Pozícióik erősítésére használhatják az EU jövőjéről szóló konferenciát a föderalisták

2021. május 11. 14:24
Elindult az EU jövőjéről szóló konzultáció. Ennek kapcsán azóta több Európa-párti orgánum felületén láttak napvilágot olyan hangok, amelyek szerint az esemény a föderalisták kitörési pontja lehet.

Ki diktál az Európai Unió jövőjéről szóló konferencián?

Május 9-én, az Európa-nap alkalmából, egy évnyi várakozást követően kezdetét vette az Európa jövőjéről szóló konferencia. A többnyelvű, Conference on the Future of Europe című rendezvénysorozat célja a rendezvényszervezők szerint nem más, mint hogy az uniós polgárok véleményét is becsatornázza az EU jövőjéről szóló diskurzusba. Ehhez képest a POLITICO értesülései szerint május 4-éig

az Európai Unió 450 millió polgárából mindössze 7.184-en regisztráltak a konferencián való részvételre,

az elektronikus szervereken pedig ezen állás szerint kicsivel kevesebb mint ezerötszáz vélemény és indítvány kering. 

Pedig a szerzők célja az volt, hogy a polgárok autentikus véleményét kérjék ki az Európai Unió jövőjéről.

Be kell kísérnünk az uniós polgárokat az Európai Unió politikaalkotásának szívébe, különben mások szállják meg ezt a közeget

- figyelmeztetett Dubravka Šuica, az Európai Bizottság demokáciáért és demográfiáért felelős alelnöke, aki egyúttal a konferencia igazgatóságának tagja is. 

Német és francia választási kampányfogás?

Egyesek szerint magát a konferenciát mégis inkább a francia és német parlamenti választásokra szabták, amely megfelelő apropót szolgáltathat az elnök- és kancellár-aspiránsok számára, hogy megnyilvánuljanak Európa jövőjét illetően.

Az esemény megnyitóján az a francia Emmanuel Macron francia elnök mondott több mint 20 perces nyitóbeszédet (10 perccel túllépve a megengedett keretet), aki egyébként is karakteres EU-vízióval rendelkezik.

Egyes elemzők szerint már a beszéd hossza is üzenettel bír: Pieter Cleppe úgy véli, hogy Macron a kereteken való túlterjeszkedéssel egyértelműen azt üzente az Európai Unió bizottsági és parlamenti bürokratáinak, hogy

jelen állás szerint még Európa választott vezetői diktálnak.

Ez ezért is érdekes, mert Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke, és David Sassoli, az Európai Parlament elnöke papíron Macronnál több szónoki időt kapott. Megjegyzendő, hogy Ray Bassett korábbi ír diplomata szerint a francia elnök expozéja a politikus egójáról sem szólt kevésbé.

Emmanuel Macron fellépése kapcsán Andreas Kluth, a Bloomberg véleményszekciójának szerzője is megnyilvánult. Egy Henry Kissingerrel kapcsolatos anekdotát felidézve értekezett arról, hogy a mostani konferenciával az Európai Unió ismét bakot lőtt, s hogy a blokk élén rövidesen a tények szintjén valójában Emmanuel Macron francia elnök állhat – még akkor is, ha a szerződések másról szólnak.

Szuverén Európát surranópályán?

A francia vízió az Európai Unióval kapcsolatban hagyományosan egy Franciaország által dominált, az Amerikai Egyesült Államoktól függetlenedni kívánó, egyre szorosabb integráció felé mutató blokk képe szerint írható le. Macron gyakran beszél európai szuverenitásról is, amely egyszerre tekinthető populista fordulatnak és konkrét elképzelésnek is Európa államiságáról (hagyományosan ugyanis csakis államok rendelkezhetnek szuverenitással). Macron szuverenitásról alkotott elképzelése persze többször is megjelent a politikus beszédében (nagyjából a tizedik perc környékén).

Ez azért figyelemre méltó, mert jelenleg az Európai Unió tagállamai rendelkeznek szuverenitással, európai szuverenitás pedig leginkább a tagállami szuverenitás feladásának árán jöhetne létre. Ez a koncepció lényegében az, amit például a hazai baloldal jelenleg legerősebb pártja, a Demokratikus Koalíció Európai Egyesült Államoknak nevez.

Bizonyos elemzések szerint tehát ugyan ez a konferencia könnyen válhat semmitmondó és érdektelen értekezések fórumává, hasonlóképp vehet föderalista fordulatot, hogy aztán hivatkozási alappá váljon a neoliberális alapokon nyugvó Európai Egyesült Államok megszervezésének irányába tartó diskurzusban. 

Ehhez természetesen az uniós szerződéseket is módosítani kellene, amelynek kapcsán David Sassoli elmondta, hogy

az EU jogi alapvetéseinek megreformálása „nem szabad, hogy tabu legyen”.

Ezzel pedig az Európai Parlament föderalista szellemiségben politizáló képviselőkből álló Spinelli Csoport is egyetértene. 

Mi lesz a tabudöntögetéssel?

Ha már tabuk: A konferencia résztvevői kilenc témában nyilváníthatnak véleményt, köztük a migráció és a társadalmi igazságosság (pl. gender és diszkrimináció) kérdésében. E témák megtárgyalása a részvételi szabályok keretei között történhet. 

Ezek értelmében tilos például „faji, etnikai vagy nemi hovatartozás, világnézeti meggyőződés vagy annak hiánya, illetve szexuális irányultság alapján másokat támadni, rájuk megjegyzéseket, célzásokat tenni”, illetve „egyéneket vagy szervezeteket sérteni, zaklató célú megjegyzésekkel illetni, illetve súlyos és nem bizonyított vagy közismerten valótlan állításokat tenni róluk”. 

Ezek a szabályok különösen a társadalmi igazságosság és a migráció témáiban mérethetik meg magukat, szemben azzal a vállalt kitétellel, hogy „mindenkinek joga van az eltérő véleményhez, és a másokra való odafigyelés és a mások iránti nyitottság szellemében tiszteletben tartja mások véleményét”.

A hozzászólások helyénvalóságát moderátorok bírálják felül,

akik fenntartják maguknak a jogot arra, hogy a fenti szabályok érvényesítése érdekében előzetes értesítés és az érintettek beleegyezése nélkül eltávolítsák a nyilvános felületről a szabályokat sértő hozzászólásokat.

„Aki sokat markol, keveset fog”

A Spinelli Csoport képviselői a konferencia alkalmával nyomatékosították, hogy „ki kell aknázni e precedens nélküli konferencia lehetőségeit”. 

A Spinelli Csoport tagjai között politizál az Orbán Viktor magyar miniszterelnök politikáját Hitleréhez hasonlító Guy Verhofstadt (Renew Europe) és Cseh Katalin (Momentum Mozgalom, Renew Europe) is, magyar támogatói között pedig Dobrev Klára (Demokratikus Koalíció, S&D), Ara-Kovács Attila (Demokratikus Koalíció, S&D), Rónai Sándor (Demokratikus Koalíció, S&D) és Ujhelyi István (Magyar Szocialista Párt, S&D) is feltűnik.

Costa és Von der Leyen beszéde túlságosan óvatos volt, kiváltképp arra vonatkozóan, hogy mi történjen a konferenciát követően – ideértve a szerződések tárgykörét is.

Belülről kell nyomást kifejtenünk.”

- ezt már Sandro Gozi, a Renew Europe képviselőcsoport képviselője fogalmazta meg a konferenciával kapcsolatban.

A föderalisták és egyes európai vezetők tehát lehetőséget látnak abban, hogy az egyelőre csekély érdeklődésre számot tartó eseménysorozatból referenciapontot hozzanak létre későbbi politikai céljaik elérésére. Ez a törekvés azonban egyesek számára visszás, mi több, bizonyos vélemények szerint pedig

a fenti vízió erőltetésével inkább az euroszkepticizmus erősödhet.

Az egyébként Európa-párti Andreas Kluth véleménycikkéből is ez a következtetés vonható le, mint ahogy azokból az Euractivos kommentárokból is, amelyek a konferencia kapcsán napvilágot láttak.

Fotó: François WALSCHAERTS / POOL / AFP

Dobozi Gergely

Összesen 18 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Te ezek szerint kilépnél?

Európa pozíciói a nemzetállamok erejével vannak egyenes arányosságban:
Erős nemzetállamok - Erős Európa.
Föderális Európa - Gyenge nemzetállamok.
Gyenge nemzetállamok - Gyenge Európa.

Ennek előbb-utóbb az EU szétesése lesz a vége, mert a szuverenitás csökkenésének kritikus szint alá süllyedése lázadást idéz elő. A tapasztalat azt mutatja, hogy hol nincs tartós konszenzus, ott jön a kiválás.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés