„A Köztársaság nevében!” – Hogyan erősödhet a francia köztársaság elveinek tisztelete a gyakorlatban?

2021. február 23. 14:40

Sulyok Márton
A törvényjavaslat indokolásának általános bevezetőjében olvasható a mondat, hogy „a radikális iszlámmal, mindenféle szeparatizmussal szemben, be kell vallanunk, hogy jogi eszköztárunk nem elégséges."

"A francia nemzetgyűlés a korai magyar sajtóhírekkel ellentétben nem „iszlamizmus elleni törvényt” fogadott el, hanem ún. első olvasatban két hetes vitát követően fogadta el annak a törvényjavaslatnak a szövegtervezetét, amely a köztársaság elvei tiszteletének megerősítéséről szól. 

A törvényjavaslat szövegének két most ismertetett érdemi fejezete a köztársaság elveinek tiszteletével és a vallásszabadság gyakorlásának kérdéseivel foglalkozik, bár a nemzetközi sajtó a magyar „rabszolgatörvény” mintájára csak „iszlámtörvénynek” vagy „szeparatizmus törvénynek” nevezte el azt.

Ennek oka az lehet, hogy sokak számára nem világos, hogy a szabályozás pusztán a radikális iszlám ellenében javasol-e reformokat vagy pedig célzottan iszlámellenes.

(...)

A közszolgáltatások nyújtása kapcsán a francia alkotmányos önazonosság inherens elemét képező ún. laicitás, valamint a neutralitás alapelveinek megtartását említi a törvény, mint alapvető kötelezettséget. Aztán egy nemzetközi hírekből jól ismert problémára adott válasszal találjuk szembe magunkat: A közfeladatot ellátó személyek megfélemlítése és fenyegetése tárgyában a legutóbb 2017-ben módosított szabályokat a javaslat úgy szigorítja, hogy a közfeladatot ellátó személyekkel szembeni bármely fenyegetést, erőszakot vagy megfélemlítést 5 éves szabadságvesztéssel és 75000 EUR összegű pénzbüntetéssel sújtana, és a kiszabható mellékbüntetések között az ország területéről történő végleges vagy maximum 10 éves időtartamra szóló kiutasítást tesz lehetővé minden, a fentiek bármelyikében bűnösnek talált külföldi állampolgárral szemben.

Az emberi méltósághoz kapcsolódó rendelkezések között találunk olyan javaslatokat is, amelyek szerint a Franciaországban többes házasságban (poligámiában) élve érkező külföldieknek (vagy hozzátartozóiknak) semmilyen tartózkodási dokumentum nem lenne kiállítható. Az emberi méltóság védelméhez kapcsolódnak ugyan, de a javaslatban külön fejezetcím alatt szerepelnek egyes büntetőjogi szabályok reformját célzó, gyűlöletbeszéd elleni intézkedések, különös tekintettel az online gyűlöletbeszéd elleni harcra. Érdekesség, hogy ebben a körben a digitális gazdaságot érintő 2004-es jogszabály változását is előirányozza a törvényjavaslat. Arról beszél, hogy milyen kötelezettségeken keresztül kell eleget tenni a bíróság olyan ítéletének, amely online gyűlöletbeszéd miatt egy online kommunikációs szolgáltatás közönség számára elérhetetlenné tételét írja elő, kitérve arra is, hogy a keresőmotorokban hogyan kell ennek az intézkedésnek érvényt szerezni.

(...)

A törvényjavaslat indokolásának általános bevezetőjében olvasható az a mondat, hogy „a radikális iszlámmal, mindenféle szeparatizmussal szemben, be kell vallanunk, hogy jogi eszköztárunk nem elégséges”.

Feltehetően tehát ezen szabályok prevenciós célja a radikalizáció elleni küzdelem lehet, amellyel a jogalkotó egyúttal a bevezetőben említett vitában is állást foglal: nem „iszlámtörvényről” van tehát szó, csupán a radikalizáció megelőzését célzó, de a vallásgyakorlás egyes aspektusait is érintő rendelkezésekről.

(...)

A közelmúlt történéseinek ismeretében világossá válhat, hogy a vallási közösségek között fokozódó gyűlölet veszélyének lehetősége és a gyűlöletre való uszítás problémája valójában nagyon súlyos kihívás elé állít(hat)ja a francia kormányzatot és jogalkotót. 

(...)

Az európai viták margóján pedig felsejlik egy ideillő zárógondolat, amely ismét – ahogy a kezdő felütés is – az amerikai kultúrkörből származik, igaz jóval korábbról. Ez pedig az a történet, amely szerint 1787-ben Benjamin Franklint a philadelphiai Alkotmányozó Konvencióról való távozása közben érdeklődők egy csoportja arról kérdezte, hogy milyen államformát is fogadtak el, amire a válasza az volt: „A republic, if you can keep it.” – vagyis: „Egy köztársaságot, ha meg tudjátok tartani.”

Úgy tűnik, hogy a francia törvényhozás számára a vita már valóban, ha nem is a köztársaság megtartásáról, de legalábbis megerősítéséről szól – feltehetően azért, hogy azt a növekvő feszültségek ellenére meg lehessen tartani."

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 6 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés