Az EU hívta életre, most pedig miatta szakadhat szét a V4?

2021. március 11. 14:35

Nagy Márton
Ha a résztvevő országok az utóbbi időben felszínre került ellentéteket megfelelően tudják majd kezelni, és megfelelő strukturális változtatásokat is eszközölnek, akkor még újabb 30 év is állhat a V4-ek előtt.

"(...)

A kelet-közép-európai kooperáció első bő egy évtizede valódi sikertörténetként vonulhat majd be a történelemkönyvekbe. Az 1993-ban V3-ból – Csehszlovákia időközbeni felbomlásával – V4-ekké avanzsáló szerveződés elsődleges célja ugyanis az volt – ahogy azt az alapító iratnak tekinthető Visegrádi Nyilatkozatban is megfogalmazták –, hogy előmozdítsa és tevékenyen segítse a visegrádi országok számára „Európa politikai, gazdasági, biztonsági és jogalkotási rendszerébe való teljes körű bekapcsolódás”-t. Ez a cél 2004. május 1-vel maradéktalanul teljesült is, hiszen ekkorra a V4 összes állama részesévé vált előbb a NATO-nak, majd az Európai Uniónak is.

(...)

Az EU-csatlakozást követően jogosan merült fel a kérdés, hogy vajon milyen új tartalommal lehetne ezután megtölteni az együttműködést. Az, hogy a teljes kiüresítés nem lett volna jó ötlet az újonnan csatlakozó országok érdekérvényesítő képességére nézve, az EU működését és döntéshozatali struktúráját látva egyértelmű.

Leegyszerűsítve, egy közös hangon felszólaló blokk, ami együtt az EU negyedik legtöbb lakosával rendelkezik, sokkal komolyabb súllyal bír, mintha az országok külön-külön próbálnák megtalálni a közös nevezőt mindenki mással. Így pedig, ha az újonnan csatlakozó országok nem csupán a korábbi tagállamok szorgalmas diákjai, hanem az EU aktív formálói akartak lenni, akkor a V4 újradefiniálása maradt az egyetlen opció.

(…)

A helyzetet az tette a V4 fejlődése szempontjából is érdekessé, hogy az együttműködés során ekkor került sor először arra, hogy a négyek közösen foglaljanak el egy markáns álláspontot egy összeurópai kérdésben.

Mindez egy újabb elágazást jelentett a V4–EU kapcsolatrendszerben. Az volt ugyanis a kérdés, hogy vajon felléphet-e, fel kell-e lépni a V4 országainak azon kérdésekben is közösen, melyek legrelevánsabb szereplői nem kifejezetten ők (bár ők is kétségkívül rendkívül érintettek bennük – elég csak Magyarország példájára gondolni), azonban az EU jövője szempontjából meghatározó jelentőséggel bírnak.

Más szóval arról kellett dönteni, hogy a V4 megpróbálja-e ellensúlyozni a Berlin–Párizs tengely által szabott irányokat, avagy megmarad továbbra is egyszerű, regionális ügyek mentén összehangolt együttműködésnek.

Az erre a kérdésre való válaszkeresés a mai napig tart, s komoly belső törésvonalakat hozott létre a V4-en belül is. Hiába hozta ugyanis a migrációs krízis rövid ideig egy lapra a négy ország vezetését, a további szorosabb együttműködést komoly, már-már feloldhatatlannak tűnő vitás pontok akadályozzák.

Ilyen például az orosz-kérdés, ami – bár egytől egyik posztszovjet országokról van szó – mégis erősen megosztja a négyeket. Ugyanis, a lengyelek a „nem, nem soha!” mentalitásával utasítanak el szinte bármit, amihez Oroszországnak is köze van, s inkább tovább él bennük a rendszerváltó euroatlantizmus. Ezzel a megközelítésmóddal igencsak nehezen hozható egy nevezőre például az inkább pragmatikus alapokon nyugvó jelenlegi magyar külpolitika, mely a keletről érkező dolgokban is lehetőséget keres, s nem utasít mindent csípőből el.

Ennek kapcsán az Északi Áramlat 2 gázvezeték is komoly vitákat szült a régióban. A Nyugat-Európa felé orosz gázt szállító vezeték ugyanis teljesen elkerüli a V4 térségét, így erősen visszavágva az itteni országok jövőbeni geopolitikai mozgásterét. Ennek ellenére, az új vezeték ellen egyedül a lengyel kormányzat állt ki élesen, míg a többiek inkább fejüket elfordítva nem igazán foglaltak állást ebben a kérdésben.

(...)

Hiányzik tehát egyfajta négyoldalú intézményi háttér, ami létrehozhatná a belső kohéziót. Ha az együttműködés továbbra is csak a politika szintjén valósul meg, s nem épül egyre több kapocs a népek között, akkor a V4 céltalansága okán lassú agóniára van kárhoztatva.

(…)

Azonban koránt sincs még minden veszve: ha a résztvevő országok az utóbbi időben felszínre került ellentéteket megfelelően tudják majd kezelni, és megfelelő strukturális változtatásokat is eszközölnek, akkor még újabb 30 év is állhat a V4-ek előtt.

Ennek a katalizátora pedig akár a Fidesz néppárti frakcióból való kilépése is lehet. A V4 kormánypártjai így ugyanis már négy felé vannak szétszóródva az Európai Parlamentben – ez viszont közel sem biztos, hogy így is marad. A Fidesz európai út- és szövetségeskeresése ugyanis – feltéve, hogy sikeres lesz a V4-en belüli viták rendezése – könnyen újra összehozhatja a jelenleg az EP-ben egységes kiállni nem tudó V4-delegációkat, mivel az érdekérvényesítő képesség megerősítése mindenki számára húsbavágó fontosságú.

(...)"

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A magyar közoktatásból fájdalmasan hiányzik valamelyik V4 ország nyelvének, leginkább a lengyelnek, alapfokú oktatása. Még a kiejtési szabályokat is közhomály fedi. Azért ezen túl kéne lépni.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés