Európának jó kapcsolatokat kell ápolnia mind Kínával, mind az USA-val – beszélgetés Peter A.G. van Bergeijkkel

2021. augusztus 6. 10:22

Sándor Lénárd
A globalizáció és a deglobalizáció egymást váltó hullámokban következnek. A globalizáció erősödése magában hordozza a rombolás magját is, és olyan erőket generál, amelyek végső soron a globalizálódás visszahúzódásához vezetnek – fogalmazott Peter A.G. van Bergeijk, az Erasmus University professzora.
Peter A.G. van Bergeijk a privát bankszektorban (ABNAMRO és UBS) és a közszférában (holland jegybank, versenyhivatal és gazdasági ügyekért felelős minisztérium) egyaránt dolgozott. Harminc könyv, illetve 250 is több tanulmány és könyvfejezet szerzője, amely a gazdasági szankciókat, a gazdaságfejlesztést, feltörekvő piacokat és kereskedelmi modelleket tárgyalja. Legújabb könyvei a Deglobalization 2.0  és a Pandemic Economics az Edward Elgar gondozásában jelentek meg.

 

Nemrég megjelent könyvében a „járvány-gazdaság” dilemmájának feltárására tett kísérletet. A korábbi járványokra figyelemmel milyen gazdaságpolitikai tanulságokat kellene levonnia a világnak?

Az egészségügyi és gazdaságpolitikai válaszokra egyaránt igaz, hogy eltúlzott mértékű volt. A COVID-19 a többi járványhoz hasonlóan súlyos, de véleményem szerintem még ezzel együtt is túlságosan erősen reagáltunk rá.

A történelem folyamán első ízben fordult elő, hogy a gazdaság teljes részeit világszerte lezárták.

Azt gondolom, hogy a későbbi kutatások jobban rávilágítanak majd arra, milyen rejtett költségei is voltak a lezárásoknak, valamint annak, hogy elsőszámú prioritásként tekintettünk a járványra. Ezen politikáknak a más betegségben szenvedők és a szegények a legnagyobb kárvallottjai. A korábbi járványok tapasztalatai alapján azt kellett volna megtanulnunk, hogy bizonyos mértékig el kell fogadni a járvány kimenetelét, a hatások kezeléséhez pedig a piacgazdaság dinamikája jó iránytűként szolgál.

A koronavírus járvány ugyanakkor felkészületlenül érte a világot, beleértve a nemzetközi gazdasági intézményeket is. Ebből milyen tanulság fakad a megfigyelései szerint?

Számomra az az alapvető tanulság, hogy az emberiség a természeténél fogva hajlamos figyelmen kívül hagyni a valós kockázatokat. Egyrészt egyfajta „katasztrófarövidlátásban” szenvedünk: nem látjuk vagy nem hisszük el, hogyha valami rossz közeleg. Másfelől kognitív disszonancia is jellemez bennünket: nem értjük vagy képtelenek vagyunk összerakni a rendelkezésünkre álló információkat. A szakértők meg voltak győződve arról, hogy a következő járvány bizonyosság, csupán bekövetkezésének ideje a kérdés. Szintén teljesen egyértelmű, hogy a világot felkészületlenül ért a vírus: Az Egészségügyi Világszervezet 2019-ben 194 országban végzett felmérést az influenza készültségről, amelynek eredményeként azt állapította meg, hogy a mindösszesen 42 országnak van naprakész intézkedési terve.

A közgazdaságtudomány figyelmen kívül hagyta a természeti katasztrófák jelentette veszélyeket,

majd pedig a járvány teljes mértékben maga alá gyűrte a tudományt. A Nemzetközi Valutaalap vezető közgazdásza úgy fogalmozott, hogy „közülünk senki sem értette meg, hogyan is néz ki ez a valóságban, és mit is jelent ez a gazdaságokra nézve.” Ez a nyilatkozat persze meglehetősen furcsán hat a HIV/AIDS és az Ebola vírusok tükrében. A legfőbb tanulság tehát az, hogy fel kell készüljünk a következő járványra, aminek a legjobb módja, ha jelentős eredményt érünk el az ENSZ fenntartható fejlesztési célok terén.

A korábbi, „Deglobalization 2.0” című könyvében a gazdasági globalizáció határainak feltárására törekedett. Milyen következtetéseket fogalmazott meg?

A globalizáció és a deglobalizáció egymást váltó hullámokban következnek. A globalizáció erősödése magában hordozza a rombolás magját is, vagyis ez a fázis olyan erőket generál, amelyek végső a globalizálódás visszahúzódásához vezetnek. Nemzetközi szinten működik egy mechanizmus, amikor a korszak vezető hatalma azokkal a globalizációt meghatározó játékszabályokkal szakít, amelyek az ő érdekei szerint lettek megtervezve a szabadkereskedelmi és beruházási klímában. A globalizáció korai szakaszában a nagyobb gazdasági tortából egy kisebb szelet is fejlődésnek számít. Egy bizonyos határon túl azonban a hegemón költsége már meghaladja az előnyöket.

Sokak véleménye szerint a koronavírus kitörése felszínre hozta a globális ellátási láncok sebezhetőségét. Véleménye szerint milyen változásokhoz vezethet mindez a globális ellátási láncok működésében?

Nem vagyok biztos abban, hogy ez a diagnózis helytálló. Engem mindig is lenyűgözött, hogy milyen ellenállóképesek a nemzetközi ellátási láncok. Az árukereskedelem mindösszesen tíz hónap alatt helyreállt a koronavírus járvány kitörését követően, míg ehhez képest a 2008-as pénzügyi és gazdasági válság során ez 22 hónapba telt, az 1930-as évek nagy gazdasági világválságának alkalmával pedig 9 esztendő sem volt elegendő ehhez. Én úgy látom, hogy a hosszú távú, kölcsönös előnyökön alapuló nemzetközi ellátási láncok pufferként viselkednek a sokkhatásokkal szemben. Természetesen az üzleti stratégiákat szükséges a zavarokhoz igazítani, de ezt a beszállítók és a piacok diverzifikálásával hatékonyabban el lehet érni.

Hogyan látja az Európai Unió helyzetét? Milyen politika elfogadását kellene az Európai Uniónak fontolóra vennie, hogy kihasználhassa az ellátási láncok átrendeződéséből fakadó lehetőségeket, illetve milyen szerep juthat Közép-Európának?

Az EU-val az egyik probléma az, hogy merkantilista gondolkodáshoz tér vissza. Ez egy régi gondolat újracsomagolva: importhelyettesítés és protekcionista gazdaságpolitika, amelyet stratégiai autonómiának nevez. Az EU alapvetően egy kereskedelmi övezet, és vonzereje nagyban múlik a belső piac nyitottságán, valamint a vállalkozásai rugalmasságán és innovációján. Szülőhazám, Hollandia a tradicionális kereskedelmi partnerein túl új piacok fele nyit Ázsiában és Afrikában. Ebben pedig sikereket ér el, nemcsak azért, mert ez a kormányzati politika, hanem azért is, mert az üzleti szereplők lehetőséget látnak ebben. Ez vonzó lehet Közép-Európa országainak is: nem kell félni a nemzetközi kereskedelem és beruházások kockázataitól, hanem nyitottnak kell lenni az új lehetőségekre.

Hogyan segítheti ebben az Európai Unió kereskedelempolitikája a tagállamokat? Milyen reformokat tartana szükségesnek ezen a téren?

A legfontosabb, hogy Európának jó üzleti kapcsolatokat kell ápolnia mind az új hegemón Kínával, mind pedig az Egyesült Államokkal.

Ez nem egyszerű feladat, mert mindkét szuperhatalom befolyásra törekszik. Az európai országok egymaguk nem elég erősek önálló politika folytatásához, ezért egy közös uniós kereskedelmi és beruházásvédelmi politikára nagyobb szükség van, mint valaha.

Az információs globalizáció a technológiai fejlődésnek köszönhetően felívelőben van, és új üzleti lehetőségek előtt nyit teret. Véleménye szerint az új digitális technológiák milyen hatást gyakorolnak az üzleti világra?

A COVID-19 járvány egyik előnye, hogy szinte egyik napról a másikra megtanultuk, hogyan csökkenthető utazásunk, valamint a fizikai munkahelyünktől és a bevásárlástól való függés. Normális esetben ez a tanulási folyamat éveket vett volna igénybe. Ez egy valódi forradalom, és jelentős hatást gyakorol arra, ahogyan dolgozunk és fogyasztunk.

Nehéz megjósolni, hogy pontosan milyen irányba fogunk fejlődni,

de az teljesen egyértelmű, hogy a világ egy új és kihívásokkal teli jövő fele tart.
 

 

Összesen 5 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés