Feminizmus a saría keretei között – működhet?

2021. augusztus 25. 16:00
Afganisztánban a 2001-ben leváltott tálib uralom idején a saría parancsait szigorral érvényesítették. S bár most felvilágosult szemléletmódot ígérnek, egyelőre kétséges, hogy ez miként valósulhat meg.

A közelmúlt legnagyobb horderejű eseményei közé tartozik, hogy Afganisztánban a központi kormányzat összeomlását követően a talibán vette át az ellenőrzést az ország felett. Ha hinni lehet iszlámról radikális nézeteket valló szunnita iszlamista közösség előzetes ígéreteinek, akkor az országban maradt nők többé-kevésbé megőrizhetik emancipációs vívmányaikat, azzal a megkötéssel, hogy azokat csak az iszlám jog, vagyis a saría keretei között gyakorolhatják. 

Mit is jelenthet mindez? Erre a kérdésre egyelőre csak becsléseink lehetnek, a svájci Neue Zürcher Zeitung azonban a saría természetét, a talibán kulturális sajátosságait és a történelmi tanulságokat összevetve megkísérelt választ adni az iménti kérdésre.

A saría az iszlám jogi keretrendszerét alkotja: egységes szerkezetben tartalmazza az iszlámból fakadó vallási és jogi normákat. A saría közvetlenül a Koránból vagy a szunnából (a Mohamed próféta cselekményeinek összességéből) eredezteti jogi parancsait. Ebben a keretrendszerben Allah a legfőbb törvényalkotó. Tekintettel azonban arra, hogy jogi normákról van szó, lényegében a muszlimok és a nem muszlimok politikai irányítását teszi lehetővé. Ahogyan Bill Warner, a politikai iszlám szakértője Saría törvény nem muzulmánoknak című könyvében fogalmaz,

a saría törvény nem más, mint az iszlám civilizáció jogi alkalmazása”.

A saría értelmezésére nincs egységesen kialakított gyakorlat. Valójában, ahogy az a cikkben is olvasható, a saría szerteágazó értelmezésmódjával szembesülhetünk, legyen szó az iszlám szunnita vagy síita ágazatáról. Ennek megfelelően a saría jelentősége is eltér attól függően, hogy mely országban alkalmazzák. Iránban, Szaúd-Arábiában, Pakisztánban és Afganisztánban (pontosabban annak előző alkotmánya szerint) például minden jogi normát a saríával összhangban kell megalkotni. Más államokban a saría jelentősége kisebb, habár a vallási jog egyes parancsai Törökországban és Tunéziában például a családi jogi rendelkezésekben is testet öltenek.

A saría nyugati kritikája abban áll, hogy ezek a vallási alapú jogi parancsok több helyen is összeütközésben állnak az emberi jogi szabályokkal.

Ennek oka, hogy a saría lehetővé tesz olyan drasztikus szankciókat is, mint a jogsértő megkövezése, vagy akár végtagjainak levágása is; sőt, szélsőséges esetben a halálbüntetés is megengedett a sérelem megtorlásaként. Ilyenre ma intézményesült formában leginkább Iránban és Szaúd-Arábiában van példa. Megjegyzendő azonban, hogy nemzetközi nyomásra ezeken a helyeken is csak szélsőséges esetekben.

Az erőszakos szankciók mellett a saría nőjogi vonatozású elmaradottságát is sokan kritizálják, főleg olyan sarkalatos családi jogi kérdésekben, mint az öröklés, a házasság, vagy annak felbontása. Néhány példa: az örökség elosztásakor a nő a férfihez képest fele részre jogosult, a nők tanúvallomása pedig fele annyit ér, mint egy férfié. Hasonlóan problémásnak tekinthetők azok a szabályok, amelyek a férfi hatalma alá hajtják a nőt, legyen szó házassági vagy szülői relációról. További „jellegzetességnek” tekinthetők a ruházkodási szabályok, a Korán (ezzel összhangban pedig a saría) szerint ugyanis „az erényes nő szófogadó, és őrzi a mások számára láthatatlan részeit, mint ahogy Allah vigyáz azokra”. Éppen ezért a nők a saría szankcióival számolva kötelesek burkát hordani.

A talibán legutóbb 1996 és 2001 között uralta Afganisztánt, ez idő alatt pedig a saría egy igen szigorú értelmezésmódját alkalmazta.

Nem lehetett televíziót nézni moziba és koncertre sem lehetett járni. A nyugati öltözködésnek nyoma sem volt: a férfiakat hosszú szakál viselésére kötelezték, a nők pedig kötelesek voltak a teljes arcot és testet eltakaró burkát hordani. A nőktől elzárták az oktatás lehetőségét, mint ahogy munkát sem vállalhattak, illetve a házat sem hagyhatták el férfi családtagjuk társasága nélkül. 

Megjegyzendő, hogy Zabihullah Mudzsáhid, a tálibok szóvivője már most otthon maradásra intette a nőket, jóllehet – hangsúlyozta a szóvivő – a csak átmeneti jelleggel. Erre a szóvivő szerint a nők érdekében azért van szükség, mert állítása szerint

a tálib harcosokat még nem képezték ki arra, hogy hogyan „ne bántsák vagy zaklassák a nőket”.

A tálib uralom idején az olyan büntetőjogi szankciókat is rendszeresen alkalmazták, mint a végtagok levágása, a nők megkövezése, vagy a nyilvános kivégzések.

Kép: Wakil KOHSAR / AFP

Dobozi Gergely

Összesen 8 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés