A kudarcot vallott globális szervezetek helyett szövetségi rendszerek szükségesek

2021. március 31. 10:11

Con Coughlin
The Telegraph
Az EU sikertelen oltási programja mindenki számára világossá tette a bürokratikus alkalmatlanság valódi mértékét.

"Ennyi globális kihívás közepette nem meglepő, hogy a világ demokratikus kormányainak elkeseredett vezetői kétségbeesetten keresik az új szövetségeseket.

(…)

A korábbi válságok idején a kormányok olyan nemzetközi szervezetekhez fordultak, mint az ENSZ, hogy közösen lépjenek fel és globális választ adjanak, ilyen volt az a diplomáciai offenzíva is, amely Kuvait felszabadítását eredményezte harminc évvel ezelőtt. Azonban egyre inkább olyan világban élünk, ahol a multilaterális szervezetek többsége már nem alkalmas azon célok elérésére – a béke és a stabilitás fenntartására –, amelyekért eredetileg létrehozták őket. 

Az EU sikertelen oltási programja mindenki számára világossá tette a bürokratikus alkalmatlanság valódi mértékét, miközben az ENSZ Biztonsági Tanácsa képtelen megállapodásra jutni a világ legnagyobb kihívásával kapcsolatban, ezzel az egész szervezet létezése megalapozatlanná vált. Orosz zsoldosok szír civileket gyilkolnak és a kínai kommunisták megkötések nélkül bekebelezhetnek területeket a Dél-kínai tengeren, ahogy azt jelenleg is teszik a Fülöp-szigetekhez tartozó Pünkösd-zátony megszerzésének érdekében. 

Úgy tűnik, még a NATO szövetségi rendszere is egzisztenciális válságba került, mivel a tagállamok nem értenek egyet abban, miként kezeljék Pekinget, ez pedig új szövetségesek keresésére késztette a szervezetet az ázsiai-csendes-óceáni térségben, Ausztrália, Új-Zéland, Japán és Dél-Korea is lehetséges jelölt. 

(…)

Mivel olyan sok globális intézmény nem képes hathatós választ adni a kihívásokra, a kiábrándult nyugati vezetők paradigmaváltásért folyamodnak a nemzetközi együttműködés térén, hogy végre hatékony választ tudjanak adni a főbb globális kérdésekre. 

A demokratikus értékeken alapuló globális szövetség koncepciója Washingtonban és Londonban divatosnak számít. Joe Biden „hasonló gondolkodású nemzetekkel” akar szövetségre lépni, hogy ellensúlyozzák azt a hosszú távú stratégiára épülő versenyt, melyet Kína irányít. Boris Johnson védelmi és külpolitikai helyzetértékelése is hasonló következtetésre jutott, vagyis nagyobb hangsúlyt szeretne fektetni a kapcsolatok elmélyítésére az indiai-csendes-óceáni térséggel. 

(…)

A világ nemzeteinek vezetői közül 24-en új nemzetközi megállapodás tető alá hozatalára szólítottak fel, hogy egy esetleges újabb egészségügyi válság esetén kördülékenyebb globális együttműködés valósulhasson meg. Boris Johnson, aki a Brexit utáni Egyesült Királyságot globális hatalomként látná szívesen, vezető szószólója volt az új járványmegállapodásnak, és azzal, hogy a kezdeményezést nem az ENSZ elé vitte, hanem új szövetségeket keres, egyértelművé vált, hogy diplomáciai átrendeződés vette kezdetét. 

A hasonló gondolkodású nemzetek koalíciójának legnagyobb kihívása annak biztosítása, hogy a kezdeményezés idővel nem jut az ENSZ-hez hasonló szervezetek sorsára és az új együttműködés hatékonyságát nem ássák alá olyan államok, melyeknek nem érdekük a globális koordináció. Azonban azzal, hogy a javasolt szerződést a WHO közreműködésével szervezik, annak ellenére, hogy a kezdeményezők szerint a WHO működését Kína aláásása, az egész kezdeményezés fenntarthatósága kétségessé vált." 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 7 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa vétójoggal rendelkező öt állandó tagjairól:

1. A Szovjetunióbeli kommunisták áldozatai: 61,911,000 lélek. Forrás: R. J. Rummel: Lethal Politics, Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Halálos politizálás, szovjet népírtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publishers, 1990. www.hawaii.edu/powerkills/NOTE5.HTM

2. Népi Kína: 73,237,000 áldozat. Forrás: R. J. Rummel: China's Bloody Century, Genocide and Mass Murder since 1900 (Kína véres évszázada, népírtás és tömeggyilkosság 1900 óta), Transaction Publishers, 1991. Továbbá Rummel korrekciója, 2005-ben. Forrás: www.hawaii.edu/powerkills/NOTE5.HTM

3. David E. Stannard könyve: American Holocaust, the Conquest of the New World, Oxford University Press, 1992. (Amerikai holokauszt, az Újvilág meghódítása)
Idézet egy méltatásból: Megsemmisítő leírása a halálnak, betegségnek, nyomorúságnak és apokaliptikus megsemmisítésnek, ami az amerikai indiánokat érte az 1492-t követő évszázadokban. (The Washington Post Book World)
És egy másikból: Stannard meggyőzően bemutatja, hogy ami történt az a legrosszabb demográfiai tragédia az emberi faj történelmében. (The Boston Sunday Globe)

A legelső gyarmatosítók között:
A portugálok 1415-ben kezdték (EU),
a spanyolok 1492-ben (EU),
az oroszok 1580-ban, (ENSZ Biztonsági Tanács),
a hollandok 1602-ben (EU),
a franciák 1605-ben (EU), (ENSZ Biztonsági Tanács),
az angolok (britek) 1607-ben (EU), (ENSZ Biztonsági Tanács).

4. A francia gyarmatosítók a világ hetedére terjesztették ki erőszakos gyarmatosításukat.
5. Az angolok a világ negyedére terjesztették ki erőszakos gyarmatosításukat.

Akik tehát ilyen emberiség ellenes és háborús bűnökkel rendelkeznek, miért vétózhatják az ENSZ és maga a Biztonsági Tanács döntéseit?

A probléma csak az, hogyan?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés