EU versus Lengyelország: mi lesz, ha egy megállíthatatlan erő ütközik egy mozdíthatatlan tárggyal?

2021. július 15. 15:56
Bírói reform kapcsán támadja az Európai Bizottság Lengyelországot. A Bizottság szerint az EU ezt megteheti, a lengyel alkotmánybíróság szerint ez belügy. A pozíciók rögzültek, a kimenetel kétséges.

A lengyel alkotmánybíróság szerdai döntésével élére állított egy régóta húzódó, s egyre élesedő diskurzust. "Ki az úr a házban?" - tette fel a kérdést egy tisztán lengyel belpolitikai ügyben az Európai Bíróságnak az európai föderalizációban érdekelt Bizottság, mire a Bíróság válasza az volt, hogy természetesen az Európai Unió. Most a lengyel alkotmánybíróság – mint a lengyel alkotmány egyedüli értelmezője – fordított egyet ezen, s kimondta: a lengyel igazságügy reformja kizárólag a lengyelek dolga.

Ez a tőrváltás már egy ideje benne volt a levegőben. 

A szakma egy része ugyanis úgy tartja, hogy az Európai Bíróság az integrációban érdekelt uniós intézmények közül is a progresszívebb testületek közé tartozik. Ennek megfelelően – a testület ítélkezési gyakorlatából kiindulva – számítani lehetett arra, hogy egyszer csak „éles helyzetben” is szembe kerül egy tagállami felsőbírósággal.

Lengyel alkotmánybíróság: van egy határ

De miről is van szó valójában? A lengyel kormány még 2016-ban indította el az ország igazságszolgáltatási rendszerének reformját mondván, a működő rendszer elavult, nem hatékony, terhes a posztkommunista örökségtől. A kormánymár a folyamat kezdetén heves kritikákat kapott mind az otthoni ellenzék, mind Brüsszel részéről, akik a bírói függetlenséget veszélyeztető intézkedésként értelmezték azt. Ennek a reformfolyamatnak a része a mostani ügyben érintett törvény, amely bírák fegyelmi fwelelősségrevonásának módját szabályozza. A vita odáig jutott, hogy az Európai Bizottság 2019. októberében keresettel fordult az Európai Bírósághoz azért, hogy a fórum állapítsa meg, hogy a lengyel parlament uniós jogot sértett akkor, amikor a bírósági reformra vonatkozó jogszabályokat fogadott el. 

A lengyel parlament az Európai Bizottságnak nem tetsző módon módosított bírák fegyelmi szabályain.

Az Európai Bíróság 2020 áprilisában ideiglenes intézkedés keretében végzésben kötelezte Lengyelországot, hogy függessze fel a bírósági reform végrehajtását, s hogy függesszen fel minden a Bizottságnak nem tetsző, lengyel bírák ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárást.

A lengyel alkotmánybíróság tegnapi, július 14-ei határozatában pedig kimondta: az Európai Bíróság tavaly áprilisi végzése alkotmányellenes. Magyarán, hogy 

a lengyel jogrendszer a bírói reform ügyében az uniós jogot előzi. 

Érvelésében a lengyel alkotmánybíróság előadta, hogy Lengyelországban a legfőbb jogszabály az alkotmány, a főhatalom birtokosa pedig a lengyel nemzet. Éppen ezért minden lengyel hatóságnak kötelessége, hogy mindenkor a lengyel jogszabályok alapján és korlátai között járjon el. 

Időközben megérkezett az Európai Bíróság végső döntése is az ügyben, amelyben helyben hagyott minden korábbi fejleményt, így természetesen az Európai Bizottság álláspontját is.

A nemzetközi sajtó a lengyelek Unióból való kilépéséről beszél

Ahogy azt mondani szokták, az internet „felrobbant” arra hírre, hogy a lengyel alkotmánybíróság szembe ment az Európai Bíróság akaratával. A Financial Times az Európai Unión belül dúló jogállamisági vita eszkalálódására helyezte a hangsúlyt, s a Lengyelország és Európai Unió közötti konfliktus mélyüléséről írt a Reuters is. Több orgánum hasábjain, így az Euronews-én is arról értesülhetünk, hogy Lengyelország esetlegesen az Európai Unióból való kilépést készítheti először.

Noha egy lehetséges „Polexit” minden bizonnyal sok kattintást hozhat, a valóság ennél – ahogy az lenni szokott – árnyaltabb.

Ott kezdődik a dolog, hogy 

a Polexit-narratíva nyomatékosításában leginkább a lengyel kormányellenzék érdekelt. 

Legalábbis a miniszterelnök, Mateusz Morawiecki ellenzékének régi-új „erős embere”, a brüsszeli bürokráciából Lengyelországba hazatérő Donald Tusk mindenképpen. „Nem Lengyelország, hanem Kaczynski és pártja akar távozni az Európai Unióból.” - twittelte a politikus.

Az Európai Bíróság még az 1960-as évek első felében, a Costa v E.N.E.L. ügyben mondta ki az Európai Unió jogának elsőbbségét a tagállami jogok felett. Ez az ítélet azért különleges, mert mindezt önmagából következően rögzítette, az uniós jog elsőbbségéről ekkor még semmilyen jogszabály nem rendelkezett. Sokan emiatt ezt az ítéletet „jogi forradalomként” tartják számon, hiszen mintegy a semmiből teremtette meg az „egyre szorosabb Európa” irányába mutató parancs megvalósulásának kulcsát. 

A németek is ellentmondtak, mégsem léptek ki

Tavaly májusban a német alkotmánybíróság az Európai Központi Bank kötvényvásárlási programja kapcsán a lengyel „kollégákhoz” hasonló kihívást intézett az Európai Bíróság irányába: a német legfőbb bírói fórum az Európai Bíróság hatásköri túllépését mondta ki. Ahogy most, úgy akkor is olyan narratívák bontakoztak ki, melyek szerint az alkotmánybíróság döntése az EU elleni tulajdonképpeni „hadüzenetnek” tekinthető, „jogbizonytalanságot” szít, vagy hogy küszöbön az unió „eróziója”.

Igaz, 

a német alkotmánybíróság „beleállós” határozata a pillanatnak szólt: 

idén áprilisban, amikor a német alkotmánybíróságon saját határozatának végrehajtását kérték számon, a testület arról biztosította a közvéleményt, hogy időközben Németország és az Európai Központi Bank mindent tisztázott, ennek megfelelően az üggyel kapcsolatban nincs további teendő.

Ennek ellenére Brüsszel kötelezettségszegési eljárást indított Németországgal szemben azért, mert az alkotmánybíróság döntésével közvetlen kihívást intézett az uniós jog elsőbbsége ellen. 

A szuverenitás ára?

Ahogy arra a rovatunknak nyilatkozó Tóth Norbert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemzetközi jogi Tanszékének docense rámutatott, Lengyelország (pontosabban a lengyel jogalkotó) most kettős prés alatt áll: az egyik oldalon Brüsszel, tehát az Európai Bizottság és a Bíróság „egyre szorosabb Uniót” követő narratívája azt diktálja, hogy módosítson alkotmányán. Másfelől azonban amikor a lengyel jogalkotás minősége kerül mérlegre, mindent a lengyel alkotmányhoz mérten kell elbírálni – ez következik egybemutatóan mind lengyel alkotmánybírósági gyakorlatból, mind pedig az alkotmány szövegéből.

Éppen ezért – ha a kelet-közép-európai ország nem igazodik Brüsszel diktátumaihoz – 

Lengyelország kötelezettségszegési eljárások sorozatára számíthat, 

amelyek végén az uniós bürokrácia minden esetben kényszerítő bírságot szabhat ki.

Természetesen Brüsszel módosíthat álláspontján, és dönthet úgy, hogy Lengyelország dolgát jegeli. Ennek igen csekély realitását csökkenti az is, hogy ebben az esetben a Magyarországgal és Lengyelországgal szemben igen vérmes hangot megütő Európai Parlamenttel kellene megküzdenie. Mint ismeretes, az EP már így is perrel fenyegeti az Európai Bizottságot: idén júniusban az EP 506 igen 150 nem és 28 tartózkodás mellett szavazta meg az Európai Bizottság beperlését az Európai Bíróság előtt. Ennek oka, hogy a testület megítélése szerint az Európai Bizottság „képtelen arra, hogy fenntartsa a jogállamiságot egy olyan vitában, amely eurómilliárdok elosztását is érdemben befolyásolhatja.”

A labda jelenleg Lengyelország oldalán pattog, az azonban bizonyos: ha minden marad úgy, ahogy most van, Lengyelország a kötelezettségszegési eljárásokban kirótt kényszerítőbírságokon keresztül fizetheti meg a szuverenitás árát.

Forrás: Wikipedia

Dobozi Gergely

Összesen 61 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Aki többet fizet be, mint amennyit kap, azzal nem nagyon tudnak mit csinálni. Lehetne kekeckedni az EU más országaiban élő lengyelekkel, de az NEM megy, mert a munkaerő hiány nagy.

Magyarország egyelőre többet kap a befizetésénél.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés