Afrikai népirtásért vállalt felelősséget Németország

2021. június 3. 14:56
Heiko Maas német külügyminiszter évszázados tabut döntött meg, amikor Németország nevében elismerte: a Namíbiában a 20. század elején történtek népirtásnak minősülnek, amiért a német kormány felel.

Évszázados csöndet tört meg Heiko Maas német külügyminiszter május végén, amikor bejelentette: Németország Namíbiával sikeresen egyezett meg arról, az egykori gyarmatbirodalom idején elkövetett – a politikus által népirtásnak minősített – atrocitások miatt Németország bocsánatot kér, és

a következő három évtized leforgása alatt 1.1 milliárd eurós településfejlesztési támogatásokat juttat az érintett közösségeknek.

A juttatást Maas a Németország által okozott „mérhetetlen szenvedés elismerésének gesztusaként” értékelte.

A mából visszatekintve, a múltat értékelve, mától hivatalosan is népirtásnak nevezzük” – áll a politikus nyilatkozatában.

Annak elfogadása, hogy Németország a namíbiai eseményeket népirtásnak minősítik, a jó irányba tett helyes lépésnek tekinthetjük” – értékelt Alfredo Hengari, Hage Geingob namíbiai elnök szóvivője.

A véreskezű német tábornok népírtó mivoltát senki sem vitatja

Németország még a 19. század végén, 1884-ben foglalta el az akkor nagyjából 150-200 ezer fős Namíbia területét, annexió útján. Ekkoriban a népesség közel felét hererók tették ki. Röviddel azt követően, hogy Németország annektálta a területet, német telepesek érkeztek az új gyarmatra. Ezzel egy időben a friss lakosság kampányszerű földszerzésbe kezdett, sokszor erőszakkal törve a helyi törzsek életére és illetőségeire. 

Erre válaszul 1904-ben felkelés tört ki a hererok körében, amely során – a rendelkezésre álló statisztikák alapján – 123 német telepest megöltek. Erre reakcióként a német

Lothar von Trotha tábornok 14 ezer fős német sereget vezényelt a térségbe a lázadás leverése céljából. 

Trotha tábornok proklamációjában a következő szavakat intézte a gyarmat kormányzójához:

Eleget tudok ezekről az afrikai törzsekről. Közös bennük, hogy csak az erőszakra hallgatnak. A politikám velük kapcsolatban ahogy eddig is, ezután is a következő: az erőszakot égbekiáltó terror, akár gonoszság árán is alkalmazni rájuk. E lázadó törzseket vérpatakok és tengernyi pénz árán fogom kivégezni. Csak e magok elvetése útján teremthető valami új, gyarapodásra képes és örök.

Az 1904-ben megvívott waterbergi csatában a német sereg egyetlen menekülési útvonalat hagyott csak a hererók számára, amely a sivatag irányába vezetett. A fogságba ejtett férfiakat kivégezték, a nőkre és a gyerekekre pedig vagy a sivatagi szomjhalál, vagy pedig a koncentrációs tábor várt.

A hererók sorsában később a Nama törzs tagjai is osztoztak: a német sereg velük szemben is hasonló brutalitással lépett fel. A fenti népirtásnak a herero törzs 65 ezer tagja (a népesség 75-80 százaléka) esett áldozatául (a namák esetében ez az arány 60 százalék). Német oldalon 2.500 katona esett el. 

A korábbi német álláspont: a mai kormány nem felel a gyarmati múlt tetteiért

Noha Namíbia a 20. század során többször is jelezte Németország irányába, hogy a cselekményért a namíbiaiak számára kártérítés jár, az igény a politikai vezetés körében a 2010-es évek elejéig lényegében süket fülekre talált.

Kivételt például Heidemarie Wieczorek-Zeul 2004-es nyilatkozata képez. Az ekkor fejlesztési miniszteri pozícióban tevékenykedő politikus rögzítette hogy „Németország a gyarmati téveszméktől vezérelve erőszakot, diszkriminációt, rasszizmust és rombolást” hozott Namíbia földjére. Éppen ezért a „közös Isten nevében kérte a namíbiaiak megbocsátását” a politikus.

Mindez azonban csak a szavak szintjén maradt, ugyanis 2012-ben Frank-Walter Steinmeier (akkori külügyminiszter, mai német államfő) formálisan is határozati javaslatot nyújtott be a Bundestag számára, amelynek értelmében Németország által elismert módon az 1904 és 1908 között történtek hivatalosan is népirtásnak minősülnek.

Ezt

a kormánypárti uniópártok (CDU / CSU) és a szabaddemokraták (FDP) elutasították.

A CDU álláspontja ezzel kapcsolatban az volt, hogy a jelenlegi német kormány nem felelős a hererók és a namák kiirtásáért. Ezzel együtt azonban a párt azt is igyekezett tisztázni, hogy a német nép ugyanakkor felel azért, hogy a jelenkori Németország hogyan értékeli ezeket az eseményeket.

Máig említésre méltó fejlemény az ügyben nem történt, leszámítva azt a 2015-ös petíciót, amelyben az örmény népirtás kapcsán politikusok követelték a német politikai vezetéstől, hogy Németország hivatalosan is minősítse népirtásnak az eseményeket. 

Soros György hátszele dolgozott

Idén ez mégis megtörtént: egy Soros Györgyhöz köthető civil szervezet, a European Center for Constitutional and Human Rights (ECCHR) és a Hamburgi Egyetem professzora, Dr. Jürgen Zimmerer közbenjárására Németország nevében Heiko Maas népirtásnak minősítette a történteket, így a Németország 1.1 milliárd eurót fizet Namíbiának a német adófizetők pénzéből.

Zimmerer egész karrierjét arra tette fel, hogy a Herero törzzsel történteket a holokauszttal tegye egyenértékűvé.

Őt segítette ebben a projektben az ECCHR, amely 2016 és 2019 között több mint 600 ezer euró értékű támogatást vette fel a Nyílt Társadalom Alapítványtól. Megjegyzendő, hogy az ECCHR – más civil szervezetekkel egyetemben – az Európai Uniótól is kapott támogatást. 

Zimmerer és az ECCHR időről időre közösen kampányolt a herero népirtás elismerése mellett: 2019-ben egyhetes konferenciát szerveztek a tárgykörben, amelynek kapcsán nyílt levelet intéztek Angela Merkel kancellárhoz, Heiko Maas külügyminiszterhez és Michelle Müntefering államtitkárhoz a genocídium tárgyában. 

Az AfD tiltakozik, várakozással pedig egy portlandi professzorra tekint

Nem mindenki ért egyet a fenti pálfordulással. A megállapodást az Alternatíva Németországért (AfD) nevű, Németországban szélsőjobboldali pártnak tartott közösség élesen kritizálta a német kormányt az egyezség miatt. A párt nevében nyilatkozó Armin-Paul Hampel álláspontja szerint Heiko Maas cselekedetével

Németország „történelmi jelentőséggel szalasztotta el, hogy saját kezében tartsa múltját.

A politikus emellett a cselekedetet „a német adófizetők egymilliárd euróján vásárolt bűnbánatnak” nevezte. 

Az AfD tiltakozásának további jele, hogy a párt 2020 januárjában konferenciát szervezett a Bundestagban, amelyre Bruce Gilleyt is meghívta.

A Portland State University szociológusa előadásában (teljes terjedelmében angolul a linken olvasható) a fentiektől teljesen eltérő értelmezésmódot adott a namíbiai eseményeknek. Nem vitatva von Trotha brutalitását adta elő, hogy a hererókat és namákat ért tragédia kizárólag a tábornoknak tudható be, akit utóbb elítéltek cselekményi miatt, visszahívták szolgálatából, politikáját pedig visszavonták.

Semmi sem mentheti fel Trotha »futsz vagy meghalsz« parancsát.

- rögzíti Gilley, aki hozzáteszi, hogy népirtásnak az ottani események azért nem nevezhetők, mert nem rendszerszintű genocídiumról, hanem egyetlen ember döntéséről van szó. Éppen ezért nem Németország, illetve a német politika követett el népirtást, hanem Trotha, aki mellesleg háborús bűnös.

Gilleyt a gyarmati múltról közölt gondolatai miatt egyébként érték korábban attrocitások. „The Case for Colonialism” című tanulmányában többek között amellett érvel, hogy a gyarmati időszak számos gyarmati állam számára hozta el a virágzást, s amikor a gyarmati korszak véget ért, ezek a területek erőszakspirálba, szegénységbe és korrupcióba zuhantak. Az esszét az alig ismert Third World Quarterly nevű szaklapban publikálta, amely az alacsony impaktfaktor ellenére is heves tiltakozást váltott ki a közvéleményből – mind a szerzőt, mind pedig a kiadót érték halálos fenyegetések. Éppen ezért

a kiadó végül visszavonta a tanulmányt, jóllehet, Gilley továbbra sem határolódott el az ott leírtaktól.

A namíbiai népirtásról bővebb kifejtést az Afrikablogon lehet olvasni

Kép: Jürgen Bätz / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

Dobozi Gergely

Összesen 29 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hát, ha a német hadsereg tábornoka volt, akkor nem nevezném kegyetlen magánembernek. Akkor bezony a német államot képviselte.

Részemről nincs kifogás azellen, hogy Németország Afrikát fejlessze, ahelyett, hogy bevándorlókat hoz onnan.

Szóval ezzel most egyet tudok érteni.

Jön az összes gyarmatosító EU és nem EU tag:
Hiszen a portugálok 1415-ben kezdték (EU),
a spanyolok 1492-ben (EU),
az oroszok 1580-ban,
a hollandok 1602-ben (EU),
a franciák 1605-ben (EU),
az angolok (britek) 1607-ben (EU),
a dánok 1620-ban (EU),
a svédek 1638-ban (EU),
a németek szintén 1638-ban (EU),
az osztrákok 1719-ben (EU),
a belgák 1885-ben (EU),
az olaszok szintén 1885-ben (EU),
végül a norvégok 1927-ben.

És megtanulhattak afrikaansul is!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés