Olasz-francia tengely váltja a Merkel-Macron együttműködést

2021. július 28. 16:15
A további integrációt sürgető olasz-francia kooperáció legnagyobb vesztese nem Németország, hanem a nemzetek Európája lesz.

Merkel megy, Draghi jön 

Az ősszel esedékes német választások kimenetelét most még nehéz megjósolni, ugyanakkor egyre inkább úgy tűnik, hogy az Európai Unióban a francia-német együttműködés helyébe egy új tengely lép. Az elmúlt hónapokban Emmanuel Macron francia elnök és Mario Draghi olasz miniszterelnök között szoros szövetségi kapcsolatrendszer alakult ki.

Az európai integráció motorjaként működő német-francia tengely veszített súlyából, ami részben annak köszönhető, hogy Angela Merkel nem indul újból a kancellári székért. 

Másrészt pedig Macron és Draghi a koronavírus-járvány alatti uniós válságkezelés során hasonló célokat fogalmazott meg, így többek között mindkét ország kiállt az EU helyreállítási csomagjának mihamarabbi előmozdításáért. Továbbá minkét állam egyetértett abban is, hogy az EU fiskális szabályain lazítani kell, az uniós stabilitási és növekedési paktum reformjával pedig az a Paolo Gentiloni gazdaságpolitikáért felelős biztos van megbízva, aki olasz miniszterelnökként szorosabb francia-olasz együttműködést szorgalmazott. Az pedig már a hab a tortán, hogy

Olaszország, illetve Franciaország jelenlegi első embere is a pénzügyi világból lépett át a politika színterére: Macron és Draghi, a bankárokból lett politikusok könnyen megtaláltak a közös hangot. 

A két ország közeledésének egyértelmű diplomáciai jelei vannak. Tavasszal a francia állam a több évtizede Franciaországba menekült szélsőbaloldali aktivisták védelmét feloldotta, vagyis Olaszország nyugati szomszédja kész kiadni azokat az Appennini-félszigeten terroristaként számon tartott embereket, akik a hatóságok elől Franciaországba távoztak. Hasonló diplomáciai jelzés volt azt is, hogy Sergio Mattarella a járványügyi korlátozások feloldását követően elsőként Párizsba utazott, Macron a találkozó során testvérnemzetek nyilvánította a két országot, akik közös célok mentén képzelik el a jövőt. 

A közös francia-olasz jövő pedig a gazdasági kapcsolatok terén is körvonalazódik.

Elég csak arra gondolni, hogy a legnagyobb autógyártók közül kettő, nevezetesen az olasz Fiat-Chrysler és a francia PSA Csoport fúziója sikeresen lezajlott. Így született meg a Stellantis vállalat, amely a világ hatodik legnagyobb autóipari konglomerátuma. A vállalat a fúziót követően az olasz kormánnyal ráadásul külön megállapodást is kötött, hogy Termoli városában akkumulátorgyárat létesíthessen. 

A franciák és az olaszok közös eladósodással kötnék össze Európát 

Az olasz-francia kapcsolatokat eddig a hullámvölgyek jellemezték. Két évvel ezelőtt Luigi Di Maio akkori miniszterelnök-helyettes nyíltan kiállt a francia kormány ellen tüntetők mellett, és a két ország közötti kapcsolatok alakulására a migrációs válság is keményen rányomta a bélyegét, mivel az olaszok úgy vélték, Franciaország cserben hagyta őket. Giuseppe Conte második kormánya – amely már a Matteo Salvini vezette Liga támogatása nélkül alakult meg – ugyanakkor fordulópontot jelentett a két ország kapcsolatában,

a baloldali irányultságú, további európai integrációt sürgető kormány könnyen közös nevezőre talált az úgyszintén szoros együttműködésért kampányoló Macronnal. 

A német-francia szövetségi rendszert nem lehet egy év leforgása alatt teljesen lebontani, ezt a tengelyt alapvetően a stabilitás jellemezte. Tény azonban, hogy a németek költségvetési kérdésekben mindig a szigorú szabályok mellett álltak ki, úgy tűnik, hogy Emmanuel Macron viszont csak papíron támogatta mindezt.

Az új olasz-francia tengely legnagyobb vesztese viszont nem Németország, hanem Európa lesz. 

A kontinens jövője számára nem jelent sok jót, hogy a fiskális szigor lazítását szorgalmazzák olyan államokban, ahol a GDP 100 százalékát is bőven meghaladja az államadósság szintje. Arról nem is beszélve, hogy a Macron-Draghi tengely megerősödésével a kontinens búcsút inthet a nemzetek Európájának, hiszen várhatóan a két politikus gyorsítópályára állítja a föderalizáció folyamatát, a tagállamokat pedig a maguk előtt görgetett, folyamatosan növekvő adóssággal kovácsolják egybe. 

Gergi-Horgos Mátyás

Fotó: Kenzo TRIBOUILLARD / AFP

Tetszett a cikk? Kövesse a Precedens.Mandiner oldalát a Facebookon is! 

Összesen 94 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Nem fogadnék hosszú távon az olaszokra, túl gyakran változik a véleményük, így a kormányuk is.

Két bukásra álló kormányfő ha összefog vajon mi lesz belőle? Aprógyurcsány?

"gyorsítópályára állítja a föderalizáció folyamatát, a tagállamokat pedig a maguk előtt görgetett, folyamatosan növekvő adóssággal kovácsolják egybe. "
Mindketten a fedezetlen, hamis pénzipar szolgái, Macron, Deaghi, Gentiloni és a többiek.
Ez a fedezetlen spekulatív tőke
HÁROMSZOROSA A TERMELŐ TŐKE MENNYISÉGÉNEK.
Ezek a pénzek alap nélküliek, ám a könyvelésük "törvényes", tehát ugyanúgy el kell fogadni, mint a törvényesen leadózott termelővállalatokét.
Sorosék ilyen álpénzekből tartják el a civiljeiket, az NGO-ikat, a médiát, Hollywoodot, az egyetemeket a hamispénz-alapítványokon keresztül ecetera.
Azaz: G. Soros a világot méreggel lebénított Rothschild liberálfasiszták látható arca.
Miként Macron, Draghi, Merkel, EU-Brüsszel.
Az, hogy most a kettő Rothschild-megbízott Macron és Draghi összefog, jelzi: a rendszer összeomlás-közeli helyzetbe került, "innoválni" kell. Európa Goldmann Sachs-a immár a francia-olasz maffiakartell lesz.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés