Hangsúlyeltolódás tapasztalható a brit bevándorláspolitikában

2021. március 31. 16:59
Az Egyesült Királyság a Brexittel az Unióból érkező migrációról és az Európán kívüli bevándorlásról is döntött.

Az Egyesült Királyság négy éve, 2017. március 29-én aktiválta az Európai Unióról szóló szerződés 50. cikkelyét, és hosszas huzavona után a szigetország végül 2020. január 31-én elhagyta az európai blokkot. A kilépéssel az Egyesült Királyságba érkező főbb bevándorlási útvonalak is megváltoztak, hiszen a Brexittel megszűnt az EU-állampolgárok szabad munkavállalásának joga, és 2021. január 1-től egy új, pontalapú bevándorlási rendszert léptettek életbe. A Migrációkutató Intézet legfrissebbe elemzése az átalakulóban lévő brit migrációs trendeket vizsgálta, amiből az is kiderült, hogy

az Egyesült Királyságba irányuló migráció nem vész el, csak átalakul. 

Több évtizedes bevándorlási trendből nőtte ki magát a Brexit 

Az Egyesült Királyságba tartó bevándorlás 1945 után egészen napjainkig jelentős volt, ami többek az ország gyarmattartó múltjának köszönhető.

A második világháborút követő évtizedekben a bevándorlók jelentős része a brit gyarmatbirodalom helyébe lépő Nemzetközösség országaiból érkezett,

miután az 1948-ban életbe lépett állampolgársági törvény lehetővé tette az egykori gyarmatok lakosainak, hogy szabadon, bármiféle vízum nélkül utazzanak és dolgozzanak az Egyesült Királyságban. 

A Nemzetközösségből érkező migránsok 1961-ben már több, mint 135 ezren jöttek az egykori brit birodalom területeiről, így az egymást váltó konzervatív és munkáspárti kormányok fokozatosan korlátozták a legális migrációt. Előbb munkavállaláshoz kötöttök a letelepedést, majd korlátozták azoknak a bevándorlását, akiknek a szülei vagy a nagyszülei nem az Egyesült Királyságban születtek, és végül 1972-ben eltöröltek minden megkülönböztetést a volt gyarmatokról, illetve a világ többi részéről érkezők között. Azonban

az 1990-es évek munkáspárti kormányai lazítottak a szigoron, ennek eredményeként 2004-ben már 268.000-en érkeztek többen a szigetországba, mint ahányan azt elhagyták. 

Ugyan a britek 1973-ban csatlakoztak az Európai Közösséghez, a kontinensről a tömeges bevándorlás csak a 2004-es bővítést követően indult meg. Az Unióhoz ekkor csatlakozott államokból 2014-ben már 83.000-en érkeztek, azonban a történelmi csúcspont csak egy évre rá, 2015-ben jött el. Ekkor 3 millióra bővült szigetországban elő EU állampolgárok száma, amely így 2004 óta megháromszorozódott. Mivel a munkaerő szabad áramlását az EU-ban biztosítani kell, az Egyesült Királyság a kontinensről érkező bevándorlók számát nem tudta érdemben korlátozni: így lett a 2016-os Brexit-népszavazás egy fő kampányígérete a bevándorlás radikális csökkentése.  

Európai Unió helyett Nemzetközösség 

Az Egyesült Királyság csak a kilépés utáni átmeneti időszak lejárta után szigorított bevándorláspolitikáján, azonban a kontinensről a szigetországba irányuló migrációban már a 2016-os népszavazás után trendforduló következett be.

A kilépési feltételek körüli évekig tartó bizonytalanság visszavetette a bevándorlást,

amit a 2020-as évben a koronavírus járvány miatti gazdasági visszaesés tovább fokozott. Becslések szerint a 2019 harmadik negyedévét követő egy évben 342.000 fővel csökkenhetett a szigetországban élő EU állampolgárok száma, vagyis munkanélkülivé vált nem brit állampolgárok ezrei döntöttek a hazájukba való visszatérés mellett.

Az idén bevezetett új pontalapú bevándorlási rendszert pedig tovább csökkentetni az bevándorlási kedvet, legalábbis ami az uniós munkavállalókat illeti. Az új szabályrendszer angol nyelvtudáshoz és releváns szakképesítéshez köti a munkavállalási engedély kiadását, az uniós állampolgárok pedig semmilyen előnyt nem élveznek a világ más részéről érkezőkkel szemben. Veres Kristóf György prognózisa szerint

az EU-ból jövő migráció csökkenése után több okból ismét a Nemzetközösség országaiból érkező bevándorlás lehet a meghatározó.

A Migrációkutató Intézet kutatója aláhúzta, hogy a Nemzetközösség állampolgárainak jelentős hányada jól tud angolul, vagyis könnyedén teljesíthetik a nyelvi követelményeket, ráadásul a képzett munkaerőt előnyben részesítő szabályok a családegyesítésre hivatkozva akár teljesen megkerülhetőket. Így kijelenthető, hogy az Egyesült Királyság az Európai Unióból érkező kontrolláltalan bevándorlás és a Nemzetközösségből jövő szabályozható migráció közül az utóbbit választotta. Jól látszik tehát, hogy a Brexit utáni társadalmi folyamatokban továbbra is komoly szerepet kap majd a bevándorlás, a hangsúlyeltolódás pedig állandósulni fog. 

Szemlézte: Gergi-Horgos Mátyás

Fotó: Daniel LEAL-OLIVAS / AFP

Összesen 10 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Azóta már ők is ismerik a mondást, hogy "anyám én nem ilyen lovat akartam"...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés