Csapoljuk le a luxemburgi adómocsarat!

2021. március 19. 9:08

Horogszegi Szilágyi-Landeck Dániel
Mandiner
Évek óta közismert, hogy Luxemburg segít az adókerülőknek, a nemzetközi bűnözőknek, fegyverkereskedőknek és terroristáknak adócsalásaikban.

Az Amerikai Egyesült Államokban közel fél évszázada használják a “drain the swamp”, azaz “csapoljuk le a mocsarat” kifejezést metaforikusan arra, hogy a különböző vélt vagy valós mocskos politikai-gazdasági hálózatokat, elsősorban a fővárosukban, Washingtonban, meg kellene tisztítani. Aki politikával foglalkozik, régóta ismeri ezt a kifejezést, de amióta ez volt Donald Trump egyik fontos kampányszlogenje, mára Európában is szinte mindenki hallotta már.

Európában az is köztudott, hogy

a brüsszeli mellett van egy másik problémás mocsár, nevezetesen egy minden európai országot megkárosító adómocsár: Luxemburg.

Évek óta közismert, hogy Luxemburg segít az adókerülőknek, a nemzetközi bűnözőknek, fegyverkereskedőknek és terroristáknak adócsalásaikban. Minden évben felmérhetetlen összegű pénz tűnik el a luxemburgi mocsárban. Magyarul: Luxemburg meglopja az európai államokat, embereket. Miközben az európai emberek java része tisztességesen befizeti az adóit, a fehérgallérosnak nevezett bűnözők Luxemburgban vigyorognak.

Luc Frieden, volt luxemburgi pénzügyminiszter, 2005-ben még kárörvendve be is ismerte, hogy harminc éve abból él az országa, hogy külföldiek oda talicskázzák a (piszkos) pénzüket, és Luxemburg ennek köszönhetően jobb infrastruktúrával és jobb szociális rendszerrel bír, mint bármely más ország.

2014-ben egy oknyomozó újságírói hálózat konkrét neveket fedett fel, és “Lux-Leaks” címen hozta őket részben nyilvánosságra. A Lux-Leaks nemzetközi oknyomozói csapata, amelynek tagjai között találhatjuk a német NDR-t, WDR.t és Süddeutsche Zeitungot ugyanúgy, mint a brit Guardiant, a francia Le Monde-ot és a svájci Tages-Anzeigert. Közel 30 ezer oldalnyi dokumentum került napvilágra, amely több száz nemzetközi nagyvállalat adóügyeit feltártak.

Az adókerülők között olyan nevek is vannak-voltak, mint az IKEA a Deutsche Bank, az Apple, az Ebay vagy az Amazon,

de persze afrikai diktátorokat és nemzetközi bűnszervezetekhez köthető neveket is találunk az „előkelő” listán. A nagy multik esetében addig-addig csavarták a Luxemburg adta adójogi kiskapukat, míg egy százalék alá nem esett az adófizetési kötelezettségük.

A botrány nyomán a közvélemény részéről nyomás alakult ki, amelynek Luxemburg látszólag engedett is: úgy tett, mintha szigorítaná a szabályait, de az egész nem volt több parasztvakításnál. Luxemburg nem szigorított érdemben, azok ellen viszont, akik kiadták a bizalmas információkat, büntetőjogi eljárást indítottak. A nyugati, úgynevezett minőségi média pedig megnyugodott abban, hogy ők milyen jók, hogy kiderítették, de senki nem tartotta napirenden, senki nem kérte fel Sargentini-t vagy Tavares-t, hogy indítsanak eljárást Luxemburg ellen, senki nem követelte a luxemburgi pártok kizárását sehonnan. Az ügy lezártnak tűnt. 2021-ben azonban kipattant a második Lux-Leaks, ami után világossá vált, hogy a luxemburgi kormány csak látszólagos intézkedéseket hajtott végre. Nagy volt a meglepetés. Ki gondolta volna, hogy Luxemburg továbbra segíti bűnös barátait? Pedig az új szivárogtatások most újra és egyértelműen leszögezik: Luxemburg továbbra is egy adómocsár.

Luxemburg. Az az ország, ahonnan évek óta mindig hangosan visítanak, hogy Magyarország egy korrupt diktatúra. 

Luxemburg, ami saját elképzelései szerint egy európai mintaállam, egy szivárvány-szép társadalom, amely olyan nagyszerű européereket adott a világnak, mint Jean-Claude Juncker. Vagy Frank Engel. Ha utóbbit nem ismerik, sebaj: ő csak egy büntetett előéletű politikus, aki tagja volt az Európai Parlamentnek is, legújabban pedig a CSV nevű párt elnöke, mely az elmúlt években elsősorban arról vált ismertté, hogy a Fidesz néppárti kizárásán dolgozott.

Ez a bizonyos Engel a BBC Radio 4-ben azt mondta, hogy nem szereti, ha Luxemburgot adóparadicsomnak nevezik. Ő inkább úgy fejezné ki, hogy ők megengedik a nemzetközi gazdaság szereplőinek, hogy szimbolikus adókat fizetve náluk otthonosan érezhessék magukat. És ha nem ők nem cselekednek így, akkor mások teszik majd meg helyettük. Valóban nem adóparadicsom, hanem adómocsár. És Frank Engel egy cinikus gazember, aki úgy gondolja, ha ők nem csalnak, lopnak, akkor más fog.

Na, de Jean-Claude Juncker. Ő fontos. Volt.

Az igazi minta-européer. Volt luxemburgi pénzügyminiszter, egy időben miniszterelnök is, ezeken kívül felelt az Euro-csoportért is, majd az Európai Bizottság elnöke lett. Közép-Kelet-Európában leginkább arról ismert, hogy politikai Tourette-szindrómában szenvedett. És aki nemcsak a magyar kormányfőt inzultálta, de más ország tisztviselőit is úgy kezelt, mintha egy falusi kocsmában lenne, bőven előrehaladott állapotú estéken.

De sokkal fontosabb volt a szerepe az európai adó- és pénzügyi szektorban, mert pénzügyi szerepeiben úgy gazdálkodott, mint kecske a káposztával. Az egy dolog, hogy egy láthatóan „isiász” betegnek nem engedik el a kezét, amikor a fogadásokon tántorog, de miért kellett az uniós pénzügyeket és a bizottság vezetőségét egy olyan emberre bízni, akit megrészegített a pénz és a hatalom?

Amikor 2014-ben, többek között magyar vétó ellenére, megválasztották Jean-Claude Juncker-t a bizottság élére, már mindenki, újságírók, politikusok, adószakemberek és még a német pénzügy- és külügyminisztérium is egyetértettek abban, hogy Luxemburg egy adómocsár, illetve hogy Juncker éveken az adómocsár varangyos békájaként uralta a nagyhercegség pénzügyeit.

De a probléma még ott van, és Luxemburg nap mint nap megfosztja az európai embereket a pénzüktől. Még az Európai Bizottság is, amelyről sajnos nem minden esetben feltételezhető, hogy alaposan utána jár az igazságnak, úgy gondolja, hogy

évente akár 70 milliárdnyi euró értékű adóbevételtől fosztja meg Luxemburg a többi uniós tagállamot.

csak egy becslés, de valószínűleg ennél jóval mélyebb az a fekete lyuk.

2009-ben Peer Steinbrück akkori szociáldemokrata német pénzügyminiszter nyíltan nekiment néhány adócsaló országnak, így Luxemburgnak is. Ő volt az, aki úgy fogalmazott, hogy Luxemburg egy afrikai országhoz hasonló. Az üzenet egyértelmű volt: Luxemburg egy szép, rendezett, gazdag európai ország, amely a szomszédjait meglopva él jól. Persze nagy volt a felháborodás és a fentebb már bemutatott luxemburgi társaság panaszkodott. Volt, aki – természetesen – azzal próbálta elhallgattatni a jogos német kritikát, hogy előhúzta a náci-kártyát.

A kemény nácizás persze ugyanattól a Jean Asselborntól jött, akit mi is jól ismerünk,

hiszen Magyarországot is politikai karantén alá akarta helyezni.

Ezek szerint

jó jel, ha a luxemburgi fiúk valakire haragszanak.

Ha ők támadnak, akkor sárdobálással ismerik el, hogy tulajdonképpen helyes az ellenfelük álláspontja.

Itt az idő, hogy az európai kormányok összefogjanak. Vessenek véget a lopásnak, szerezzék vissza az európai emberek pénzét Luxemburgtól!

Csapolják le a luxemburgi adómocsarat!

A szerző a Polgári Magyarországért Alapítvány brüsszeli képviseletvezetője.

Összesen 49 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ezt az írást minden EP képviselőnek el kéne küldeni.

A luxemburgi adómodell nulla százalékban rokon a magyar adózással.
Ezért vagy valóban Balfasz troll.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés