Könyvajánló: Az erős államok megerősödve jönnek ki a válsághelyzetekből

2021. szeptember 8. 11:54
Niall Ferguson történész szerint nincsenek véletlenszerű katasztrófák, bekövetkezésükben pedig általában a politika és a társadalom is kiemelt szerepet játszanak.
Niall Ferguson az Egyesült Királyság egyik legelismertebb történésze, 15 könyv szerzője. A Harvard, illetve a Stanford Egyetem kutatója. A nevéhez köthető egy hatrészes történelmi filmsorozat a Brit Birodalomról, de nemzetközi Emmy-díjat is nyert a világ pénzügyi történelmét bemutató dokumentumsorozatával. Új könyvének holnapi budapesti bemutatója a Mathias Corvinus Collegium (MCC) szervezésében valósul meg. 

Fotó: HENNING KAISER / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP

Ferguson legújabb könyvében a történelem szemüvegén keresztül vizsgálja a mesterséges és a természeti katasztrófákat. A könyv apropóját a koronavírus-járvány adta, ami arra ösztönözte a skót származású kutatót, hogy az emberiség történelme során lezajlott katasztrófák politikai, gazdasági és társadalmi kontextusait elemezze. A szerző alaptézise, hogy a katasztrófák igen ritkán következnek be véletlenszerűen, és még ritkábban úgy, hogy az ember nem játszik bennük valamilyen szerepet. Elég csak egy vulkánkitörésre gondolni, ami önmagában egy természeti jelenségnek számít,

ugyanakkor a tűzhányóhoz közel épített városok, vagyis az urbanizáció folyamata az eseményt egyből a katasztrófa szintjére képes emelni. 

A történész úgy véli, a Földet és az emberiséget ért katasztrófákat két nagy kategóriába szokták sorolni (természetes és mesterséges), miközben egy világjárvány – ahogy más csapások is – alapvetően két tényezőből áll. Az egyik az új kórokozó megjelenése, míg a másik az a közösségi háló, amit a vírus meg tud támadni. Ha csak magát a vírust vizsgáljuk, nem tudjuk felmérni a fertőzés mértékét: ehhez azt a közösségi kapcsolatrendszert is fel kell deríteni, amely a kórokozó lehetséges útját tárja elénk. Egy járvány továbbá az államokat is kihívás elé állítja:

a gyenge államok a megpróbáltatások súlya alatt megroppannak, míg az erős államok megerősödve jönnek ki a válsághelyzetből. 

A kutató a történelmi áttekintést a teológiától indítja, a világvége eljövetelének gondolata ugyanis közel egyidős a keresztény tanításokkal. Ugyanakkor az apokalipszis víziója más vallásokban is jelen van, így az iszlám, a hinduizmus és buddhizmus is kitér rá. Sőt, még a vallások szerepét átértelmezni, átvenni próbáló marxizmusba is megjelenik a „vég” – ezt a kapitalizmus világkörüli bukása testesíti meg –, amit a kommunista utópia vált fel.

De a modern baloldalt is foglalkoztatja a világvége, hiszen a radikális klímaharcosok a klímaváltozásban a bolygó pusztulását látják,

ezért radikális gazdasági reformokat követelnek. Ferguson azonban hangsúlyozza, igazán mégsem a világvégétől kellene tartanuk – ami sok fiatal klímaharcos bánatára nem akar menetrend szerint teljesülni –, hanem azon katasztrófáktól, amelyeket a többség túlél. 

Könnyebb lenne az emberek és az államok dolga, ha a történelmi folyamatok tudományos elemezével képesek lennénk bizonyossággal előre jelezni a katasztrófákat – a történész szerint ez viszont nem lehetséges. Egyrészt az elméletek és modellek tapasztalatait az emberek nem hallják meg, de miért is tennék, ha egyszer a prognózisok pont a lényegről nem beszélnek: nem tudják megítélni, pontosan mikor is következik be egy katasztrófa.

Minél inkább komplexé, globalizálttá válik a társadalom, annál nehezebb lesz előre látni a kihívásokat,

illetve annál nagyobb lesz a valószínűsége annak is, hogy a bekövetkező katasztrófa láncreakcióhoz vezet. Elég csak a koronavírus-járvány egészségügyi kihívásának gazdaságra és társadalomra mért hatásaira gondolni. 

A szerző ugyanakkor a katasztrófák tulajdonságainak részletes elemzésével nem arra készteti az olvasót, hogy hagyja a kihívásokat megoldatlanul. Hanem arra sarkall, hogy

ne vesszünk el a bizonytalannak gondolt események részleteiben, inkább tegyünk azért, hogy felkészülten, a múlt hibáiból tanulva tudjuk nekifutni a kihívásoknak.

Ehhez az államok és politikai-társadalmi rendszerük ellenállóképességén kell javítani. Mindezt csak úgy lehet, ha Tajvan és Dél-Korea sikeres járványkezelésből kiindulva belátjuk, hogy a nyugati országok a bürokrácia miatt nem tudtak hatékonyan fellépni a koronavírus ellen. Továbbá a közösségi médiumok információáramlásban játszott szerepét is szabályozni kell, mivel az online platformok az álhírek felnagyításával megakadályozták, hogy a politikai rendszeren túl a többségi társadalom is időben alkalmazkodni tudjon a megváltozott körülményekhez. 

Niall Ferguson: Doom: The Politics of Catastrophe. 2021. Penguin Press.

Borítókép: Pieter Bruegel:  A halál diadala (1562) Forrás: wikipedia.hu

A könyvajánló szerzője a Mathias Corvinus Collegium (MCC) senior kutatója. 

Összesen 8 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés