Mítoszok nélkül boldogtalan az ember

2021. március 17. 15:00
Aggasztó a mítoszok és hagyományok visszaszorulása a nyugati világban, mert az általuk megtestesített bölcsességek alapvető támaszt jelentettek az ember mindennapi életében.

Joseph Campbell (1904-1987) az egyik legismertebb amerikai vallástörténész, aki élete során a vallások és mitológiák szertartásokban és jelképekben gazdag hagyományait kutatta. Főbb vallástörténeti és mitológiai műveit, így a Velünk élő mítoszok, Az ezerarcú hős, valamint A mítosz hatalma című könyvét magyarra is lefordították. Utóbbi könyv egy több száz oldalas interjú átirat, mely Bill Moyers újságíró, műsorvezető és Campbell közötti beszélgetést hivatott rögzíteni, akik az 1980-as évek során ültek le beszélgetni. Az interjúsorozat Moyers egyik legnézettebb műsora lett, hiszen Campbell olyan gondolatokat fogalmazgatott meg a modern világban zajló társadalmi folyamatokkal kapcsolatban, melyek ma is éreztetik hatásukat. 

A nyugati világban a mitológia hanyatlóban van 

Campbell úgy véli, hogy a nyugati ember folyamatosan rohan, nem szentel elég időt sem magára, sem másokra, ezért

a velünk élő mítoszok és hagyományok nemzedékről nemzedékre történő átadása lelassult.

A szerző szerint mindez azért aggasztó, mert a családi történetek, mendemondák és többezer éves mítoszok bölcsességeket, tanításokat és útmutatást jelentenek, amelyek nélkül az emberek boldogtalanná és céltalanná válnak. Ezt a boldogtalanságok tetézi a metropolisz, mint életforma, amely tönkretette a természet és az ember kapcsolatát. Pedig a környezet és a táj megszentelése a mitológia legalapvetőbb funkciója, a természet és a városiasodás közötti egyensúly felbomlása a mítoszokban rejlő spiritualitás elvesztését eredményezte. 

Hasonló válságban van a házasság és a nemzeti ethosz is.

Egyre több ember keveri össze a testi vágyakat a spiritualitással, a szerelmet a biológiával, amely végül a kapcsolatok felbomlásához vezet. A szerző arra emlékeztet, hogy a házasság intézménye spirituális gyakorlat, mely során két ember eggyé válik, hiszen mitológiai szempontok szerint a házasság nem más, mint két kettészakított fél újbóli egyesítése. 

Campbell szerint

egy homogén kultúrában léteznek olyan szabályok, melyek íratlanok, ezek szolgáltatják azt a közös megértést egy közösség számára, amelyet ethosznak nevezünk.

Ezek közé tartozik például a késsel-villával evés, illetve, hogy egymás szemébe nézünk, amikor beszélünk. Az Egyesült Államokban azonban probléma, hogy a multikulturális társadalmi háttér miatt nincs közös ethosz, a tengerentúlon a törvények tartják egyben a társadalmat. Vagyis az íratlan szabályok helyét szigorú törvényekkel ellensúlyozták, a közös megértés hiánya pedig a bűnözés melegágyává vált.

A mítosz maga a közösség, a közösség maga a mítosz 

A szerző szerint a mítoszok célja a tudat és test összehangolása, hiszen a tudat hajlamos másfelé kalandozni, ezért újra össze kell hangolni az a testtel. A mítoszok ezt azzal érik el, hogy a társadalmi bölcseletek eszközével a közösséghez kapcsolják az egyént, vagyis a mítoszok középpontjában nem az individuum, hanem a közösségek fejlődése áll. Ugyanakkor fontos, hogy

a mítoszokat nem szabad összekeverni az intézményesített válással. 

Előbbi dinamikus, folyamatosan változik, és minden társadalomban más és más mítoszok léteznek. Utóbbi statikus, az intézményesített vallási szabályok fixek, a vallástörténetek emiatt képesek társadalmakon átívelni. Így lehet, hogy alapvető különbség van a papok és a sámánok között. A sámánok autoritása spirituális, pszichológiai tapasztalatból, vagyis személyes tapasztalatból fakad, míg a papok társadalmi funkcionáriusok, akik csupán közvetítő szerepet játszanak. 

A szerző könyvében kétfajta hőstörténetet különböztet meg. Egyik a fizikai tett, amely megában foglalja egy hős történetét, miközben megmenti valaki életét. Campbell példaként Hans Solot említi, aki megmenti Luke Skywalker életét. A másik a spirituális tett, amikor egy hős megtapasztalja az emberi élet spirituális mélységét, ilyen többek között Don Quijote története.

A modern világban azonban egyre inkább kiüresedik a hősök fogalma,

mivel a hírességeket, sztárokat hősként tiszteljük. Ugyanakkor ezen emberek általában nem hősök, hiszen életük bemutatása önmagában nem jelet sem fizikai, sem spirituális bölcseletet. 

A hőstörténetek elengedhetetlenek egy közösség számára, mivel a nemzetek csak velük tudnak önálló erőként működik. Ezen tanmesék iránymutatást adnak a nemzet tagja számára. A szerző szerint meg kell erősíteni a vallás és mitológia társadalmi helyzetét, így tudjuk visszacsempészi a közös megértést és a spiritualitást a nemzetekbe. Campbell ugyanakkor óva int az akadémiai filozófia túlzott előtérbe helyezésétől, meglátása szerint

az egyetemi körökben tevékenykedő filozófusok hajlamosak túlságosan belebonyolódni saját fogalmaikba.

Vagyis intézményesített filozófia helyett a közösség erejének megerősítésére van szükség, ami képes lehet a modern társadalmat visszavezetni a boldog és kiegyensúlyozott életet jelentő vallási és mitológiai történetek világába.

Joseph Campbell - Bill Moyers: A mítosz hatalma. 2019. Budapest: Helikon Kiadó.

Szemlézte Gergi-Horgos Mátyás

Fotó: history.com

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Pontosabban: az élő Szentháromság nélkül sivár és élhetetlen az élet, még akkor is, ha "jól lakhatsz fulladásig a gyönyörökkel"...Egyszerűen csak azért, mert az ember mivolta transzcendens, nem szűkíthető le pragmatikus, hedonisztikus, materialisztikus szinre, mert az "ember végtlenül felülmúlja az embert". Avagy: meg kell felelni a Szentháromság előzetes lét-hívásának.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés