy Spanyolországban a büntetőjogon kívül egyéb, hasonló horderejű szociológiai változások is beköszönteni látszanak. A transzneműek jogait jelentősen bővítő reformjavaslatról itt olvashat.

Dopeman is volt hasonló helyzetben

A szélsőséges politikai véleménynyilvánítás és a közösségellenes magatartás határterületéről a magyar közéletnek is vannak tapasztalatai. 2013-ban például garázdaság és nemzeti jelkép megsértése miatt indult eljárás Dopeman ellen, aki egy kormányellenes tüntetésen vett részt az Orbán Viktor miniszterelnököt ábrázoló műanyagszobor ledöntésében. Dopeman a vele szemben lefolytatott büntetőeljárást a magyar Himnusz átírt szövegét tartalmazó „Bazmeg dal” soraival, és azzal alapozta meg, hogy a ledöntött hungarocell „Orbán-szobor” fejrészének rugdosásával alapozta meg.

A bíróság végül Dopemant felmentette, s tette ezt arra hivatkozással, hogy a művész a személyéhez kapcsolható politikai szervezetek által rendezett politikai performance részeként cselekedett így. Mindemellett kimondta, hogy „bár cselekménye nem állja ki az ízlésesség próbáját”, Dopeman az egyébként is szétesésre tervezett műanyagszoborba vélhetően nem a közösségi együttélés szabályainak leplezetlen, gátlástalan, nyílt semmibevételével rúgott bele. 

Megjegyzendő, hogy garázdaság helyett a becsületsértés tényállása esetlegesen felmerülhetett volna a szobor rugdosása kapcsán (ezt a bíróság is így látta). Tekintettel azonban arra, hogy ilyen eljárást kizárólag az a személy kezdeményezhet, aki ellen a sértő szándék irányul (aki ebben az esetben Orbán Viktor volt) ezt a kérdést a bíróság nem vizsgálta. Megjegyzendő, hogy e körben a bíróság megkereste a magyar miniszterelnököt, aki az ügyben magánindítvánnyal nem élt, tehát az esettel kapcsolatban büntetőeljárást nem indított.

A magyar jogban a szándék számít sarkalatos pontnak

A véleményszabadsággal kapcsolatos, hozzánk időben egészen közel álló döntéseket az Alkotmánybíróság hozott még február elején, amelyekről a Precedens is írt. 

Az egyik ügyben a vallásszabadság – közvetetten az emberi méltóság – vélt sérelme egy abortuszellenes közösség tiltakozási akciója keretében valósult meg. Ebben az ügyben az egyik tüntető egy performansz keretében egy „abortusztabletta” feliratú zacskóból fehér tablettát helyezett két társa nyelvére, a katolikus egyházi szertartásból ismert „Krisztus teste” kijelentés keretében.

A másik ügy pedig a HVG hetilap év végi dupla számának címlapja kapcsán indult, amely Gerard Von Honthorst: A pásztorok imádása (1622) című festményének átalakított változatát ábrázolta. Ezen a betlehemi jászol-jelenet klasszikus szereplői arcát magyar közszereplők arcai, a gyermek Jézus képét pedig egy halom aranypénz helyettesítette. A hetilap „Nagy Harácsony” címmel jelent meg.

Az abortusszal kapcsolatos ügyben az Alkotmánybíróság tehát többek között azt mondta ki, hogy vizsgálni kell a közlő szándékát, amely a konkrét ügyben valószínűsíthetően a katolikus egyház kigúnyolására irányult. A HVG esetében az érvelést szintén a célzat mérlegelése erősíti: a többségi álláspont szerint a hetilap szerkesztőségének célja nem a keresztény liturgiák és vallási jelképek kigúnyolása, hanem a politikai vélemény megfogalmazása és közvetítése volt.

A két határozat együttes tanulsága, hogy

a véleményszabadság és az emberi méltóság határterületein a véleményt megfogalmazó célját mérlegelni szükséges. 

 

Albert Llop / NurPhoto / NurPhoto via AFP

Dobozi Gergely

Összesen 1 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés